Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-10 / 11. szám
A nőkről és önmagámról Napok óta azon töprengek, vajon mi újat is mondhatnék én, megrögzött férfi, a nőkről egy nőnapi jegyzetben. Netán meglehetős mélységben szunnyadó hordószónoki hajlamaimat élesztgetve dörögjek el egy kiáltványt a nőkből meríthető határtalan optimizmusról ? Avagy a Ura lágyan zengő húrjain férkőzzek a gyengéd női szívek közelébe ? Esetleg az ügyeletes izgága szerepében tetszelegve vonjam kétségbe a nemzetközi nőnap létjogosultságát? A legjobb az lenne, hogyha mindhárom megközelítési lehetőséget eggyé ötvözve létrehoznék egy olyan hibridet, amely többé-kevésbé mindenki szája íze szerint való, s ezért,. Tökéletes Nőnapi Köszöntő" címszó alatt bekerülhet majdan a „Nagy Nőnapi Lexikonba". Dehát önmagamat no meg az „objektiv" nehézségeket úgysem sikerül legyőznöm. Szónokolni nem fogok, mert az az érzésem, a „levegőbe beszélő" szónokoknak immár a mi tájainkon is egyre kevesebb babér terem. A gyengéd női szívek közelébe meg az én érdesen zengő lírámmal aligha férkőzhetek. A nemzetközi nőnap létjogosultságát azért nem kérdőjelezem meg, mert a nemzetközi nőnapnak úgysem számít hogy mit gondolok róla ... Az idei nőnap alkalmából tehát szigorúan szubjektív alapon elmondok néhány dolgot a nőkről és önmagámról... Mitagadás, azokat a nőket tisztelem, becsülöm és szeretem leginkább, akikről tudom, hogy tisztelnek, becsülnek és szeretnek... Ez az önző érzés viszont állandó és rendíthetetlen bennem, függetlenül attól, hogy milyen dátumot írunk éppen. Minden (szjéplelkű nő, „mint minden ember: fenség. Észak-fok, titok, idegenség"..., aki, hogy megismerjék, meghódítsák, méltán várja el. A Nőt mégis-, merni és meghódítani, a legszerényebben szólva is, igencsak kedvemre való foglalatosság. Feltéve, s itt megintcsak visszautalnék mérhetetlen önzésemre, ha „vágyaim tárgya" szintén szeretne megismerni és meghódítani engemet Idegenkedem az olyan nőktől, akik a természet törvényeit meghazudtoló téveszmék által vezérelve, nő és férfi kapcsolatában a férfitól várnak el gyengédséget, amíg ők, magatartásukban és felvett szokásaikban, egyre inkább zordon férfiakra szeretnének hasonlítani. Lásd. a túlemancipált nőket... Simone de Beauvoir, a nők helyzetéről írt nagyszerű könyvének, „A második nem"-nek első oldalán olvasom a következő mottót: „Mindaz, amit valaha férfi írt nőről, gyanús, mert a férfi egy személyben bíró és pörös fél". — Hát igen! — mondanám büszke önteltséggel. Nem volt ostoba nő ez a Beauvoir, látszik, hogy századunk egyik kiemelkedő filozófusának, Sartre-nak volt a felesége ... Azért persze mindenképpen ide kívánkozik, hogy a szóban forgó, egyáltalán nem alaptalanul nagyhírű könyv 1949-ben jelent meg. Manapság azonban 1987-et írunk, s férfiként egyre gyakrabban tapasztalom, a fentebb idézett mottó fonákját, vagyis hogy helyenként olyan vádak özönét zúdítja fejünkre a „gyengébb nem", amely vádak alapján aztán el is ítélnek, hiszen a bíró szerepét a férfiakkal szemben nő vállalhatja csupán... Ha ez így folytatódik, rövidesen nekünk, férfiaknak kell hadba indulnunk, felszabadíttatást és egyenjogúságot követelve... De lám csak! Időközben, míg ezeket a sorokat rovom, ráébredek, ha rövidesen be nem fejezem okoskodásomat semmitmondó ékesszólásom fedi majd el azokat a valóban létező gyengéd érzéseket, amelyek mindig is a nők közelébe sodorták gyarló személyemet. Mert mi férfiak — ismételten el kell ismernem — bizony felettébb nagy mesterei vagyunk az önzésnek, annak az eléggé el nem ítélhető gyakorlatnak, hogy kisajátítsunk mindent önmagunk számára, még a nők hivatalosan szentesített ünnepét, a nőnapot is. Mindennél ékesebb példa erre az én viselkedésem, amely nőkről való elmélkedésemet azonnal különféle elvárások, mi több, szemrehányások irányába terelte... Be is fejezem hát az írást, beletörődve, hogy a nőkről, ráadásul nőknek, alkalmi jegyzetekben újat mondani úgysem lehetséges. Ezért nem marad más hátra, mint megköszönnöm, mindazon nők irányomban tanúsított jóindulatát, akik eddigi létezésem során azzal tüntettek ki, hogy életük részévé lehettem. Akiket immár becsülni és szeretni fogok holtomiglan. így legyen! BARAK LÁSZLÓ KÖNÖZSI ISTVÁN felvéte Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD A Szlovák Nőszövetség hetilapja XXXVI. évfolyam Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság: 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36.40 Kős. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest V., József nádor tér 1. Előfizetési dij: évi 180.-Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, n. p„ 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám:: 49 413 Kéziratokat és képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza! Címlapunkon: Az állatkísérletek a kassai (Kosice) Orvostudományi Kutatóintézet programjának fontos részét képezik. FeNételünkön a műtétet dr. Miloslava Ondrejková kandidátus, dr. Soha F'iatnicová és Lydia Safková laboráns végzi (írásunk a 4—5. oldalon) KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele
