Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-10 / 11. szám
GABRIELA 2ILINSKÁ, A CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG KB TITKÁRA Több nőt vezető tisztségbe! A 9. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • A februári győzelem 39. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartottak a prágai kultúrpalota kongreszszusi termében, amelyen részt vettek pártunk és államunk vezető személyiségei. Felvételünkön Josef Haman ünnepi beszédét tartja • Moszkvában a Kreml Kongresszusi Palotájában tartották meg a szovjet szakszervezetek 18. kongresszusát. A vitában felszólalt Mihail Gorbacsov, a SZKP KB főtitkára is • A Magas-Tátrában tartották meg a főiskolás sportolók legnagyobb seregszemléjét, a 13. téli Universiadét. A rendezvény fölött Lubomír Strougal, szövetségi miniszterelnök vállalt védnökséget. Felvételünkön Primo Nebioloval, a Főiskolai Sportolók Nemzetközi Szövetségének (FISU) olasz elnökével beszélget CTK felvételek Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának tanácskozásán hangsúlyt kapott, hogy szocialista társadalmunk sokoldalú fejlődésének egyetlen útja a népgazdaság hatékonyságának növelése, a tudomány és technika gyors ütemű fejlesztése, eredményeinek rugalmas átültetése a gyakorlatba, a termelés maximális gazdaságosságának biztosítása, a nyersanyagforrások ésszerű kihasználása, a munka minőségének tökéletesítése valamennyi munkaterületen. Mindezzel szorosan összefügg a dolgozók aktivitásának fejlesztése, kezdeményezéseik széleskörű érvényesítése a gazdaság- és társadalomirányításban, az irányító munka minőségének és hatékonyságának javítása, az emberek személyiségét, gondolkodását, tevékenységét formáló erejének megsokszorozása. A XVII. kongresszus határozatai a lenini kádermunka alapelveit követik, azt az igyekezetét, hogy azok az emberek, akiktől a társadalom felelős hozzáállást vár el, akikre nagy értékeket bízott, határozottak, kezdeményezőek és energikusak legyenek. Ezért fontos, hogy a vezető tisztségek betöltésénél a CSKP KB és a CSSZSZK kormányának a kádermunkára, a személyi és a szociális fejlődés tervszerű irányítására vonatkozó alapelvei és kritériumai érvényesüljenek. A nők foglalkoztatottságának és szakképesítésének állandó növekedésével és életszínvonaluk javulásával azonban nem tart lépést részvételük az irányításban a munkahelyeken, bár a választások idején a nők társadalmi elkötelezettségüknek ékes bizonyítékát nyújtották. A hatvanas évek második felében kezdett elterjedni a nézet, hogy a nőnek mégiscsak a háztartásban a helye. Ezzel ellentétben a CSKP XIV. kongresszusát követően mindmáig pártunk és egész társadalmunk figyelmét a nők helyzetének, élet- és munkafeltételeinek javítására, társadalmi helyzetük megszilárdítására fordítja, azoknak a lényeges dolgoknak megvalósítására, amelyek lehetővé teszik bekapcsolódásukat a társadalmi, gazdasági és politikai események irányításába. E törekvés eredményességét abban látjuk, hogy egyre több nő tölt be felelős szerepet sikeresen, főleg a választott tisztségekben és az önkéntes társadalmi munkában. Míg 1971-ben a képviselők számának csupán .23,9 százalékát képezték nők a képviselő testületekben, számuk 1976-ban már 29,4 százalékra, és 1986-ban már 31,6 százalékra emelkedett. A Szövetségi Gyűlésben 29,4 százalék a nők aránya. Gyarapodik a nők száma a munkahelyi választott-önkéntes tisztségekben is; a szakszervezeti bizottságokban, az ifjúsági szervezetek vezetőségében eléri az ötven százalékot, a termelő és fogyasztási szövetkezetekben az egyharmadot, a vöröskereszt és a CSSZSZBSZ vezetőségeiben az ötven százalékot is meghaladja. S hogy a polgári bizottságokba is egyre több nőt sikerül bekapcsolni, ezt bizonyították a legutóbbi választások. A nők számának felfelé ívelő görbéje a választott és az önkéntes tisztségekben jó felkészülést jelent számukra a későbbi vezető állások betöltéséhez. A helyi problémák és a társadalmi érdekek összehasonlításakor gazdag tapasztalatot, politikai ismereteket szereznek az irányítómunkához, s munkavégzés közben bontakozik ki tehetségük, nyilvánul meg erkölcsi értékük is. A nők jelenlegi helye a vezető állásokban eléggé változatos képet mutat. Sokkal többen vannak például mesterek, részleg-, csoport- vagy üzletvezetők, mint üzem-, vállalati, szakágazati igazgatók, vezérigazgatók, miniszterhelyettesek vagy éppen miniszterek. Az utóbbi időben azonban itt is előbbre léptünk. Napjainkban már két tárcának — a CSSZK munka- és szociálisügyi, az SZSZK egészségügyi minisztériumának — élén nő áll, és négy miniszterhelyettesi státust — a CSSZSZK-ban munka- és szociálisügyit, a CSSZK-ban pénzügyit, az SZSZK-ban oktatás- és egészségügyit — tölt be nő. A vezető dolgozó jelölésénél — legyen az férfi vagy nő — nélkülözhetetlen szempont az egyén politikai fejlettsége, szakmai felkészültsége és erkölcsi magatartása. Mindamellett azonban, hogy szocialista társadalmunk azonos lehetőségeket biztosít a nőknek és a férfiaknak politikai és szakmai képességeik állandó fejlesztésére, személyiségük kiteljesedésére, tudásuk kamatoztatására társadalmi életünk valamennyi területén, a vezető dolgozók kiválasztásánál azzal az össztársadalmi érdekkel is számolni kell, hogy a nő, anyai hivatásának eleget téve részt vállaljon az új nemzedék neveléséből. Ezért szükséges annak a társadalmi és családi légkörnek kialakítása, amely a gyermeknevelést zavartalanná teszi. A gyakorlatban azt látjuk, hogy vezető beosztásba inkább a középkorú és az idősebb nők alkalmasabbak, akik zökkenőmentesen tudják összehangolni munkahelyi és családi tennivalóikat, szabad idejükből többet tudnak politikai és szakmai továbbképzésre fordítani. S szólni kell arról is, hogy a nők fent említett képességeik elismerése mellett a vezető állásokba való jelölésnél igen gyakran más elbírálásban részesülnek, mint a férfiak. Elavult nézetek, bizalmatlanság — nemcsak a férfiak részéről —, képességeik megkérdőjelezése, nemegyszer mellőzésük a kádertartalékok kiválasztásában, felkészítésük elhanyagolása, a vezető tisztség betöltéséhez szükséges feltételek hiánya és egyéb hiányosságok állják útját tudásuk kamatoztatásának társadalmunk javára. Hosszú esztendők tapasztalatait összegezve láthatjuk, hogy a vezető állásban tevékenykedő nők megállták helyüket, megérdemelték az előlegezett bizalmat. Munkájukat felelősen kezdeményezően teljesítik, következetesek, jól együttműködnek az irányításuk alatt lévő kollektívával, alkotó és valóban elvtársi légkört tudnak teremteni munkahelyükön. Nöszövetségünk egész politikai-nevelő, tömegpolitikai és szervezői tevékenysége azt követi, hogy pártunk határozatainak megfelelően irányítsa a nők harmonikus fejlődését, egyéniségük kibontakozását. Nagy figyelmet szentel munkahelyi és életfeltételeik szüntelen javításának, társadalmi elkötelezettségük elmélyítésének. Szövetségünk céltudatos munkájának eredménye — amely a Nemzeti Fronttal, a nemzeti bizottságokkal, az állami és gazdasági szervekkel való jó összmunkát is tükrözi —, hogy rendszeresen növekszik a vezető-irányító tisztséget betöltő nők száma. Sikeresnek mondhatjuk tevékenységünket azokkal a képviselőnőkkel való együttműködésben is, akik a nőszövetség jelöltjeiként kaptak bizalmat választóiktól, s akik tartós figyelemmel kísérik főleg azokat a munkaterületeket, ahol többségében nők dolgoznak. Felmérjük eredményeinket, látjuk lehetőségeinket, de tisztában vagyunk hiányosságainkkal is. Tudjuk, hogy a jövőben kezdeményezőbben kell fellépnünk a hibák elhárításában, a tehetségek felkutatásában, a nők tudásvágyának, alkotókészségének jobb érvényesítésében, támogatva azt a társadalmi igyekezetét, amely a jobb, a tökéletesebb irányítás megvalósítását sürgeti társadalmi életünk egész területén. (nŐ3)
