Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-03 / 10. szám
ÉS ÚTM UTATÁS A JÁRÁSI KONFERENCIÁK TÜKRÉBEN Többet — többen! A gondok megoldhatók — talán így lehetne összegezni a Rimaszombati járás (Rimavská Sobota) székvárosában megtartott járási nöszövetségi konferencia tanulságait. A járás lányai és asszonyai szépen és őszintén szóltak az utóbbi három év eredményeiről, értékelték az eddig megtett utat és az idáig még kihasználatlan lehetőségeket. Ami a legrokonszenvesebb volt, legalábbis a kívülálló számára, a helyzet és a körülmények adta minden lehetőséget a mérlegre rakva kérdezték meg magukat, vajon megtettek-e mindent, hogy bátran vállalhassák a rájuk eső munkát a gyorsítás programjából? A nöszövetség járási titkára, Kardos- Pásztor Sarolta beszámolójában kiemelte a járás mind a százharminc alapszervezetének szorgoskodását, fölsorolta a legszebb, követésre érdemes példákat, viszont azt sem hallgatta el. hogy nem mindenütt teljesítették a tervezett feladatokat. Elmondta, hogy még hatszáz lányt és asszonyt kell megnyerni a nőszövetségi munkának ahhoz, hogy elérjék a nők huszonöt százalékos szervezettségét. Ami talán a legsürgetőbb: szorosabbra kéne fogni a kapcsolatot a cigány nők és az egyes alapszervezetek között, az együttműködés újabb és újabb formáit kihasználva! Nem is a taglétszám bővítéséről van itt szó, inkább arról, hogy ezeket áiz asszonyokat is bevonják a Kis családi iskola és a különböző tanfolyamok munkájába, megmutatván nekik a felemelkedés útját! A másik fontos dolog, amire a főbeszámoló kitért, a munka minősége! Annál is inkább, mivel a mulasztások azonnal helyet kapnak a véleményekben, s bizony az emberek jó része ez alapján alkot véleményt társadalmunk életképességéről. Javítani kell tehát a tej minőségét, a szolgáltatások színvonalát, bővíteni az óvodák és a napközik hálózatát; még inkább bevonni a nőket az újítómozgalomba, növelni az egészségügyi gondoskodás színvonalát. Meg kellene szüntetni azt a káros jelenséget, hogy a munka dandárját mindig ugyanaz a néhány ember végzi, ezért elsősorban a fiatalokat szeretnék megnyerni az együtmüködésnek — hangsúlyozta Kardos Sarolta. Mert lehet, hogy ezidáig elegendők voltak az eredmények ahhoz, hogy bátran összevethessék őket a kívánt mutatókkal, azonban a gondok és a problémák szaporodnak. a kívánalmak pedig nőnek! Egészen nyíltan szóltak a küldöttek arról is, hogy a nők munkája bizony nem mindig kapja meg azt a figyelmet és támogatást, ami kívánatos lenne. Ahol jó az együttműködés a foglalkoztató üzem vagy szövetkezet és az asszonyok között, ott legtöbbször a munkára nincs panasz. Sokat és minél többet kell a Rimaszombati járás asszonyainak és lányainak tenni, hogy elérjék a megkívánt szintet — ezzel zárta vitafelszólalását az egyik küldött. Mindent, ami rajtunk múlik, megteszünk, ígérte Kardos Sarolta, akit ismét megerősítettek a szövetség járási titkári tisztségében. -néva-Minden újért meg kell küzdeni A Bratislava-vidéki járás nőszervezeteinek konferenciája mind a főbeszámolóban, mind a vitafelszólalásokban azt tükrözte, hogy ebben a járásban is megkülönböztetett figyelmet fordítanak a nők személyiségfejlődésének lehető legteljesebb kibontakozására. A politikai nevelő munka a nők elkötelezettségének megszilárdítására, tehetségük és igyekezetük hatékony kamatoztatására irányul a munkahelyen, a családban és közhasznú társadalmi tevékenységben egyaránt. A felszólalásokban —• amelyek példamutatóan tömörek és konkrétak voltak — az is megfogalmazódott, mi minden akadályozza még a szocialista életmód erőteljesebb kialakítását, ä minőségi munkavégzést, a családok jondjainak csökkentését a dolgozó nők cedvezőbb munka- és életkörülményeiíek megvalósítását. Sok panasz hangzott el a szolgáltatások számlájára és a kereskedelmére is. Az utóbbi többek közt elnézi, hogy egy nagy községben öt italmérö működik, a két élemiszerboltból pedig az egyiket bezárják azzal az ürüggyel, hogy nincs munkaerő. Sok szép példáját hallottuk a nőszervezetek kapcsolatának a nyugdíjasotthonokkal és a gyermekotthonokkal — melyekben tagjaink önzetlenül osztogatják a szeretetet, emberséget azoknak, akik valóban rászorulnak. Semmi új nem születik könnyen — ezt is többször hallhattuk a vitában. Nöszervezeti mozgalmunk — „A társadalomnak — a családnak — önmagunknak" — már számottevő eredményeket hozott, de ma úgy tűnik, az embereket többet kell noszogatni a közhasznú munkára, mint egykor pedig a kézzelfogható eredményeknek, a szép környezetnek, az új iskolának, óvodának, sportpályának — egyformán örülnek. Követésre méltó példáját mondta el a fiatalok megnyerésének az egyik modrai küldött. Nyugtalanította őket, hogy a tagok 78 %-a már elérte a nyugdíjkorhatárt és a fiatalokat nem sikerült megnyerni. Tanácskoztak és megbeszélték, felcserélik az egész vezetőséget a fiatal korosztály tagjaira és az idősebbek megmaradnak tanácsadónak. Jó ötlet volt. Az ifjú tisztségviselők bizalmat kaptak, bizonyítani akartak és tudtak is. A vitában felszólalt az SZNSZ KB küldöttségének vezetője, Irena Grácová is, aki a jó, az emberi kapcsolatok fontosságára mutatott rá, amely meghatározója eredményeinknek, társadalmi haladásunknak, családi harmóniánknak és egyéni boldogulásunknak is. Ján Marusic, az SZLKP JB vezető titkárának szavaiban viszont az kapott hangsúlyt, hogy napjaink minden igyekezete, minden tevékenységünk, célunk, egyetlen gondolat, egyetlen sürgető feladat körül gyűrűzik: atomfegyver nélküli világban élni. S ezt a célt elérni a nők elkötelezett támogatása nélkül az emberiség nem lenne képes.-j-Ötletekkel, de kétkezi munkával is... Tőketerebesen (Trebisov) a példásan megszervezett tanácskozás ünnepélyes megnyitóját Helena Kirat-Vargová a járási titkár főbeszámolója követte, amelyből kitűnt, hogy a járás lakosságának több mint felét képező nők az értékelt időszakban jócskán kivették részüket a munkából szinte valamennyi népgazdasági ágazatban, a legtöbb esetben nem is akármilyen eredménnyel. A leginkább a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, az egészségügyben, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a közlekedésben és a könnyűiparban dolgozó nőknek nem kis érdemük van abban, hogy általában javulást könyvelhettek el az egyes ágazatok vezetői, akik között egyre több a nő. Figyelemre méltó, hogy a Terebesi járás asszonyai és lányai a nők oly sokat emlegetett hármas szerepének terhei ellenére aktív, s mi több. eredményes tevékenységet fejtettek ki az elmúlt években a kultúrában, a sportban és különféle környezetvédelmi mozgalmakban is. Az elért jó eredmények azonban még korántsem adnak okot a megelégedésre. A családot összetartó legkülönbözőbb munkahelyeken dolgozó, a szolgáltatásokat leginkább igénybe vevő nők a Terebesi járásban is nyitott szemmel járnak. Tudják, érzik, hogy sok még a tennivaló mind a gazdasági, mind a társadalmi életben. A nöszövetség tagsága a Terebesi járásban nem vár ölbe tett kézzel ana, hogy majd csak eszébe jut valakinek megszüntetni a hibákat, kiküszöbölni a hiányosságokat, könnyebbé tenni mindennapi életüket, szebbé környezetüket. Ellenkezőleg. Kihasználva a női leleményességet, ötletekkel, de ha kell. kétkezi munkával is segíti az állami szervek, vállalatok és a társadalmi szervezetek munkáját. A konferencián több felszólaló beszélt a gyermeknevelés időszerű, megoldásra váró problémáiról is. Hiszen a becsületesen elvégzett munka mellett az anya úgy tehet gyermeke jövőjéért legtöbbet, ha azt igaz, békeszeretö embené neveli, s ez nem kis feladat. Ebben a nehéz munkában minden család számára segítséget nyújthat — kell, hogy nyújtson — a jövőben méginkább, valamennyi társadalmi szervezet, így a nőszövetség is. A terebesi konferencián elhangzottak alapján a kívülálló bátran nyugtázhatja, mindennek tudatában igyekeznek végezni munkájukat az alapszervezetek tagjai is.-bl-Nagy L. és Baranyai L. fölvételei a konferenciákon készültek (nŐ3)
