Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-24 / 9. szám
KALEIDOSZKÓP Errefelé már két óra előtt elindul a csúcsforgalom. Délelőtti műszakosok tódulnak' ki tömegével a kapukon, szakmunkástanulók tapossák a piszkos hólevet, csapatokban tülekednek fel a villamosokra. Sietnek be mind a városba. Asszonyok nagy bevásárlószatyrokkal cipekednek, szidják a tömegközlekedés kihagyásait, a zsúfolt buszokat, a csúcsforgalmat. És babakocsit tolnak fiatal anyukák, szállnának ők is villamosra, ha férnének. Errefelé még babakocsik is vannak, lám, nem úgy, mint a belvárosban! Hja, ez már itt a külváros. A „Februárka". A stollwerkgyár kapuján belül (errefelé csak igy moridják a bratislavai Figarót) mindebből a nagy nyüzsgésből, tülekedésből nem so kát látnak az asszonyok. A gyár munkáskezeinek túlnyomó többsé ge női kéz. És vidéki. A Csallóközből és a Galántai (Galanta) járásból ingáznak naponta sokan, hogy az ódon falak közt megtermeljenek fejenként néhány ezer kiló friss, illatos csokoládéba mártogatott ostyát, kókuszrudat, mogyorós csokoládét Fotó: NAGY LÁSZLÓ Hajnali és délutáni vagy mentholos cukorkát. Hajnali négy óra után már indul értük az üzemi busz, és hatra egyenest a kapuban teszi le őket. Délután háromnegyed kettőkor ugyanonnét ugyanúgy ki-ki gyorsan siet haza a falujába. — Futó Margit hánykor kel reggel? — Négykor. — És aztán ? — Háromnegyed ötkor érkezik a busz Hidaskürtre (Mostová). Aztán még elmegyünk a vezekényiekért (Vozokany) és a vízkeletiekért (Cierny Brod). A tallósiak (Tomásikovo) meg az alsó-, felsöszelíek (Dőlné a Horné Saliby) már akkor a buszban vannak. Az öt faluból éppen egy busznyian járunk a gyárba. Futó Margitnak két kisgyereke van, a nyolcéves Zsanett meg a tizenkét éves László. — Na és a gyerekeket ilyen korai kelés mellett hogyan tudja reggel elkészíteni az iskolába? — Sehogy. Ők az anyáméknál vannak hétközben. Egy éve, hogy visszajöttem a gyárba, korábban már dolgoztam itt vagy két évet. Először úgy rendeztem, hogy magukra hagytam őket. Kikészítettem az asztalra a reggelit, meg a tízórait, és mentek egyedül. De aztán megtörtént, hogy a kulcsot is az ajtóban felejtették. Kicsik még! Aztán megegyeztem az ányámékkal, hogy hétközben mégis náluk lesznek a gyerekek. Mig nem nagyobbak. Az uram sincs otthon egész héten. Csak hétvégére jár haza. Ö a mochovcei atomerőműnél dolgozik néhány éve. Építkezünk. Kell a pénz. — Hol építkeznek? . — Otthon, Hidaskürtön. Már tizenkettedik éve, hogy albérletben lakunk egy öreg házban. De Hidaskürtön eddig nem lehetett építkezni csak kivételesen. Mert mi nem vagyunk központi falu. Pár éve adnak csak engedélyt. Mi is gyorsan nekiláttunk. Tavaszra szeretnénk beköltözni. — És amint beköltöznek, összeszedi a gyerekeket és itthagyja a gyárat. — Nem, dehogy. Én nem akarom már ezt a munkahelyet itthagyni. Nagyon szeretek itt lenni. Igazán! Itt tisztaság van, fehér köpenyekben dolgozunk, meleg van. És a fizetésem is sokkal jobb, mint otthon a szövetkezetben volt. Most például prémiumot is kaptam, meg kiváló dolgozó lettem. Aztán a munkatársakat is szeretem. Jól megvagyunk együtt. És ismerem már itt az egész emeletet. Azelőtt nem ennél a gépnél dolgoztam. Most ezeket az apró bonbonokat készítjük, bevonjuk fényes csokoládémázzal, vagy a csokirudaknál segítek, a csomagolásnál. Háromezer kiló a napi normám. De ha valaki kiesik, vagy meghibásodik egy gép és másnap pótolni kell a lemaradást, >akkor van úgy, hogy ötezret is megcsinálok naponta. Bizony estére fáj már a kezem, lábam. Nem sok kedvem marad máshoz. A gyerekekkel megcsináljuk a leckét. Erre igen ügyelek. Igyekszem, hogy ne nagyon érezzék, apjuk, anyjuk dolgozik, eljár otthonról. Aztán már csak ágyba roskadok. No meg szeretek kézimunkázni. Otthon a faluban a nöszövetség vezetőségének a tagja vagyok, meg még a járási vezetőségbe is beválasztottak. Hát ez mind ad elfoglaltságot. A gyárban a párt alapszervezetének vagyok a tagja. De itt a munka után másra nem nagyon marad időnk, mert ugye a busz a munkaidő végével máris visz bennünket haza. — Mégiscsak sokat vállal! — Ha a szüleim nem segítenének, semmit se tehetnék. Akkor még ide a gyárba se járhatnék talán. — És hogy áll az édességekkel? Nyalakodni legalább szeret? — Mi, akik itt dolgozunk, egyáltalán feléje se nézünk már az édességnek. Hónapok is elmennek, hogy valamibe belekóstolunk. De csinálni, azt szeretem. Még otthon is folyvást sütök. Lakodalmakba, névadókba, aki csak kéri, megrendeli, bárkinek elkészítem. Ha elkészül az új házunk, a pincében lesz egy külön konyha, ahol csak cukrászkodni fogok. —ka— HÁROMKEREKŰ KOCSI ROKKANTAK SZÁMÁRA. A motorkerékpárjairól világhírű japán Suzuki-gyár olyan villamos háromkerekűt fejlesztett ki a mozgássérültek számára, amelynek legnagyobb óránkénti sebessége négy és fél kilométer. A 44 kilogramm önsúlyú telepes jármű egy feltöltéssel öt órán át használható. Vezetéséhez Japánban nem szükséges külön engedély. SZÍVRITMUSFÜRKÉSZÖ CSODAÓRA. A világon eddig egyedülálló újdonságot mutattak be a szív frekvenciájának vizsgálatára az orvosi eszközök hamburgi kiállításán. A karóra nagyságú készülékkel vezetékes összeköttetés nélkül, könnyedén ellenőrizhetik a szívműködés frekvenciáját és elraktározhatják a mért pulzusértékeket. A vizsgált személy mellkasára erősített elektródövvel érzékelt adatokat a csuklóra csatolt kicsiny mikroszámítógépbe vezetik.
