Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-24 / 9. szám

KUCKÓ A prémadó „Megérted valaha vagy talántán soha, hogy itt mik s mennyit érnek ?” Az ünnepi házba négy ember lép be. Hárman közülük a -nézők közt ide-óda forgolódnak, mindenkitől kérnek vala­mit. Kapnak is ezt-azt, kacatot, forgá­csot. Az adományokat ruhájuk bugyrá­ba rejtik. A negyediknek kezében kupi­ca van tüzesvízzel. Aki ad — azt megkí­nálja. — Ez milyen színjáték? — kérdik a fiatalok. — Hát, ez az ezelőtti világ ... Vala­mikor így szedték a prémadót. Már mindenkik körbejártak a prém­­adószedök. Csak egyvalaki maradt ki. Ez az egyvalaki se lát, se hall, csak a nyilát gyalulja. Szólnak hozzá, föl se néz. Mintha süket volna. Gyalulja to­vább a nyilát. Az adószedők ráripakodnak: — Az adót! Ide az adót! — Ajtót? Miféle ajtót? Az enyémet, azt nyugodtan elvihetik. Úgysem záron be soha. — Nem az ajtód kell. Az adód! — Hallom én, hallom: az ajtóm! Hányszor mondjam, hogy elvihetik? Dühbe gurulnak az adószedők, meg­ragadták a nyílgyalulót, s elő a korbács­csal! Ütik-verik, jajgat, végül rimánkodni kezd: — Elég! Hagyjatok! Inkább oda­adom! Elengedik. Ruhája alól előhúzza egy fényes tajgai állat bőrét. — Na, itt az én prémadóm! — Azután dalba fog. fíuma! A szakállad torkosborz-farok! Koma! A szakállad dús rókafarok! Mi dolog, hogy aki csak forgácsot adott, tüzesvízzel itattad? Azt meg, aki neked aranyszőrmét adott, korbáccsal megcsapattad? Dús szakálladon át az egyszerű forgács látszott tán puha prémnek ? Megérted valaha vagy talántán soha, hogy itt mik s mennyit érnek ? Mindenki járja már a prémadótáncot. A keserves éveknek föltárulnak emlékei. Fölcsillannak a már-már feledett fájdal­mak könnyei. Mert ez valóságos volt, nem pedig mese. Különös világ tárulkozik ki előtted a MEDVEÜNNEP KÖZELEDIK című könyvben. Szellemek birodalmáról, emberfeletti erejű hő­sökről, óriásokról és közönséges halandók emberfeletti küzdelme­iről, de legfőképpen a vogul ember nehéz életéről olvashatsz benne nem akármilyen tolmácsolásban. Juvan Sesztalov, a VO­­GULOKNAK, ennek a kis finnugor népnek a legnagyobb költője gyűjtötte össze népe mítoszainak, legendáinak, meséinek, szoká­sainak leglényegét. és kerekítette egyetlen csodálatos mesefüzér­ré. A kötet a Móra, a Kárpáti és a Madách Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg 1986-ban Bede Anna kiváló fordításá­ban, Békés Rozi rajzaival. Vithon, a vizek fejedelme „Uszonyuk van! Ússzanak!” A vogulokkal teli házba belep Vithon. Ő a vizek ura, folyók és tavak vigyázója, halak és minden víziállatok gazdája. Nem hallottatok még róla? Persze, ná­latok kevés a folyó. De a vogulok mind folyóparton élnek, az Ob, Szoszva, Pe­­lim, Tavda s a Konda folyó partjain. Mennyi hal! Tokhal, nyelmalazac, mukszun, hering, pisztráng, jászhal... Ennyi halnak ne volna királya? S ha már von, hogyne hívnák meg őt is illő tiszte­lettel, a Medveünnepre? Meg is hívták. El is jött. ím, Vithon belép a házba, letottyan a padló közepére. Elszunyó­kál. Én, víznek fejedelme, alig leltem meg házad ajtaját! Házad körül, Vithon, hét Vitkaszok ülnek. Hét csodalények! Mohos hátukkal földbe süppedve őriznek téged. Ébredj, Nagyúr! Fiaid és leányaid igen éhesek! Ébredj! Halat adj! Hétszer kerüli körül a víz urát az énekes, hétszer suhog át Vithon feje fölött a selyem, míg a Nagyúr végre föltápászkodik. Markában bot van s éles kés. A kés munkába kezd. Forgá­csok röpülnek. Vithon varázsnyilat fa­rigcsál. Az énekes dalra gyújt: Varázsnyilat farigcsálsz. Száll a forgács. Hadd szálljon! Nagy forgácsok — nagy halak. Kis forgácsok — kis halak. Uszonyuk van! Ússzanak! Ezután a regös odalép a muzsikáshoz: Húros darudat hangold fel! In-húrjaidat pendítsd meg! Bűvöld el a Vízi Királyt! Váljanak a forgácsok arany-s ezüsthalakká! Fölzeng a daru minden húrjával, áhí­tatba ringatja az embereket, saját ma­gát s a víz urát. A regös pedig ezt énekli Vit hónnak: Nagy halak, kis halak, uszonyuk van — ússzanak! Lazacok, tokhalak, szirokha/ak, jászhalak ficánkolva játsszanak! Ébredj, Vithon Úr! Serkenj, Vithon Úr! Lépj ki aranyajtód mögül, mit őriznek csodalények, Vitkaszok: szellem-legények! Vithon fölemelkedik, mindenki förgete­­ges táncba kezd ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom