Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-17 / 8. szám
CSALÁDI KÖR GYEREKJÁTSZMÁK „ANYU, FÁJ .. ” Reggel fél hét. anya és kislánya indulnának az óvodába, Kati hasfájásra panaszkodik. Valóban fáj a hasa. Az anya néni is kételkedik, elviszi orvoshoz, aki néni talál különösebb bajt, de megfigyelés céljából aznapra hazaküldi őket. A kislány hasfájása elmúlik, két-három napi óvodába járás után ugyanez a reggeli jelenet. „Neked mindig csak akkor fáj a hasad, ha óvodába kell menni” — jegyzi meg szemrehányóan az anyja. Valóban a lényeg közelében járt, de rosszallása megakadályozza a gyereket abban, hogy vállalja' a vádat. Kati manővereit tehát veszély fenyegeti — másnap reggel hány. A leletek negatívak, mindenki elfogadja, hogy Katinak „gyenge a gyomra”. Néhányszor déli telefon az anya munkahelyére: „Kati fájlalja a gyomrát, tessék érte jönni!” Katinak ennyi elég. Reggel már ritkán panaszkodik, napközben gyakrabban. Ilyenkor akár matematikafoglalkozás közben is ieheveredhet a díványra. Miért nevezzük ezt játszmának és nem betegségnek? Mi árulkodik arról, hogy pszichés igényről van szó? A pszichoterápiára küldött, hasonló korú gyerekeknél kiderült, hogy nehezen viselik el a nagy csoportlétszámot; hogy szoronganak, ha nem figyel rájuk felnőtt; hogy az anya eddig a kicsi napirendjéhez igazította házi tennivalóit, sokat és szeretettel játszott vele. ezért a gyerek szániára az a természetes, hogy igényeihez a környezet alkalmazkodjon. Az anya. mióta dolgozni jár, ugyanolyan komolyan veszi munkáját, mint annak idején a gyerek gondozását A gyerek úgy érzi: megcsalták. A lelkiismeretes anya egyetlen indokot fogad el az óvodábeiI való távolmaradásra: ha a gyerek beteg. Kati tehát alkalmazkodik az anya válaszához: „Dolgozni kell. Legfeljebb akkor maradhatok itthon, ha beteg vagy.” A most már tudattalanná vált célhoz a játszma vezet el. Rossz közérzetét a kisgyerek még könnyen lefordítja a test nyelvére: fáj! Itt a megoldás — „ha beteg vagyok, anyu velem lehet". A játszma attól játszma, hogy az ellenjátékos elfogadja a játékszabályt Katinak az anyja elfogadja, „hogy a gyereknek gyenge a gyomra”. Az óvónők ugyanúgy játszmatársakká váltak: Kati szabhatja meg, hogy milyen mértékben terheljék. Kati példája jól illusztrálja a gyermekjátszmák kialakulási menetét. A gyerek hiányérzetére a felnőtt nem tud segítséget adni. A direkt kérést el kell utasítania, mert ütközik a lehetőségekkel. (Muszáj óvodába menni!) Megoldási javaslata egyedül a gyereknek van. Olyan formát keres, amelyet a környezet elfogad — az anya főnöke ugyanúgy, mint az óvónők vagy a gyerekek. Mi a veszélye ezeknek a játszmáknak? Először is: néni teszik lehetővé, hogy a gyerek megfogalmazza nehézségeit és megtanuljon ezeken gondolkozni „dolgozni”. Másodszor: a kellemetlen helyzet kikerüléséhez, nem pedig megoldásához segítenek hozzá. Harmadszor: ez a megoldási mód könnyen rögzülhet és személyiségformáló erővé válhat. Mindannyian ismerünk „felnőtt Katikat”, akik gyerekkoruktól kezdve gyengeségbe, betegségbe menekülnek a nehézségek elől. Le kell szögeznünk, hogy az „Anyu, fáj ...” néni hazugság vagy megjátszás. Ha ekként kezelik, csak még súlyosabb játszmába kényszerítik bele a gyereket. Üzenete igaz: bajban vagyok, segíts rajtam! Csupán a játszma helyett kell más megoldást ajánlanunk. Tehát, hogyan is állítható le a gyerek játszmakezdő manővere? GYEREKJÁTSZMÁK LEÉPÍTÉSE A játszma lényege, hogy valaki tesz valamit, amire a másik ellenlépéssel válaszol, miközben egyik fél sincs lépése tudatában. holott az adott helyzetben akár ezerszer is ezt tették. A betegsége segítségével anyjához menekülő gyermek ugyanúgy nem tudja, hogy ő most tulajdonképpen az óvoda ellen tiltakozik, mint ahogy az anyja sem fogja fel, hogy gyereke ezzel az egyetlen elfogadható ajánlatot tette. Elfogadja, mert nem sejti, hogy ajánlatról van szó. A játszma tehát valamiféle érzelmi igény kielégítésére szolgál, s csak addig működik játszmaként, amíg — ez az igény nem talál más kielégülést — a játszmajelleg tudattalan marad. Sok szülő és pedagógus rájön, hogy most a gyerek éppen játszmába igyekszik őt bevonni. Úgy gondolják, elég leleplezni a manővert, tehát megszüntetni a második feltételt, és a dolog el van intézve.. Azonban a játszma személynek szóló üzenet: oka és célja van. Thomas Gordon amerikai pszichológus kidolgozott egy olyan módszert, amelynek segítségével a szülök úgy járulhatnak hozzá gyerekük helyzetmegoldásához, hogy nem veszik át tőlük a megoldás munkáját. Kati: Nem akarok óvodába menni, fáj a hasam. Anya: És? Kati: És maradjunk otthon. Anya: Úgy gondolod, jobb lenne itthon maradni. Kati: Igen. Anya: Jobban éreznéd magad, ha itthon maradnánk. Kati: Igen. mert itthon jobb. Anya: Jobb. mint az óvodában. -Ott rossz lenni, úgy érzed. Kati: .. . mert olyan sok gyerek van . . . És a Marika néni mindig azt mondja, menjek a helyemre. . . Anyu: Keveset lehel mozogni? Kati: (Jelzi, hogy anyja tévútra ment) Nem. . . hanem amikor mondani akarok neki valamit! Anya: Értem. Te szeretné! többet beszélgetni vele. de ö nem. Ő sok gyerekre figyel egyszerre. Kati: Igen. Pedig amikor a Krisztián rosszul volt. mindenkinek csöndben kellett lenni. És akkor csak a Krisztiánra figyelt a Marika néni. Anya: Értem. Amikor a Krisztián beteg volt. csak rá figyeltek. Kati: De injekciót kapott. Az nem lehetett jó. ugye? Én nem szeretnék injekciót kapni. Anya: Biztosan fájt neki. de őrá figyeltek. Kati: A hasfájás nem olyan rossz dolog, nem olyan nagy dolog . . . Anya: Egy kicsit a kis betegséget is kell gyógyítani. Kati: Félj. de aztán elmúlik. Mire jön az Ági néni, nem is nagyon Juj. Anya: Ha az Ági nénivel vagytok, nem is fáj■ . Kati: Akkor egyáltalán nem Jaj. Az Ági néni. .. tegnap kirakta a rajzomat a falra.. . és ővele mindig lehet beszélgetni. . . szóval sokszor. Anya: Lehet tehát vele beszélgetni. Kati: A Marika nénivel meg nem. És nem is fogok neki elmesélni mindent. Csak az Ági néninek .. . Nem kelI még indulnunk ? Az anya végig igyekezett hű maradni a gyerek gondolataihoz. Egyszer hibásan értette a kislány szavát, de ez nem baj. mert a gyerek ilyenkor szól. Nem fűzött magyarázatot a gyerek érzéseihez. Nem sajnálkozott, nem vigasztalt. nem biztosította együttérzéséről Katit. Az egymás után következő gondolatokat összefűzte, ezzel segített Katinak az összefüggések megfogalmazásában. Az alapproblémát nagyon is érintő gondolatnál (Krisztián betegsége, a figyelem megszerzése és ennek ára) viszont nem kapkodva el az összekapcsolást, még ha Kati gondolatai másfelé kanyarodtak is. Valószínűleg az injekciótól való félelmétől kellett előbb megszabadulnia, mielőtt visszatérhetett a Krisztiánhoz vezető gondolat elejéhez: aki beteg, arra figyelnek. Amikor a gyerek igazi kérdést tesz fel. valamit meg akar tudni, az anya egyenes választ ad. A gyerek megnyugszik és visszatér az eredeti gondolathoz. A beszélgetés zárórészében Kati egyedül jut el az összefüggésekhez. Ági néni „fényében” válik egyértelművé, mi is a baj Marika nénivel, és sikerül behatárolni az óvodával kapcsolatos ellenérzéseit és megtalálni a kellemes érzések területét is. A kellemetlen érzések zsugorodnak. Ebben a beszélgetésben Kati egy picit nőtt. okosodott, erősödött, s a megoldást maga találta meg. F. VÁRKONYI ZSUZSA Fotó: Borzi László
