Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-01 / 1. szám
— Nem is tudtam, hogy léteznek még kétnemüek! Változnak az idők A DIKTATÚRA KELLÉKEI AZ SDI ÉS A LEFEGYVERZÉS KÖZÖTT — Azt hiszem, csinálhatnánk hármasban . . . AZ USA DÉL-AFRIKAI SZANKCIÓI UTÁN „És boldogan éltek még utána is. . OLAJSEJK REAGAN JAVASLATA — Meglátja, Gorbacsov úr, nagyszerű a javaslatom! KALANDOZÁSAINK A HARMADIK VILÁGBAN Utazgatni, messze kalandozni térben és időben nemcsak egyféleképpen lehet. Nem kell hozzá okvetlenül meghívólevél és útlevél, devizaígérvény és rendőrségi bizonylat, nem kell hozzá pénz se. lia éppenséggel nem adatik meg. Sokat utazgattam én formalitások, miegyebek nélkül is az utóbbi tíz esztendő alatt: megbízólevelem a külpolitikai szerkesztői státusom volt, repülőgép helyett a képzelet szárnyát vettem igénybe, és az Orient Express helyett mindig újjászülető álmaim és vágyaim sínpáiján közelítettem olvasva-tanulva az ismeretlen tájak, távoli országok, népek, nemzetek és emberek felé. Az évek alatt egyre táguló bebarangolt terek elfértek az íróasztalom lapján, a fiókokban gyűlő háttér-ismeretanyagok arányában lassanként egészen elmosódtak a határok, legyőzhetővé váltak az akadályok, az országhatárok és az időzónák. Elfért rajta és benne az egész világ: ha balról a második fiók. akkor Afrika, ha jobbról a második, akkor Ázsia, ha a két könyvespolc mögöttem, akkor Latin- Amerika és Észak-Amerika, ha pedig a két felső fiók. akkor térképek, fényképek, diák. névjegyek ... címek és teiefonszámok. melyekre sohasem írtam és melyeket sohasem hívtam fel. De jó. hogy voltak, fontos ihletők. Ha kezembe veszem őket. ma is felfénylik a mosoly, mellyel adták, visszacsendül a hang, a szó. mellyel számomra elérhetetlen távoli otthonukba hívtak. Mert, mint a mesében. háromszor hozott össze a munkám Prágában a harmadik világ asszonyaival, fiataljaival, politikusaival: a nők világkongresszusán. a béke-világtalálkozón és legutóbb a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ünnepi kongresszusán. Jandáné Hegedűs Magdával egy-egy hétig reggel nyolctól este nyolcig lótottunk-futottunk a prágai Kultúrpalota szédítő labirintusában az egyik tárgyalóterem bői a másikba, sajtóértekezletről sajtóértekezletre vagy izgalmas riportalanyaink után. Esténként a szállodai szobában holtfáradtan és boldogan ..kirakodtunk” kincseinkkel. Valahogy így: — Van egy salvadori forradalmárom ... — Nekem egy bissau-guineai ápolónőm ... — Megvan a Polisario és Nyugat-Szahara... — Holnap „hozzák” nekünk a ghanai First Ladyt... — Végre találkoztam az indiánokkal... és így tovább. Az utolsó alkalommal az utolsó napon Prágában is szétnéztünk. Nyilván találkozásainktól ihletve Magda levendulakék lenge nyári anyagot vett. én japános háziruhát. S csoda-e. hogy ösztökélt a gyarló női kíváncsiság: hogy is festenénk, mint a harmadik világ asszonyai...? Vajon, hogy rendezik magukra az indiaiak a szárit? Ki tudja, hogy kötik meg a turbánt? így ...? Vagy így ...? E játékos mesterkedések közepette kapott lencsevégre bennünket Könözsi Pista fotóskollégánk. Fényképes bizonyíték „kalandozásainkról” két és három világ határán, ami már majdnem olyan, mintha o 11 jártunk volna, jóllehet csak itt voltunk együtt azokkal, akikről oly sokszor írtunk .. . Ezzel a képpel s e néhány sorral búcsúzom lassan a külpolitikusi státustól és a szerkesztőségi íróasztaltól, amelyen elfért oly sokáig az egész világ. A nagy utazások álma és a közlés vágya azonban a „nyugdíjba” is elkísér, annál is inkább, mert a legfontosabb külpolitikai eseményekről eddig még nem volt alkalmam írni. igaz. ez valóban nem rajtam múlott. Ugyanis szeretném, ha még én hozhatnám olvasóink tudomására, hogy kitört a világbéke. befejeződött a leszerelés, mert az utolsó fegyverszállító rakéta az utolsó atomfegyverekkel is elindult már a Nap felé. hogy ebben a kozmikus máglyában ellobbanjon örökre a háború lehetősége is. De addig is egy-egy cikket írok majd valamilyen messzi országról, kérem a tisztelt és nyájas olvasót, vegye úgy. mintha ott jártam volna .. . vagyis — képletesen és igazából — kérem, vegye a lapot . . . LÁNG ÉVA
