Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-08 / 50. szám
KALENDÁRIUM December 10-él az ENSZ közgyűlés az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatának emlékére az Emberi Jogok Napjává nyilvánította. 1957. december 11-én írták alá a csehszlovák—szovjet tudományos műszaki egvüttműk ödési egyezményt. 1907. december 12-én született Mata János költő és fámét sző, főként grafikusként ismert. 1797. december 13-án született Heinrich Heine, a német és a világirodalom egyik kiemelkedő alakja, forradalmi költő, író és publicista. KÖNYV Hölgyválasz Amikor Morvái Katalin sportújságíró két esztendeje ezt a könyvet írta, a lehetséges új női versenysportok egyik szélsőséges példájaként említette a súlyemelést. Valami olyan hátsó gondolattal, hogy a józan ész itt majd úgyis fölülkerekedik, a nők maguk belátják, hogy ezt a sportágat kizárólag az erősebb nemnek találták ki, és szárnypróbálgatásuk múló divatnak bizonyul. Nos. mire a könyv megjelent és hazai magyar könyvesboltjainkban is eljutott, miről tudósítanak a hírközlő eszközök? Amerikában megrendezték a női súlyemelés, hivatalos világbajnokságát. Mellesleg szép magyar sikerekkel. Ezek — és a női ökölvívás — után nem nehéz megjósolni a női rúdugrás, kalapácsvetés, közeli jelentkezését sem. A női súlyemelő világbajnokságról, szerencsére, csak szóban érkeztek a hírek, s azok a mennyezetrengető nyögésekről, pattanásiig feszült erekről, kiguvadt szemekről nem tettek említést. De itt volt ugyanazokban a napokban a tévé bőséges kínálata a tornászvébéröl Éva Bosáková és Vera Cáslavská hazájában nem (középkorú) férfi az, akit nem tölt el nosztalgikus érzésekkel e sportág női szakágának említése. Csakhogy mit lát ma a mozgás harmóniájába oldott kívánatos, érett nőiesség helyett a szereken viliódzni? Agyonnyomorított, töpörtyű tornászlánykákat. A sportoló nők — úgy tűnik — minél jobban megközelítik a nemzetközi élmezőnyt, annál jobban távolodnak attól a valamitől, amit egyszerűen csak úgy nevezünk: nőiesség. Hogyan, miért jutott el a női élsport idáig? — ezt vizsgálja 180 könyvoldalon át a saját sportolói múlt révén közvetlen tapasztalatokkal is rendelkező szerző. Vizsgálódásaiban, riportalanyaival (neves élsportolók, mesteredzők, sportvezetők, nőgyógyászok, sportszociológusok, szexológusok) folytatott beszélgetéseiben elfogultan nőpárti. Ezt nem is tagadja. A sportvilág ugyanis férficentrikus. Az ókori olimpiai játékokon a nők még nézőként sem vehettek részt. A maiakon már a maratoni távot is lefuthatják, dé sokkal többet mond a nők tényleges egyenjogúságáról az a tény, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak egyetlen nötagja sincs. Még a legnőiesebb sportágak hátterében is férfiak állnak. Az ő hiúságukat legyezgeti, ambícióikat elégíti ki, karrierjüket építi a nők élszíntű vetélkedése. „Ha kell, a feleségem is lecserélem" — mondja alcímében Morvái Katalin könyve. Tudják ezt persze a nők is, ezért igyekeznek lázasan „elhódítani" a férfiaktól minden nekik „kitalált" sportágat. A túlhajtott igyekezetre meg rámegy a legnagyobb kincsük; a nőiességük. Van-e még egyáltalán nőies sport? Könnyűvérűek-e a sportoló nők? Miért olyan sok az edzőférj? Női sportolók, akik meghazudtolva nemüket férfimód edzenek, versenyeznek, viselkednek. A nők külön rizikója a mai élsporttól elválaszthatatlan „kokszolás" következtében. Ilyen és ehhez hasonló, nemcsak sportolók érdeklődésére számot tartó kérdéseket igyekszik megvilágítani könyvében Morvái Katalin. Befejezésül színészek, művészek, híres emberek (Károlyi Amy, Esterházy Péter, Zorán Sztevanovity, Szyksznian Wanda, Szemes Mari) véleményét is közreadja. Annak mögötte óhajával, amit József Attila olyan gyönyörűen megfogalmazott .. mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők szabadok, kedvesek..." Szerencsére egy-egy Christ Evert, Nadia Comaneci, Katharina Witt, Mária Durisinová, Temesvári Andrea még felfel tűnik a küzdőtereken. De meddig? BERECK JÓZSEF A lélek visszatér A szovjet írók új elbeszéléseinek tizennegyedik kötete — A lélek visszatér — tizenegy írót vonultat fel; a szovjetorosz írókon kívül kazah, moldován, lett, abház és üzbég irók egy-egy új elbeszélést, illetve kisregényt olvashatjuk a kötetben. A sorozat első köteteiben — a hatvanas évek elején — még Ehrenburg, Fegyin, Pausztovszkij müvei jelentették a színvonalat, később a háborús irodalmat megújító irók felé fordult a figyelem (Bondarev, Bikov, Baklanov, Vasziljev), majd Suksin, Ajtmatov, Trifonov, Raszputyin neve fémjelezték az antológiát. Az utóbbi évtizedben egyre több új névvel találkozhatunk a gyűjteményes kötetekben. Az utóbbi antológiák „hőse" az abház származású Fazil Iszkander. Csik, az abházi kisgyermek élete, kifogyhatatlan tárháza az írónak; a természet-állatember problémája, sajátságos világa nemcsak a számunkra idegen közeg miatt érdekes, hanem elsősorban azért, mert megkapó az író vérbő stílusa, izgalmas meseszövése, lélektani megfigyelései. A kötet két legterjedelmesebb írását — kisregényét — a már több kötetet publikáló lett Vizma Belsevica és Ruszlan Kirejev írta. Belsevica műve a „Mindenről ez az ostoba Paulina tehet" két öregasszony halálrakészülödését mármár Örkény Istvánra emlékeztető groteszk elemekkel tárja elénk. Csak így válhat ez a kissé morbid történet hitelessé, szórakoztató olvasmánnyá. A „Költők éltek ott..." Kirejev-kisregény a művészember-tehetség kérdéseit boncolgatja. Okudzsava Zeneórák című elbeszélése a kötet egyik kiváló alkotása; az író önéletrajzi világából kapunk ízelítőt. Más jellegű történetet mond el a kötet legfiatalabb írója, Leonyid Trejer a „Ne szégyelljük a gyengédséget!" című elbeszélésében. Zöscsenkóra emlékeztető tömörséggel és humorral egy kisember világát tárja az olvasó elé. A szexuális ismeretterjesztő előadásról (ahová egyébként tévedésből tért be) hazaérkezve, Grebeskov szobafestő változtatni szeretne eddigi életén. Változatosabbá, gazdagabbá szeretné tenni családi életüket, de próbálkozása fennakad a megszokott, az életüket kitöltő sok apró semmiségen. A kötet cimadó novelláját a mintegy tizenöt éve publikáló Garij Nyemcsenko irta, aki a szibériai munkások életéből veszi témáját, mintegy megújítva a hetvenes években oly nagy vihart kavaró termelési témájú irodalmát. Nyemcsenko nem a külső, a munkaszervezési és tervteljesítési tényekre figyel, hanem az emberi lélekre, a belső világra is. A szovjet irók új elbeszéléseinek tizennegyedik kötete a sokrétű szovjet irodalom néhány felvillanását adja, a kötet Íróinak nevével bizonyára még többször találkozunk. MÉSZÁROS KÁROLY KÖZMŰVELŐDÉS Nekünk fénylenek Csillagok a magyar néphitben. Ezzel a címmel rendezte meg a Csemadok Vágsellyei (Sala) Alapszervezetének Vörösmarty Művelődési Klubja 1987 novemberében azt az előadást, melyet Bödök Zsigmond csillagász vezetett. Az előadó nem érkezett csillagokkal díszített palástban és hatalmas süvegben, még csak messzelátója megsárgult mappatekercsei sem voltak, csak egy kicsi filmvetítője, mégis mindannyiunkat elbűvölt. Először egy dokumentumfilmet tekintettünk meg. Színes felvételek vezettek végig az ember fejlődésének főbb szakaszain. Fölmerült korunk égető problémája, az űrfegyverkezés is, a Föld sebezhetősége, az élet elpusztítása. Mindenki ugyanarra gondolt: a Föld egységes egész, senkinek sincs joga ahhoz hogy kárt tegyen benne. Kötelességünk a túlélés és a boldogulás. • Bödök Zsigmond csak egy sóhajtásnyi időt engedélyezett a látottak megemésztésére, és máris a mondák, a regék és mítoszok világába vitt bennünket. A csillagos ég, mint hatalmas, csodás és egyedülálló világ tárult föl előttünk. Beszélgettünk a Tejútról, melynek negyvenhét (!) elnevezése ismert. Ezek közé tartozik a Hadak útja, Hajnalhasadék. Télháta, Éjjeli szivárvány stb. Minden elnevezéshez sajátos történet is fűződik. Bár kevesebb név ismert a Fiastyúk csillagképről, ezek sem kevésbé ötletesek: Szitáslyuk, Oláhtánc ... Hallott már valaki a Kunyhóban tekintő Rónaörzö, Pásztorserkentö csillagról ? Az előadó minden kérdésre kimerítő példákkal alátámasztott választ adott. Sorsolással döntöttük el, hogy ki lesz Bödök Zsigmond közelmúltban megjelent „Harmatlegelő" című könyvének a tulajdonosa. Mi, akik eddig álmodozva, mint ezüstbolyhokkal megtűzdelt palástot csodáltuk az égboltot, nagyon sokat kaptunk az előadástól. Felmerült az a kérdés is. vajon miért nem nevezték el csillagainkat fegyverekről. Talán azért nem, mert a csillagok csak szépen tudnak lenni... SZÁZ ILDIKÓ RÁDIÓ Novemberi etűd A Csehszlovák Rádió magyar adásának világirodalmi folyóirata — a Látóhatár —, „Novemberi etűd" címmel emlékezett meg a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról. A magyar és szovjet-orosz irók szövegeiből összeállított irodalmi műsort november 8-án sugározta. A műsor Szergej Jesszenyin „A kecskerágó vérfolt" című megrázó erejű versével indult. Majd Tóth Árpád forradalmat üdvözlő „Az új Isten" című költeménye hangzott el. „Meghalok, fölötted süt a nap", írja Déry Tibor a „Mama, Oroszország" reményt sugárzó, hitvalló versében. Forradalom, forradalmak, forradalmi költészet Ady Endre személye nélkül elképzelhetetlen. „A csillagok csillaga" című versének gondolati-eszmei mondanivalója frissen hat ma is, s a ma emberében is érleli a hitet és bizonyosságot, hogy „október szellemi hagyatéka örökérvényű". A műsor szerkesztőjét ezúttal a bőség zavara bizonyára megörvendeztette, hiszen a szovjet-orosz irodalomban könyvtárnyi műnek témája a forradalom. Biztos kézzel választotta ki Alexej Tolsztoj regényéből, a Golgotából azt a részletet, amely lélegzetelállítóan igazul és szépen idézte meg a második forradalmat — az októberit. A jelentős történelmi évfordulóról megemlékező irodalmi összeállítás szerkesztője (Lacza Éva) és rendezője (Lelkes Júlia), továbbá a közreműködők (Kucman Eta, Dráfi Mátyás és Kulcsár Tibor) elismerést érdemelnek. VÖRÖS PÉTER
