Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-08 / 50. szám
POSTALÁDÁNKBÓL Fűzi Mária a brindzás ropogóst csomagol/a Magdalinová Magdaléna keze alatt gyorsan szaporodik a brindzás ropogós Brindzás ropogós Késő délután van már, amikor felkeresem a komáromi (Komámo) Jednota fogyasztási szövetkezet kolárovói cukrászüzemét, amely a város legszélén húzódik meg szerényen. olyannyira, hogy alig találom. Itt készül a kolárovói brindzás ropogós, amit országunk távoli részeiben is éppen olyan jól ismernek, mint idehaza. A második műszakban négy asszony dolgozik serényen. Egy darabig csendben szemlélem munkájukat. Egyikük a masszát keveri, tölti, ketten a gép mellett ülnek, egy pedig csomagol. Amikor faggatni kezdem őket a munkájukról, abban mindjárt az elején megegyezünk: a receptet nem kérdezem. Az asszonyok két műszakban sütik a ropogóst, műszakonként 126 kg körül, ez havonta 5 000—5 500 kg-t és 220 000 Kcs-t jelent. Amint elnézem a lassan körbeforgó, forró gépet, mely mellett két asszony ül, egyikük a masszát adagolja a rostra, a másik pedig leszedi, nem irigylem munkájukat, de megnyugtatnak, közös megegyezés alapján mind a négy műveletet óránként megcserélik egymás között. Első beszélgetőpartnerem, Tóth Ilonka 1979-töl dolgozik. A jó kereseti lehetőség csábította ide előző munkahelyéről, az óvodából. Akkor már nagyobbak voltak gyermekei, így két műszakot tudott vállalni. Ács Erzsébet kilenc évig volt háztartásbeli, két gyermek anyja, munkájával, keresetével meg van elégedve. Dómján Mária 1959-től Jednota-tag, volt pincér, dolgozott üzletben, büfében. Ezen a munkahelyen tíz éve dolgozik és soha nem is gondolt arra, hogy munkahelyet változtasson. Varga Erzsébet 15 évig volt háztartásbeli, itt már több mint kilenc éve dolgozik. Amikor a régi gázzal működő gépet 1982-ben egy újra cserélték ki, az asszonyok fellélegezhettek egy kicsit. A mostani gép mellett nincs olyan hőség, kisebb a meghibásodása is, az egyszerű javításokat maguk az asszonyok vagy a két sofőr. Dómján Stefan és Gogh Imre is el tudja végezni. Ha komolyabb hiba miatt egy-két napot állni kénytelenek, a cukrászoknak segítenek, de szerencsére ez ritkán fordul elő. Kovác Stefant, az üzem vezetőjét egy másik alkalommal keresem fel az első műszakban, hogy részletes tájékoztatást kérjek a parányi cukrászüzem működéséről. A cukrászüzem a hatvanas évek elején kezdte meg működését. Akkoriban két-három alkalmazott látta el a várost és környékét termékeikkel. Cukrászsüteményeken kívül még disznósajt, kolbász és salátafélék is készültek itt, de megfelelő higiéniai feltételek híján 1969-től már csak cukrászsüteményekkel foglalkoztak. Kovác Stefan 1969-ben vette át az üzem vezetését. — Amikor idekerültem kb. 18—20 felé cukrászsüteményt készítettünk. A brindzás ropogós készítését 1970-ben kezdtük el, amikor a vnb melléküzemágában megszűnt a sütése. Az eredeti receptet módosítottam, sajt helyett brindzát kezdtünk használni, ami a termék minőségét, javította és a jótállás idejét három hónapra tolta ki. A brindzát az újvári (Nővé Zámky) Milex vállalattól szerezzük be, de szükség esetén Turcianské Teplicéből hozunk-Kérdésemre, hogy termékünk mennyire kapós, el tudják e adni az egész mennyiséget, így válaszol. — Ha többet készítenénk, az is gazdára találna, de sajnos kicsi a kapacitásunk és a közeljövőben nincs is rá kilátás, hogy bővülne. Ennek ellenére ezt a termékünket majdnem az egész országban ismerik, hiszen tizenöt éve már, hogy járásunkon kívülre is szállítjuk. Például a prágai Vcelának évente 20—22 000 kg-ot, a kladnói Jednotának 12 000 kg-ot szállítunk, de többet is szívesen átvennének tőlünk. Pillanatnyilag a nagyobb vevőink közé tartozik a prágai a trencíni, a nyitrai (Nitra), bratislavai Restaurácie vállalat és a trnavai, a senicai, a martini, a Pov. Bystrica-i Jednota fogyasztási szövetkezet. A szállítással nincs különösebb gondunk, távolabbra vasúton küldjük a ropogóst, 1 500 kg-ot egyszerre, közelebbre szekrényautó hordja szét. A mi receptünk alapján sütik a brindzás ropogóst még Paton (Patince), de 1985-ben a receptet átvette a kassai (Koáice) Jednota, 1986-ban pedig a Bratislava-vidéki Jednota is. A cukrászok Molnár Juraj, cukrászmester vezetése alatt kb. 30 féle cukrászsüteményt sütnek, melyek közül a legkelendőbbek a krémes-, dobos—, puncsos- és ananászszelet, de közkedveltek a zselés gyümölcsszeletek is. Nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem, miből mennyit használnak fel. Íme egy-két adat: liszt 90 000 kg. cukor 20 000 kg, tojás 300 000 darab, eper-, 6árga- és öszibarackkompót 11—12 000, csokoládé 5 000 kg és brindza 8 000 kg. Szétnézek egy kicsit az üzem területén is. Az épületben, mely valamikor a harmincas évek derekán készült van zuhanyozó, öltöző és szociális helyiség, ez a plusz. Ami mínusz, az az örökké nedves falak, ami az 1 965-ös árvíz számláját terheli no meg a vállalatét is, mivel az épületet évente fel kell újítani. A 24 tagú kollektíva 1971-ben kapcsolódott be a brigádmozgalomba és 1974-ben elnyerte a szocialista brigád címet. Szorgalmas munkájuk eredményeként 1978-ban elnyerték a bronz. 1980-ban az ezüst 1986-ban pedig az arany fokozatot is. 1987-ben beírták nevüket Bratislavában a Szlovák Szakszervezeti Tanács emlékkönyvébe. GOGH VILMA Fényképezte: GYÖPÖS JUSZTINA Egy alkalommal meglátogattam egy olyan üzemet, melynek dolgozói nagyrészt nők. Az egyik ezüstérmes szocialista brigád tagjairól akartam imi. Engedélyt kaptam, hogy közvetlenül a munkahelyükön, a gépek mellett beszélgethetek velük. Kifaggattam a brigádvezetőt a helyettesét a brigád több tagját Feltűnt nekem, hogy az egyik távolabbi gép mellől valaki minden mozdulatomat figyeli. Odapillantottam. Rendkívül csinos. fiatal szőke nő volt. Világoskék munkaköpenye igen jól illett aranyszőke hajához. Kis időre abba is hagytam a Félreértés jegyzetirást, és igazítottam egyet — a nyakkendőmön... Dolgom végeztével indulni akartam, amikor a kis szőke utánam szólt: — Lenne szives idejönni egy percre? Odamentem. Arcát enyhe pír tette még vonzóbbá. Előbb a földet nézte, aztán rám vetette búzavirágkék szemét. — Hát rólam nem is ír semmit? — kérdezte olyan utánozhatatlan bájjal. hogy önkéntelenül ismét a nyakkendőmhöz nyúltam. Mit lehet erre válaszolni, töprengtem magamban, hiszen akikkel beszélgettem. azokra az üzem vezetősége hívta fel a figyelmemet. — Nem megy a dolog — hebegtem zavartan. — Ugyan miért nem ? — Jromolyodott el szabályosan szép arca. Az agytekervényeimben ismét támadt „rövidzárlat" után „beugrott" a válasz: — Mert azt ki is kell érdemelni — mondtam meglehetősen titokzatosan. A kis szőke meglepődött, egészen kis ideig töprengett, aztán váratlanul a nyakamba ugrott, és — össze-vissza csókolt ... — Hát egyelőre ennyit — mondta belepirulva. — Remélem, most már kiérdemeltem ? Bizonyára csalódott volt. mert — természetesen — egy sort sem írtam róla. Azóta viszont már két alkalommal is bemutattam őt (két különböző lapban az olvasóknak. Kiváló munkahelyi teljesítményével ugyanis ezt valóban kiérdemelte . sági Tóth Tibor (női)
