Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-08 / 50. szám

Lovecká szalámit, 15 kg Gazdovská szalá­mit, 10 kg debreceni sonkát, 10 kg angol és 100 kg rendes szalonnát, 10 kg füstölt karajt, 10 kg füstölt tarját, 50 kg füstölt oldalast, 100 kg füstölt csülköt, és 100 kg füstölt csontot. Rendszeresen csak hat-hét szalámifélét kapnak, ami igazán nem jelent nagy választékot. — Nagyon kellenének az olcsóbb áruk, mégha tudjuk is, hogy egy disznónak nem­csak oldalasa, egy marhának nemcsak daga­­dója van. Borjú? Az egyáltalán nincsen, sem sertés- és marhabéi, pedig nagyon keresik. És a darált kolbászhúst is. — Nálunk is kedden és csütörtökön van szállítás, s átlagban 10 mázsa tőkehúst ka­punk — mondja Molnár Attila, a kolárovói Centrum élelmiszerbolt húsrészlegének dol­gozója. — Az lenne az ideális, ha ennek hetven százaléka sertéshús lenne, de mosta­nában általában fele-fele kapjuk a marhával. Az igazsághoz tartozik, hogy tíz mázsát csak a fizetésnapokra rendelünk, egyébként csak hét mázsa körüli mennyiség fogy el. Fizetés­kor, persze, a combot is elviszik, de itt is az oldalas iránt van a legnagyobb érdeklődés. Abból hat mázsa is elfogyna hetenként. Amikor megnéztük, oldalasból mennyit rendeltek és mennyit kaptak november ötö­dikén, láthattuk, messze elmaradtak a hat mázsától. Két mázsát rendeltek, pontosan a felét kapták. Érdekes, hogy combot egyálta­lán nem rendeltek, mondván „azt automati­kusan nyomják az áruhoz, átlagban ötven­hatvan kilót". Mindent összegezve, novem­ber 5-éré sertéshúsból hat mázsát rendeltek és 316 kilót kaptak, marhahúsból két mázsát rendeltek és 206 kilót kaptak. Vagyis még­sem fele-fele arányban, ahogy az az előbb elhangzott. Ezért megnéztük néhány rende­lést, és kiderült, kb. úgy szeptembertől a megrendeltnél valóban jóval több marhahúst kaptak szállítójuktól, a komáromi vágóhidtól. Mielőtt a boltba léptem volna, az épület előtt megszólítottam néhány asszonyt, aki a boltnak nemcsak hús-, de élelmiszerrészle­gét is dicsérte. A zöldségellátókra kicsit haragudtak, a húsellátásról szólva az ol­csóbb áruk hiányát panaszolták föl, lényegé­ben azonban, a múlthoz viszonyítva jobbnak tartották az áruböséget. — Nincs is okunk panaszra — mondja Kürti Lajos, az élelmiszerbolt vezetője. — Amikor februárban a bolt élére kerültem, meglátogatott minket Németh elvtárs, a ko­máromi vágóhíd igazgatója. Elmondta, hogy városunk húsellátása miatt már sokat kapott, s ö úgy hiszi, egyoldalúan. Mert a boltosok is ludasok voltak. Ezért nem bánná, ha közösen javítanánk a helyzeten. Azóta megoldottuk. Ha nincs elég húsunk, azaz, ha péntekre már elfogy a csütörtöki szállítás, a Barkasunkba ülünk, s irány a vágóhíd. Egyezségünknek megfelelően eddig mindig kaptunk húst. — Oldalast is? — kérdem ezt azért, mert nem egy szerkesztőségünkbe érkezett levél­ben kérdezik, miért nincs elég olcsó húsfajta. — Mindenkinek be kell látnia, hogy a disznó nemcsak oldalasból áll. Áremelés előtt az oldalas szinte senkinek sem kellett, vagyis ez azt jelenti, hogy az emberek inkább ennék a karajt, a tarját, a lapockát meg a combot, csak hát a pénz beszél... De mi igazán nem panaszkodhatunk, oldalasból is szépen kapunk, és henteslegényeink a drága húst is el tudják adni. Kender Lászlót, a Jednota FSZ kolárovói részlegének felügyelőjét kérdezem, milyen falusi boltjaik húsellátása, meg a kis tanyasi üzleteké? — Vegyük például a nagyszigeti vegyes­boltot! Mindig van 3—4 fajta füstölt termék, hús pedig hetenként, amikor befut a mozgó­boltunk. Mit mondjak? Tizenöt kiló fogy el hetente, s ennél jóval több van az autón. Nézze, mi már változtattunk, átálltunk az új rendszerre. Az utóbbi időben elég sok új embert helyeztünk üzleteink élére, ami már a forgalmon is meglátszik. Ugyanis januártól nem alapfizetésük lesz, hanem a bevétel arányában lesznek fizetve. S mert a bevétel szerint alakul fizetésük, nem hagyhattuk őket a nagyraktárak kénye-kedvére, engedélyez­tük, hogy maguk is beszerezhetnek árut. Kérdezze meg az ittenieket, már eddig is mekkora javulást hozott ez az áruellátásban! Ezek az új boltvezetők megértették az idők szavát: mindent a vásárlóért. Hajtani kell, de megéri. Megéri az eladónak, megéri nekünk, mert nagyobb a bevételünk, s megéri a vásárlónak is. A jövőben például nagyobbita­­ni szeretnénk az élelmiszerboltot, külön hen­tesüzletet létrehozni, amelyben, bár itt má­sok a körülmények, ugyancsak élhetnének eladóink az árubeszerzés lehetőségével. Nem lennének feltétlenül egyetlen vágóhídra utalva. Mert a vágóhidak boltokkal szembeni mo­nopolhelyzete sok ellentmondást szülhet. Ha például a hentesek reklamálnak, hogy a hús feldolgozása nem felel meg az előírásoknak, meglehet — kiváltképp, ha többször rekla­málnak —, a szállító megorrol, s ennek nemcsak a hentes, a vásárló is kárát láthatja. Ugyanakkor a vágóhidak között is versengés alakulhatna ki, ha híre menne, hogy az egyik jól dolgozik, a másik kevésbé. Persze, mind­ez csak ábránd, mert a hús napi termék, minden nap esszük, nem lehet üzleti szem­pontok miatt napokat kihagyni. Ugyanakkor a függőség azért is megszüntethetetlen. mert a hústermelés, nemcsak nálunk, szinte világszerte, hullámgörbéket mutat. A boltok húsellátását pedig biztosítani kell, minden áron. — Hogy a húsellátásban kizárjuk a szub­jektív tényezőket, a jövőben igyekszünk szá­mítógépes rendszerrel szétosztani a húst. Néhány helyen előkészítés alatt áll az ellátási területek módosítása, hogy gazdaságosab­bá, hatékonyabbá tegyük a húsellátást. Hogy ne legyenek nagy különbségek — mondja Jozef Hudec mérnök, a Szlovák Húsipari Tröszt vezérigazgatója. — Ami a kérdéseit illeti, az olcsó húsfélék hiányával kezdeném. Nos, én nem mondanám, hogy olyan rosszul állunk, hiszen minden a boltokba megy. Sem az olcsó húsfajtákat, sem a belsőséget nem fagyasztjuk, azonnal piacra dobjuk. Az már más kérdés, hogy elég nagy árkülönbség van mondjuk a sertéscomb és az oldalas között, de tudatosítani kell, hogy az állatnak külön­féle részei vannak. Egyébként garantálom, hogy a karácsonyi húspiacon lesz elég olda­las, ugyanis a keresletet külföldi behozatallal elégítjük ki. S ha már a karácsonyi, vagy téli húsellátásnál vagyunk, nincs okunk aggoda­lomra. A tavalyihoz viszonyítva többféle füs­tölt áru kerül a boltokba, hét százalékkal nagyobb mennyiségben. Összesen 1 600 tonna. Bél azért kapható ritkán, mert abból saját részünkre is behozatalra szorulunk. Ugyanakkor hiszem, hogy a mi termékeink elérik az otthon készített hústermékek minő­ségét. A darált kolbászhús is újra a boltokba kerül, amit nyáron azért nem árulunk elösze­— A karácsonyi húspiacon lesz e/eg oldalas — garantálja Jozef Hudec mérnök, húsipari vezérigazgató retettel, mert a darálás miatt hamarabb romlik. Belsőségek, máj. Ere azt mondom, hogy ezer sertés mintegy 1 800 kg májat jelent, amelynek egy részét mi dolgozzuk fel, egy részét pedig azonnal a boltokba küldjük. Már töprengünk azon, hogy másként oldjuk meg az elosztást. Mert ha továbbra is tíz kilókat küldünk majd egy-egy boltba, azt elteszi a hentes a rokonságának meg az ismerőseinek. Ha viszont területenként, kis­városonként kijelöljük egy-egy belsőségekre specializált boltot, bizonyára többen hozzá­jutnak majd. Mindent egybevetve: senkinek sem kell tartania attól, hogy nincs elég húsunk, a karácsonyi piac ellátására pedig fokozottabban ügyelünk. Ezúton is hadd kér­jem meg a boltvezetőket és az ellátásért felelős vezető dolgozókat, az esetleges áru­­szállítási torlódásokat elkerülendő, az ünne­pekre ne az utolsó pillanatokban rendeljenek árut. Minden boltban van elegendő hütő, ezért arra kérjük őket, fokozatosan rendeljék az árut, s ne feledjék, december 12-én, az országos munkaszombaton is szállítanak vá­­góhídjaink. Erre a napra is várják a rendelé­seket. Hudec mérnök a téli húsellátáson túl egyebekről is tájékoztatta lapunkat. Többek között húsiparunk fejlődésének távlatairól, az egészséges étkezés népszerűsítésében vállalt feladataikról, a marhahús-programról, a biotechnológiával készült termékeikről, azokról az újításokról, nemegyszer olcsónak nem mondható beruházásokról, amelyek megoldása egyik legfontosabb feladatunk. Mert a legfontosabb mindig és minden hely­zetben : a vásárlók kielégítő húsellátása. Az, hogy mindennapi húsunk viszonylag egysze­rűen, problémák nélkül kerüljön asztalunkra. Ez a fiatalember, aki január elsejétől ül a vezérigazgatói székben, határozott, távlato­kat nyitó húsprogrammal rendelkezik, amelynek lényege — a húsipar fellendítésén, műszaki korszerűsítésén túl —, természete­sen, az állandó, megfelelő mennyiségű, mi­nőségű és választékú húsellátás. Olyan, ami­lyent megközelítőleg a karácsonyi húspiacon láthatunk majd. Mert lesz bőven marhahús, meg szárnyas is ... Persze, végezetül megkérdezhetném: kap­ható lesz-e mindenütt szilveszteri malacpe­csenyének való? Vagy itt még nem tartunk? A realitás az realitás. Itt még nem tartunk. De a karácsonyi húspiac biztosítottnak lát­szik. SZIGETI LÁSZLÓ — Gazdagnak látszó kínálat, nem hazug, mégsem igaz, mert bent csak az állott karajok csüngtek Mindenkinek be kell látnia, hogy a disznó nemcsak oldalasból áll vélekedett Kürti Lajos boltvezető I a i •fíWW dnov M^mcol.síxs.,-'fcaLt'ca., rí/ ‘ 1 PRIKLER LÁSZLÓ felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom