Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-01 / 49. szám

Ü H »« kV; Ül *«• * fmtims *%%!!*< Im im m W M m m mm bite® íííjsi! KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei „Újklasszikus" divatként is emle­getik e két régen elfelejtett anyag­mintázat reneszánszát. Az újdonság csak annyi, hogy azelőtt a pepita és tyúklábminta egészen apró méretű volt (gyakran a fél centit sem haladta meg), ma pedig megnőttek a min­ták. Mint a felvételek is igazolják, nem ritkák a másfél két centiméte­res minták sem. Ami viszont maradt a régi, az az anyagok felhasználása: ma is ki­mondottan nőies, elegáns, józan da­rabok, tehát leginkább kosztümök, esetleg egybeszabott ruhák készül­nek belőlük. A leggyakoribb színpárositás a fe­hér-fekete, fehér-sötétkék, fekete­lila (-barna, vagy -sötétkék). Fonto­sak a fekete, vagy aranyozott gomb­­díszek és a sötét, leggyakrabban szin­tén fekete kiegészítők, melyek közül kiemelhető a kalap, kesztyű, cipő és harisnya, de természetesen az öv, a gyöngyök, karkötők, nyakkendők is illenek ezekhez a mintákhoz. Az érett nő divatjaként emlegetik ezt az öltözéket, de elegáns a nagy­mamán és vonzóan friss a fiatal lá­nyokon. Molett testalkatúak egye­nes szabású kosztümöt válasszanak ebből az anyagból, és legjobb, ha hosszában csíkozott szoknyával kombinálják a pepita felsőrészt.-pleva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom