Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
szén nélkül Senki sem maradhat Már jócskán benne járunk az őszben, a hőmérő higanyszála napról napra süllyed. A lakásokban egyre jobban elkel a meleg, fogy a tüzelő, és szaporodik azoknak a száma, akik aggódnak: lesz elég ? Olvasóink levelei azt jelzik: a tüzelőanyag-ellátás nem mindenütt akadálymentes. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkkel kerestük meg Jozef Strecky mérnök-kandidátust, az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma ipari szakosztályának igazgatóját. — Lesz elég tüzelő a télen? — Hogy elég lesz-e, az attól is függ, hogyan gazdálkodunk vele. Meg attól, milyen kemény lesz a tél, mert bőven mérni nincs miből. Az állami terv ugyanis az 1987-es évre 561 ezer tonna tüzelőanyaggal ír elő kevesebbet a lakosság és a szocialista szervezetek számára. mint amennyit 1986-ban eltüzeltünk. A lakosságnak szánt barna szénből az 1987-es szállítási terv ugyan 80 ezer tonnával többet ír elő az 1986-os évi tervezettnél, de a valóságban elhasznált szénmennyiséghez képtest ez 361 ezer tonnával kevesebb, vagyis csupán 93,4 százaléka annak, amit tavaly eltüzeltünk. Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy a tervezett barnaszénmennyiség minőségi összetétele rosszabb az előző évekéinél. Az osztályozott szénből ugyan 6 ezer tonnával többet kapunk, mint tavaly, ugyanakkor a porszén mennyisége 74 ezer tonnával több. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a szilárd fűtöanyagalapunk nem teremti meg a lakosság, valamint a szocialista szervezetek folyamatos és akadálymentes ellátását. Ezt a helyzetet még az is nehezíti, hogy a fejtett szón minősége állandóan romlik, egyre kisebb a fűtőértéke, ami jelentősen befolyásolja a fogyasztás mennyiségét is. — Mi idézte elő, hogy bár a szlovákiai háztartások részére az állami terv 1984-ben 2 897 ezer tonna tüzelőanyagot írt elő, 1985-ben 3 040 ezret, 1986-ban 3 180 ezret, 1987-ben a tervezett tüzelőanyag-meny - nyiség csupán 3 000 ezer tonna, vagyis az 1984 és 1985-ös év közötti szinten marad? — A terv azzal számolt, hogy növekszik azoknak a falvaknak a száma, melyekbe bevezetik a gázt, igy ezzel arányosan csökkentette a szilárd tüzelőanyagok tervezett felhasználását. Mivel azonban a gázvezetékek építése nem érte el a tervezett ütemet, a szilárd tüzelőanyag-felhasználás megmaradt az előző szinten. A Nyugat-szlovákiai kerületben például 1976-tól 1986-ig 98 ezerrel csökkent azon háztartások száma, ahol minden helyiséget külön, lokálisan fűtöttek, s ez évente mintegy 240 ezer tonna szén megtakarítását jelentette, ugyanakkor azonban a széntüzelésű központi fűtéses háztartások száma 74 200-ról 124 585-re emelkedett, ami 640 ezer tonnával növelte a szénfogyasztást. Ha ezeken a helyeken már gázt használhattak volna a fűtéshez, ezt a szénmennyiséget megtakaríthatnánk. — A tél nem mindenütt egyforma. A magasabb fekvésű helyeken mélyebbre süllyed a hőmérő higanyszála. Figyelembe veszik-e ezt a tüzelőanyag elosztásánál? — A tervezett tüzelőmennyiséget az Állami Tervhivatal szabja meg, az egyes kerületek, járások szükségleteinek megfelelően. Az elosztásnál természetesen figyelembe veszik a várható átlagos hőmérsékletet is, így az egy háztartásra jutó szén mennyisége járásonként változó. Előfordulhat például, hogy a járás vagy a kerület határán fekvő egymáshoz közeli községek háztartásainak különböző mennyiségű szén jut. Ha ez az adminisztratív előírás valahol hátrányt jelent a lakosságnak, panaszukkal a helyi nemzeti bizottsághoz, vagy a jnb népi ellenőrző bizottságához fordulhatnak. A szénraktárak mindenütt megkapták az előírást, milyen feltételek mellett juthat a lakosság a szénhez. Ezt mindenkinek rendelkezésére bocsátják, így maguk a fogyasztók is meggyőződhetnek arról, mennyi tüzelőre jogosultak. Nem szabadna előfordulnia sehol; hogy egyesek tüzelő nélkül maradjanak, vagy mások esetleg érdemtelenül jussanak hozzá. A kereskedelmi ellenőrző szervek minden járásban megvizsgálják, hogyan tartják be a szén igazságos elosztását segítő rendeleteket, mert például már előfordult, hogy azok a községek is megkapták a teljes fejadagot, amelyekben a háztartások ruár vezetékes gázt használnak. — Mivel magyarázható, hogy akadnak még háztartások, ahová nem és nem érkezik meg a megrendelt szén? — Először is: figyelembe kell venni, mikor és milyen tüzelőt rendelt az illető. A jó gazda még nyáron biztosítja a télirevalót... Ha mindenki az első hideg naprok beköszöntővel rohanna szenet rendelni, hogyan győznénk a szállítást?! Tehát az első feltétel, hogy időben rendeljék meg a lakosok a szenet. A második, hogy ne várjanak hiába arra, ami nincs. Fekete szenet, brikettet elsősorban a bölcsődék, óvodák kapnak. Szeptember elsejéig a 632 559 szlovákiai megrendelésből 554 927 volt leszállítva, az elintézetlen 78 525 megrendelés 18 852-vel több az előző év azonos időszakához mérten. — Sok panasz hangzik el a szén minőségére is ... — Ez igaz. Tudjuk, hogy bányáinkban egyre rosszabb minőségű szenet fejtenek, de ezt kell használnunk, mert nincs pénzünk jobb minőségű behozatalára. A lakosságnak nem adunk porszenet — habár ezt is el kell tüzelni —, ezt a szocialista szervezetek kapják. És azt is le kell szögeznem, hogy a szén alacsonyabb fűtöértéke nem indokolja a kiutalható szénmennyiség növelését. Ezek mind olyan tények, amelyekkel a lakosságnak számolnia kell. Sajnos, jelenleg nincs más megoldás. Úgy kell beosztani a meglévőt, hogy az kitartson és elég legyen. — Családi házakban, lokális fűtésnél lehet takarékoskodni úgy is, hogy csak egyetlen helyiséget fűtenek. De mit csináljon a városi ember, aki bérházban, tömbházban él? — Nem győztük eléggé hangsúlyozni, hogy a szocialista szervezetek, lakásszövetkezetek, házkezelőségek már nyáron gondoskodjanak tüzelőanyagról. Előfordult, hogy a lakásszövetkezetek, házkezelőségek csupán kényelemből elutasították a szénszállítmányt. Az is takarékos megoldás, ha a gyengébb minőségű tüzelővel állítanak elő nyáron meleg vizet, s a téli fűtésre hagyják a jobb szenet. Sok helyen nem vették át a porszenet befülledésétől, nyári öngyulladásától tartva. De kérdem ón: ha egy fűtő nem tudja gondját viselni a szénnek, ki óvja meg a tűztől a nagy lerakatokat? A fűtők túl kényelmesek, bár az is igaz, hogy alacsony fizetésük nem teszi őket érdekeltté a meglévő szén maximális kihasználásában. A jövőben, ha a vállalati törvény értelmében a lakásszövetkezetek is áttérnek az önfinanszirozásra, kénytelenek lesznek ésszerűbben gazdálkodni a tüzelővel. Ez azt is jelenti, hogy meg kell fizetniük a fűtöket, ha elvárják tőlük a gazdaságos munkát. És nagyobb gondot kell fordítaniuk a kazánházak korszerűsítésére is, jelenleg ugyanis sok helyen eppen az elavult kazánházak, berendezések miatt van probléma a fűtéssel. — A porszénnel nem valami kellemes dolgozni. Nem lehetne belőle brikettet sajtolni, amit a háztartásokban is szívesen felhasználnának? — Lehetne, csakhogy ehhez megfelelő gépek kellenének, a beruházás pedig több milliárd koronát igényelne. Próbálkoztak már vele, de csak odáig jutottak, hogy a mi szénpxjrunk nem tartalmaz annyi zsiradékot, amennyi a sajtolásnál összefogná. Kérdés, hogy vegyi üzemeink miért nem tudnak olyan anyagot előállítani, amely pótolná ezt a zsiradékot?! Talán a vállalati törvény adta önállóság ezt a problémát is megoldja ... — Azt mondjuk, egyre költségesebb a fejtés és rosszabb minőségű a szenünk. Emellett azonban rengeteg az erdőkben a hulladékfa, ami semmi másra nem való, csak tüzelésre. A bútorgyárakban, fűrésztelepteken is sok a hulladék, amit fel lehetne tüzelni. Miért nem használjuk ki jobban ezeket a lehetőségeket? — Már második éve nagyon kedvezőtlen a helyzet a tűzifa-ellátásban. Egyre kevesebb fát kapunk az állami erdőgazdaságoktól. Éppen ezért kértük az Állami Tervbizottságot, hogy emeljék az előirányzott tüzelöfa-mennyiséget legalább az 1985-ös szintre, vagyis az idén előirányzott 74 800 m3 helyett adjanak 140 200m3-t. A tüzelöfa-ellátást, sőt magát a tüzelőanyag:helyzetet is javíthatnák azok a lakosok, akik közel laknak az erdőkhöz, ha maguk szereznék be a fát. Erre az erdőgazdaságok engedélyt adnak. Persze tudjuk, hogy ez további nehézségbe ütközik, a lakosoknak nincs mivel elszállítaniuk a fát, mert az erdőgazdaságok, szövetkezetek fuvarszállító gépeibe erre már nem jut üzemanyag, így csak kivételesen bocsátják magánszemélyek rendelkezésére ezeket az eszközöket, olcsóbb, ha a fatelepen rendelik meg a fát. Csakhát igy nem lesz több tüzelőnk ... A bútorgyárak, fűrésztelepek hulladékának felhasználását nagyon jól megoldották már a csehországi kerületekben. Nálunk egyelőre még nincs hozzá megfelelő technológiai berendezés. Pedig e téren is sok a lehetőség, de elsősorban ez is beruházás kérdése. — Az elmondottakat összefoglalva nem valami „meleg" tél elé nézünk ... — Aggodalomra azért nincs okunk. Az SZLKP KB munkabizottsága október 7-én értékelte a szilárd tüzelőanyagokkal való piacellátást, és úgy határozott, hogy az 1987-es tervben megszabott 5 466 ezer tonna tüzelőanyagot 302 ezer tonnával felemelik. Ennek a mennyiségnek a leszállítását azonban befolyásolja a szénfejtés üteme, valamint a szállítási lehetőség. Elvünk azonban, hogy senki sem maradhat szén nélkül. Ehhez szükséges, hogy a kerületi szervek és a helyi szénraktárak vezetői és dolgozói a lehető legigazságosabban járjanak el a szénkiadásnál, figyelembe véve minden körülményt, amely befolyásolja a szénigénylést. Emellett azonban mindnyájunknak tudatosítanunk kell, hogy a maximális takarékosság elkerülhetetlen. Meg kell értenünk, hogy csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Csak azt a tüzelőanyagot használhatjuk fel, ami rendelkezésünkre áll. — Köszönöm a tájékoztatást. H. ZSEBIK SAROLTA Fotó: PRIKLER L (nős)
