Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-10 / 46. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM November !0-e az ijjúság nemzetközi napja. 1887. november 10-én született Arnold Zweig német regényíró, drámaíró, esszéista és költő. 1847. november 14-én hah meg Josef Jungmann cseh író. nemzetébresztö. 1787. november 15-én halt meg Christiph Willibald duck német zeneszerző. KÖNYV A hűtlen Dobó Gyermekkorunk kedvelt olvasmánya hősének, Dobó Istvánnak alakja Gárdonyi Géza jóvoltából úgy jelenik meg emlékezetünkben, mint a rettenthetetlen vitézé, aki Egeméi feltartóztatta a terjeszkedő Oszmán Birodalom Európára zúduló többszázezres hadseregét. Valóban Dobó előrelátásának is köszönhető, hogy a mohácsi csatavesztés után szinte először sikerült megállítani a törökök előretörését. Itt azonban többségünk történelmi ismeretei véget is értek vele kapcsolatban. pedig ami még 1552 után vele történt, azt továbbra sem lehet lényegtelennek tekinteni Közép-Európa politikai viszonyainak alakulásában. A királytól jutalmul tetteiért elnyerte a töröktől szorongatott Erdély vajdai székét. Ott a királlyal nem szimpatizáló nemesek ellene esküdtek és börtönbe vetették, ahonnan csak felesége segítségével sikerült megszöknie. Ekkor nyerte el a lévai (Levice) fökapitányi és Bars vármegye föispáni címét. Ellenségei azonban tovább ármánykodtak ellene. A tehetős középnemesi Dobó család — melynek tagjai udvari és országos tisztségeket is betöltötték —, gyakran keveredett birtokjogi vitákba szomszédaival. főleg az Ungban terjeszkedő Perényiekkel. Súlyosbította a helyzetet Miksa trónralépése, aki megtépázta a magyarországi jogrendet, és németesítő politikát folytatott, fontos pozíciókba saját németjeit ültette be. Az elégedetlenkedők tábora Erdélyben összpontosult, ahol János Zsigmond királyságának pártját fogták. Miksa, hogy elejét vegye mindenféle szervezkedésnek, avagy talán tényleges hírek alapján, összeesküvés vádjával bebörtönöztette Dobót és sógorát, Balassa Jánost (a költő Balassi Bálint apját). A vádirat szerint Bocskai Györgytől (Bocskai István apjától, mindkettőjük sógorától) indult ki a szervezkedés alapgondolata. Mivel valódi bűnjeleket nem találtak, ezért egy szélhámos, a leleszi prépostságra igényt tartó Kenderessy István hamisított leveleivel próbáltak fellépni ellenük. Balassának sikerült megszöknie, de a nagybeteg Dobó három évet raboskodott, és csak Báthory István erdélyi fejedelemsége alatt, a nemesség nyomására nyert kegyelmet 1572-ben. Szabadságának már alig örülhetett, mert még ez év májusában, közel hetvenévesen elhunyt Szerednyén (Ungvár és Munkács közt található várukban). Szülőfalujában, Dobóruszkán (Ruská) a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Sírja fölé fia három év múlva vörösmárvány síremléket állíttatott egy, az apját ábrázoló domborművel, melyet a község későbbi ura, Buttler János (a Különös házasságból ismert valós személy) válása támogatásának érdekében az egri érseknek, Pyrkernek ajándékozott a község tudta és beleegyezése nélkül. Dobó földi maradványai azonban sok téves hírrel ellentétben Dobóruszkán vannak. Hóvári János könyvéből viszont nemcsak Dobó alakját követhetjük nyomon, aki valószínűleg az első jelentős, végül a királyt is engedményekre kényszerítő Habsburg-ellenes mozgalomnak volt részese. A törökök európai térhódításának 16. századi története, valamint a három részre szakadt Magyarország viszályoktól, ármánykodásoktól és idegen megszállóktól terhelt korszaka is kirajzolódik előttünk. Külön dicséretet érdemel a korabeli okiratok alapos egybevetése és elemzése is, mely mégis olvasmányos tud lenni. A kötet a Helikon Kiadó egyre népszerűbb Labirintus sorozatában jelent meg, s könyvesboltjainkban megvásárolható. Mihályi Molnár László Az együttlét Jókai Anna legújabb, két kisregényét tartalmazó kötete Az együttlét. Az első kisregény „Az unokaöccs utazása", a második „A nagynéni levelei a távolban élő unokaöccséhez” címet viseli, ami arra enged következtetni, hogy a két önálló mű valahogyan és valamiben közös, összekapcsolható. A „lineáris" első kisregény a 28-as villamos útvonalát követi egészen a végállomásig, s egyúttal valamennyiünk életének utolsó állomásáig, a Köztemetőig. A 33 éves kallódó fiatalember, Ladár, legkedvesebb barátjának, a könyv legegzotikusabb figurájának a temetésére igyekszik. Bár az afrikai fiú halott, Ladár gondolataiban e 40 percnyi utazás során gyakran feltűnik, mint a más erkölcsi világból érkezettek világlátásának képviselője, aki emberszeretetével, tisztaságával és hitével új lehetőségeket tár fel Ladár életében is. Amíg hősünk a Köztemető felé tart, óhatatlanul is együtt van embertársaival. Együtt utazik a politikussal, az anyával, az utcalánnyal, az öregasszonnyal, a gyilkossal és a börtönörrel is. Olyan emberek ök, akik kényszerű összezártságukban óhatatlanul hatással vannak egymásra. S ezt az együttlétet akarja megragadni Jókai Anna. A könyv második felében egy életkorát, foglalkozását, üzeneteit újra és újra megváltoztató, titokzatos nagynéni leveleit olvashatjuk. Míg az első kisregény a felszínes, addig e második a rokoni és a közelebbi baráti kapcsolatokra utal. Értekezés ez életről. halálról, erkölcsről, tartásról, barátságról. Mindkét kisregényben kevés a cselekmény, szerkezetük egyszerű. S miközben futó jellemeket állítanak elénk, közös kérdésre keresik a választ: melyek életünk változó dolgai, és mi az, ami örök érvényű. Zsebik Ildikó FI Téma Hét évig állt dobozban Gleb Panfilov Téma című filmje. Hét évet kellett várnia arra, hogy a szovjetek, majd a nagyvilág közönsége elé kerüljön, elnyerje több neves filmfesztivál díját, legutóbb, néhány hónapja például az egyik legrangosabb európai szemle, a nyugat-berlini filmfesztivál födíját, az Arany Medvét. De téved, aki azt hiszi, a dijak nagyrészt a hétéves tiltásnak tulajdoníthatók. Téved, hiszen Panfilov nem hatásvadász módon éles, hanem művészien mélyreható filmet készített. Főhőse egy ötvenes éveiben járó orosz író, akiből árad az életunalom, a szovjet értelmiségi ember egyik alapélménye, a hitetlen, a nem autentikus lét. A film elején az író fiatal és ostoba szeretője, s még ostobább íróbarátja társaságában egy régi kisvárosba utazik, hogy megmeneküljön a mindennapok Moszkvájától, mindemellett felidézze a régi orosz történelem hangulatképeit, ugyanis ez elengedhetetlen legújabb színpadi műve megírásához. Itt vendéglátójuk, a bugyuta tanító néni lakásában szembesül önámításaival, belső világának értéktelenségével. Miközben a tanító néni Majakovszkijhoz hasonlítja öt, egyik régi diákja, a balsorsú Szása a közös vacsorán először arra készteti az Írót, hogy beismerje az orosz történelemben való járatlanságát — ami már csak azért is leleplező, mert arról akart írni —. majd miután önostorozón, patetikus fennhangon elismeri, hogy ő bizony már csak egy semmi drámairó, aki szufláját veszítette, megöregedett, s titokban arra vár, hogy Szása ellentmondjon neki, a lány csak annyit mond, „ehhez nincs mit hozzátenném”, s azzal a tisztasággal néz maga elé, amelyre a mai szovjet filmművészetben talán csak Inna Csurikova (felvételünkön) képes. Később Írónk akaratlanul is egy olyan párbeszéd fültanúja lesz, amelyben föltárul azoknak a szovjet értelmiségeknek a sorsa, akik a tudományok kandidátusaként rakodómunkát végeznek, esetleg fát vágnak vagy éppen sírásóként keresik kenyerüket, mint Szása szerelme, akit a mérhetetlen önzés, a könyörtelen érzéketlenség és az örökös elégedetlenség valami nagybácsikájához menekíti Amerikába. Hogy sikerül-e kijutnia vagy sem, ezen a ponton nem érdekes, szemben azzal, hogy a „szakállas sírásó", akinek a nevét sem tudjuk meg, Szása marasztaló könyörgése ellenére távozott. A lány pedig elájul. Az addig a lány lakásában lapuló írónk — otthagyva öt ájultan az előszobában — a Volgájába ül, hogy visszameneküljön Moszkvába, az irodalmi pletykák s elismerések városába. Magyarán: menekül, mert nem akar senkivel kapcsolatot teremteni, mert csak a „szent művészetnek" akar élni, mert gyáva féreg. Persze, a filmnek ez csak az egyik történeti síkja, hiszen szemmel látható, hogy Panfilov önéletrajzi ihletésűnek is mondott alkotásának több történetsíkja van. De minden esetben a hiábavalóságban élt élet hullámai sodorják a nézőt a történetek rétegeibe. Abba a helyenként szatirikus gúnnyal, jókedvű iróniával, derűs pontossággal ábrázolt világba, amelynek palástolt zültöttségét. morális leépültségét minden kertelés nélkül tárja elénk a rendező. Az, hogy írónk Moszkvába tartó útján megfordítja Volgáját, hogy visszahajtson Szásához, arról tanúskodik, hogy Panfilov vallja: még nem veszett el minden. Még az is újrakezdheti, aki úgy érzi, lesz ereje ahhoz, hogy ne az önzés és a szeretetlenség kényszerpályáját járja, hanem az őszinteség irányítottja legyen. Hogy önmagával. de környezetével szemben is a kíméletlen kíméletesség elvét gyakorolja. Amiként Szása ól, amiként Gleb Panfilov ábrázolja napjaink szovjet „néptanítóinak" létélményeit. Témája arról is vall, hogy a szovjet filmművészetnek új távlatai nyíltak. Szigeti László KÖZMŰVELŐDÉS Egy néprajzi gyűjtőcsoport öt éve Miért jó tudnunk, hogy egy falu vagy egy szűkebb tájegység kultúrájával melyik nagyobb vidékhez kapcsolódik, ill. kapcsolódott a múltban? Hogyan, milyen irányban alakultak ki a gazdasági és a társadalmi élet területén a vonzáskörzetei stb.? Ezekre és a hasonló kérdésekre — többek között — a néprajzkutatás eredményei adhatják meg a választ. Mégpedig akkor, ha aprólékos módszereivel rátalál azokra az érzékeny területekre, amelyek az adott közösség fejlődésében — mához szólóan vagy máig vezetöen akár — meghatározó jelleggel bírtak. A Garam alsó folyása mentén fekvő falvakkal. ezek kultúrájának meghatározásával az utóbbi időben két csoport is foglalkozott. 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoport szakemberei a Komensky Egyetem néprajz szakos hallgatóival közösen a helyszínen elemezték a területet. Munkájuk, az elkészült dolgozatok azonban — nem az ö mulasztásuk miatt — sajnos még mindig kéziratban várakoznak a közzétételre. Talán több szerencsével jár majd a Csemadok Érsekújvárt (Nővé Zámky) Járási Bizottsága mellett működő néprajzi gyűjtőcsoport fáradozása. A hagyományos paraszti kultúra iránt érdeklődő és a szaktudományban magát egyre inkább jártassá művelő kis társaság kerek öt évvel ezelőtt alakult. A kezdeti tájékozódás után hamarosan gyűjtőterületet választottak maguknak a járás területén. Mégpedig az Alsó-Garam mente hét faluját. Azt a bizonyos hetet, amelyik magát kurtaszoknyások néven nevezi és határolja el a környezetétől. A rendszeres hétvégi gyűjtéseknek és a nyarankénti táborozásoknak lassan megszülettek az első eredményei. ígéretek szerint ezekkel hamarosan megismerkedhet a nagyközönség is: a Madách könyvkiadó jóvoltából a jövő esztendőben kinyomtatva olvashatjuk majd a Kéménd (Kamenin), Kövesd (Kamenica nad Hronom), Kőhídgyarmat (Kamenny Most). Bény (Bina), Bart (Bruty), Páld (Pavlová) és Kicsind (Malá nad Hronom) viseletéről, étkezési vagy temetkezési szokásairól, e falvak hagyományos építkezéséről, gazdálkodásáról szóló munkákat az Új Mindenes Gyűjtemény 7. kötetében. Az öt éve rendszeresen dolgozó szakcsoport a maga nemében egyedülálló. Tagjai ezt Balassa M. Iván néprajzkutatótól tudhatták meg, aki a Magyar Néprajzi Társaság jókívánságait tolmácsolta a csoportnak éppen abból az alkalomból, hogy öt esztendeje együttesen tevékenykednek a népi kultúra értékeinek feltárásáért. Az egyedülállóság pedig az öt év és az együttesség tényében van, ami önmagában sem csekélység az adott körülmények között. Balassa M. Iván ugyanekkor összefoglalta az Alsó-Garam mentén 1974-ben végzett kutatásokat és hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az adott területen gyűjtök a korábbiak ismeretével, a már elért eredmények birtokában folytassák munkájukat. Kocsis Aranka
