Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-03 / 45. szám
POSTALÁDÁNKBÓL GYERMEKMUNKÁK KIÁLLÍTÁSA Tevékeny az Ipolysági (Sahy óvónők szakszervezeti alapszervezete, amely a környék tizenhat óvodáját fogja össze. A szakszervezeti bizottság Kozár Jana elnökletével jól megosztja munkáját; a kultúrmunkát körzetenként kijelölt megbízottak irányítják. Így sikerült elérni, hogy ebbe a tevékenységbe kivétel nélkül minden óvoda, tehát minden pedagógus és óvodás gyermek bekapcsolódik. A pedagógusok a kötelező tantárgyakon túl sok-sok ötlettel igyekeznek felkelteni a gyermekek érdeklődését és külön figyelmet fordítanak a tehetséges gyerekek képességének kibontakozására. Jó alkalomnak bizonyult a város fennállásának 750. évfordulójára rendezett ünnepségek előkészítésébe bevonni a legkisebbeket is. Anna Barátiová óvónő, a szakszervezeti bizottság kultúrfelelőse érdekes kiállítást rendezett a gyermekek rajzaiból „Városunk" címmel. A különféle technikával — kréta, tus, pasztell, tempera, grafit — készült rajzokon a gyerekek szabadjára engedhették fantáziájukat, s lerajzolhatták, milyennek látják, illetve, milyennek szeretnék látni városukat. A kiállítás sikerén felbuzdulva szeptember 28-án megnyílt egy újabb, a gyerekek munkáit bemutató tádat. Ez utóbbit a II. számú óvoda és bölcsőde épületében rendezték meg, melynek igazgatónője Szikora ZsuzsanAz érsekújvári (Nővé Zámky) járásban található a jellegzetes népviseletéről híres Bény (Bína) falu. Az idősebb korosztály még ma is ezt az érdekes népviseletet hordja, de újabban mintha a fiatalok körében is kezdene népszerű lenni, legalábbis vasárnapi, ünnepi viseletként. A viselet megalkotása, megvarrása idő- és munkaigényes, s faluszerte, sőt, az egész környéken is azt beszélik, hogy a legügyesebb kezű ezen a téren a 76 éves Szököl Jánosné, Lujza néni. Az idős néni most mankóval jár, ugyanis áprilisban elcsúszott a konyha kövén, s a jobb lába combban eltörött. Jelenleg varmia sem szabad, ám huncutul rám kacsintva na. A rendezvényt újra Barátiová Anna készítette elő Szuchánszky Mária segítségével. A kiállítás tárgyát most a munkára való nevelésen készült legszebb játékok alkotják. Minden munka elkészítője nevével, életkorával és a feladat megnevezésével van ellátva. Ugyanis a kapott feladatnak megfelelően nem csupán játékokat, de. meseillusztrációkat, állatfigurákat, használati tárgyakat (például kalapka, kosár stb.) is készítettek a gyerekek. Az elkészítési mód szinte minden darabnál más és más, a gyerekek és oktatóik fantáziájáról és képességéről tanúskodik, viszont valamennyi természetes alapanyagból készült (tojásból, baromfitollból, kukoricaszemből és háncsból, babból, dióból, makkból, gesztenyéből, szalmából, rizsből, mákból, fából, textíliából, színes papírból, fenyőtobozokból, parafából). A kiállítás két hétig tartott nyitva és a város minden lakója megtekinthette. Meghívást kaptak az alapiskolák pedagógusai, valamint a lévai (Levice) járási iskolaügyi osztály szakfelügyelői is. Az ilyen hasznos kiállítás nem csupán a gyerekek kézügyességét, képzelőerejét fejleszti, hanem ötleteket nyújt a pedagógusoknak, és alapul szolgál az egyes óvodák munkájának, a gyerekek, a korcsoportok fejlettségi szintjének összehasonlítására is. Pleva Éva bevallotta, hogy már az orvosi tiltás ellenére is megpróbálta. „Muszáj volt kipróbálnom — mondja nevetve — engem a varrás megnyugtat." Szinte vibrál körülötte a levegő, ahogy a beteg lábával is igyekszik előhozni, megmutatni a kincseit, s ahogyan elmagyarázza a bényi népviselet számomra ismeretlen alkotóelemeit. „Az ing, vagy ahogy mi nevezzük, a lipityő mindig fehér, s ez kerül legalulra. Eredetileg sifonból készült, ma már más anyagot is használunk. Az ujja puffos, fodros. Erre kerül a hosszú, csípőig érő, a test vonalát követő ujjatlan pruszlik. A pruszlikra, a csípő tájékán körbe-körbe van felvarrva a pofánd/i, ez tartja a szoknyát és az alsószoknyát. A bényi népviselet szoknyái ugyanis nem a deréknál kezdődnek, hanem a csípőnél, és térdig érnek. Az alsószoknya sifonból készül, madeira Csipkével díszítve, s pontosan ugyanúgy van berakva, mint a felső. A felső szoknya anyaga általában megegyezik a pruszlikéval. A szoknya közepén körös-körül négy zámedli húzódik. Ez négy vízszintes, apró lerakás a szoknya közepén. Ezek a zámedlik hízás vagy növekedés esetén kiengedhetök, ezáltal a ruhadarab nagyon hosszú ideig hordható. A szoknyák készítése általában két napot vesz igénybe. Először a zámedli alatti alsó részt kell beráncolni, majd a felső részt berakni. Az alsó berakások valamivel szélesebbek, a zámedli felettiek apróbbak. Mindkét szoknya belső oldalán az ún. pléh van, vagyis valamilyen kemény anyaggal van alábélelve az alsó és felső szoknya is. Ha kész a szoknya, következik a kulmizás. ami a vasalást helyettesíti. A kulmizó egy fából készült rúd, ennek a végére egy alul zárt vasrúd van ráhúzva. Ezt megforrósitják. s először újságpapíron próbálják ki, nem éget-e? Csak azután „vasalják ki" vele a szoknyát. A szoknyák elé kerül a fehér, csipkés,, fodros kötény, amelynek hossza megegyezik a szoknyákéval, s nem kötője van, hanem gallonya, ami hátul, úgy, mint a pruszlik elől, kapoccsal csukódik. A hajba a lányok szalagot kötnek, az asszonyok fején hátrakötő található. Ez egy közönséges kendő, különleges módon megkötve. Az idős asszonyok öltözködésében a fekete szín dominál, beleértve az alsószoknyát is, kivétel a lipityő, ez mindig fehér." HA ADUNK, Mennyire vesznek részt a lányok, asszonyok a falu életében, beleszólhatnak-e közügyekbe. figyelembe veszik-e kívánságaikat? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Szlovákiai Nőszövetség famadi (Farná) helyi szervezetének kultúrfelelösével, Imre Vilmával. Rengeteg tisztsége révén jól ismeri faluját, az embereket, de a gondokat és a jövő feladatait is. S külön szerencse, hogy pedagógusként, pionírvezetöként állandó kapcsolatban van a szülőkkel. Bármit akar mozdítani a köz érdekében, a szülőktől mindig megértést, támogatóst, segítséget kap. — Faluhelyen úgy van, hogy ha valaki egy tisztséget elvállal, ahhoz hamarosan jön a második, harmadik. Most hadd ne soroljam az enyémeket. A nőszövetség azonban szívügyem. Izrael Margittal, az elnöknönkkel nagyon jól együttdolgozunk, a tagok egy része pedig már az én tanítványaimból toborzódott. Ez jóleső érzés. Mint ahogy az is, hogy a községben elismerik tevékenységünket. Saláthy András hnb-elnök legutóbb is kijelentette. hogy a nőszövetség tagjainak szorgalma nélkül aligha nézne ki Fámád úgy, ahogy kinéz. Tény, hogy a faluszépítést mi vezetjük, órákban nem is tudom kifejezni, mennyit dolgoztunk eddig. Nem nézzük az órát, ha kapát, gereblyét veszünk a kezünkbe. Amig gyomot látunk, amig nem egyenletesek a parcellák, addig nincs megállás. Az meg külön öröm, hogy nálunk az emberek igazán magukénak érzik a falut, megértik, ha tenni kell érte. S ha kérünk valamit, a hnb vezetősége igyekszik azt teljesíteni. Az aszszonyok sürgetik az új üzletközpont felépítését is. De a mi kérésünkre került sor a kenyér és a tej külön helyen való árusítására is. A dolgozó nők így a nap bármelyik szakában LESZ UTÓDJA? Zsanetka, a kis szomszédlány bényi viseletben Lujza néni az édesanyjától tanulta a népviselet varrását, készítését. S hogy neki lesz-e utódja ? Nem tudni. Mert igaz ugyan, hogy a fiatal lányok is egyre gyakrabban felkeresik öt, készítsen nekik is bényi népviseletet, de — Lujza néni nagy bánatára — az még egyiküknek sem jutott eszébe, hogy megkérje az idős asszonyt, tanítaná meg őt is e szép viselet készítésének, varrásának a fortélyaira. Bugár Mária KAPUNK IS hozzájuthatnak ezekhez az élelmiszerekhez — mondta Imre Vilma. Majd arról beszélt, hogy a lányok, asszonyok részt vesznek a falu kulturális életében is. Egy-két éve ugyan éneklőcsoportjuk nem ragyog régi fényében, mikor is a fonóval, a famadi lakodalmassal sorra-rendre hozták el a dijakat, de úgy határoztak, ismét összeszedik magukat, nem hivatkoznak ilyen-olyan okokra, hanem új műsort állítanak össze, író—olvasó találkozókat szerveznek a Csemadok helyi szervezetével közösen, rendszeresen Budapestre járnak színházi előadásokra. Itthon pedig színvonalas beszélgetéseket szerveznek egészségügyi, jogi, társadalmi kérdésekről. — Tesszük a dolgunkat — nyugtázza Imre Vilma. — Ki többet, ki kevesebbet vállal, ahogy a körülményei engedik. De az biztos, hogy mindannyian tudjuk, amit teszünk a közösségért, azt magunkért is tesszük. így aztán, ha mi kérünk valamit a falutól, azt meg is kapjuk. Benyók Mária
