Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-03 / 45. szám
Csicsay Alajos, az iskola igazgatója a dolgok színéről és fonákjáról beszél Varga Irén harmincnegyedik éve tanít., és kérdés a számára, hogy egy térképet négyfelé vágva vajon hogyan lehet továbbra is használni gát fogadták el — kapták vagy kérték, ki tudja azt ma már! —. ebből emeltek egymás mellé mindjárt kettőt és összekötötték egy folyóséval. A gyerekek ingadozó száma szerint aztán hol több, hol kevesebb helyiséget bérelt hozzá az iskola a városban. A hetvenes évek második felétől azonban hirtelen megduzzadt a város, megnövekedtek a lakótelepek, és Síúrovóhoz csatolták Ebedet is a szomszédos települések közül. Az összlakosság így most 15 ezer. Ekkora lakosságra két alapiskola — egy szlovák és egy magyar tanítási nyelvű — az adott tanterem-keretek között aligha elegendő. Közben megszűnt néhány kisiskola a környéken. Ez a gyereksereg a központinak kinevezett iskolákba lett irányítva, köztük a átúrovóiba. Holott! Ez az alapiskola már a város természetes növekedéséből következően emelkedő gyerekszámot sem tudta befogadni, még kevésbé az adminisztratív úton a városhoz csatoltakét. Azaz: a legalapvetőbb kívánalmaknak sem tudott a maga szintjén eleget tenni, hogy a központi iskolák emlegetett és ígért — az elegendő és megfelelő osztálytermen túli — további lehetőségeit és előnyeit ne is említsük! Szorult helyzetében jutott végül mindkét iskola Oda — a szlovák és a magyar tanítási nyelvű egyaránt —. hogy a városban bérelt helyiségek mellé elfoglalja még a környező falvak iskolaépületeit is. így hord ki a szlovák iskola naponta két osztálynyi gyereket Helembára, hármat Kövesdre és Így tovább, a magyar Kövesdre kettőt. Ebedre ötöt, Mártára hármat. És járnak gyerekek a főépületen kívül a volt mezőgazdasági szakiskola épületébe (az ötödikesek a magyar iskolából). Hl. egy volt óvodaépületbe) (a szlovákból stb). S bár elkészültek a tervek egy nyolctantermes iskoláról, amelynek az építését jövőre talán meg is kezdik a magyar tanítási nyelvű iskola mellett, a jelenlegi rendszer lényegén nyolc osztály nem változtat. A helyzete egyik iskolának sem rózsás Átlátni az órarendek, a gyerekek szállításának, a pedagógusok irányításának rendjét nem is olyan egyszerű. De — állítja Csicsay Alajos, a magyar tannyelvű iskola igazgatója — meg lehet oldani, össze lehet hangolni, nem olyan nagy dolog ez annak, aki benne él. Szerencsére, a közösség. amely az iskola fenntartásén és működésén fáradozik — s az igazgató nemcsak a tantestület tagjait, hanem az együttműködő szülőket is ide sorolja — megértő és segítőkész. Az épület karbantartásánál például — amely nagy gondja az iskolának, hisz az öreg épületek állandóan javításra szorulnak —, sokban támaszkodik a szülők segítségére. Az ebedi iskolában a szülők cserélték ki a tönkrement padlózatot, a Komensky utcán egy színből a pedagógusok alakítottak ki sok munkával két tantermet. Mindezt puszta lelkesedésből — köszönetért. De nem egyszerű a gyerekek dolga sem. Az alsó osztályokban java részük — akár falusi, akár városi — naponta utazik. Reggel valamelyik faluba, s ha napközis, délután még vissza a városba. Csak az 5—8. évfolyam fér el a főépületben. Őket már nem (ehet szétszórni különböző helyekre, a szaktanárok órarendjének egyeztetése képtelenség volna. S hogy mit szóinak a szülők, különösen a Stúrovóiak a gyerek utaztatásához? — Az elsősök közül csak azokat a gyerekeket visszük ki vidékre, akiknek a szülei ebbe beleegyeznek — mondja az igazgató. — De elárulhatok valamit. Nem is olyan nehéz rábeszélni a szülőket, hogy kijárassák a gyereket. Itt bent alig van folyosónk is. bár nem vagvunk olyan hű de nagyon túlterhelve, mégis meg lehet nézni, mi van itt a szünetekben! Ott kint pedig van udvar, s az szinte pótolhatatlan, hogy szünetben kint legyen a gyerek. — Mindennek van színe is, fonákja is. Az iskolák körzetesítésének is. Akkoriban, amikor a vidéki kisiskolákat hozzánk csatolták, készítettem egy fölmérést. Arra voltam ugyanis kíváncsi, hogy valóban eredményesebb-e a tanítás az olyan ískolábaa áltól nincs összevont osztály, mint a kisiskolákon összevont évfolyamokban. Az eredmények a következők voltak: nálunk a városi iskolában a tanulók 3.1 %-a nem jutott el a 9. osztályig. Ebeden 8 ^ fölötti volt a bukások száma, Bajtán 12 %, Ktcsinden 14%, Kövesden 32% és így tovább. Ezekután felmerül a kérdés, vajon elképzelhető-e az, hogy egy faluban minden 3. gyerek durván fogalmazva értelmi fogyatékos?! Nem. Természetesen nem! Ám aki itt megáit, s csak a puszta tényeket a számadatokat veszi figyelembe. nem távlatukban, összefüggéseiben nézi a dolgokat, az arra a következtetésre juthat, hogy a kisiskolák rendszerében van a hiba, azaz, hogy a. kisiskoláknak nincsenek esélyeik. Ha azonban jobban megnézzük, hogy miért olyanok az eredmények a kisiskolákban, amilyenek, máris nem anynyira egyértelmű a kép, s főleg nem a kínálkozó megoldás. A háború után óriási problémát jelentett a pedagógushiány. A gyorstalpalókból pedig sem a tárgyi tudásukat, sem a pedagógiai képzettségüket nézve nem a legfelkészültebb tanerők kerültek ki. Egyéneket hibáztassunk, azokat, akik hiányos műveltségűk ellenére mégis vállalták a tanítást?) Nagy bűn lenne! Falura pedig nem a legjobb tanerők kerültek általában. Még később sem, amikor már jöttek az újak, alaposabb képzettséggel, pontosan emezek maradtak vagy kerültek ki vidékre. Mert ugye, aki mint pedagógus tartotta magát valamire, aki a szakmájában akart eredményeket elemi, az igyekezett be a nagyobb iskolába, a nagyobb közösségekbe, ahol próbára tehette az erejét és fejlődhetett is tovább. De nem kell különösebben magyarázni, falun ma is kilóg a sorból a pedagógus, ha nem kezd fóliázni, és a fóliáz ók hoz képest csekély tanítói fizetése mellett szegény marad. Nem is beszélve arról, hogy a jó tanerőket az igazgatók is igyekeztek megtartani, akinek pedig valami bogara volt, azt a tantestület maga lökte ki vidékre. Ott aztán nem voK összehasonlítási alap, nem volt húzóerő. Ráadásul a kezdeti években általános volt, bogy a pedagógus lett a tafu mindenese, Ő volt a könyvtáros, a népművelő, övé volt a cigánygyerekek és más szociális ügyek gondja. • satöbbi. Ebből aztán összejött egy szép fizetés, olyan, amilyet itt bent, csak pedagógiai munkát végezve soha nem kapott volna. Nem csoda, ha ezek a tanerők nem is kívánkoztak be a nagy iskolákba, s nem akarták az összevonást. Csakhogy a körzetesítések mégis megtörténtek. — De ki kérdezte meg akkor a pedagógust! Most ugye adott a lehetőség, hogy azokban a községekben, ahol van nemzeti bizottság, kérhetik újra az iskoia megnyitását. Vajon most majd megkérdezik-e a pedagógust hogy akaró vidékre menni öszevont osztályokba tanítani. Nem hiszem. hogy bármelyikük is akarna, aki már elszokott attól. Inkább tanít negyven fős osztályokban. Különben pedig azt is kétlem, ha népszavazásra bocsátanák az ügyet, a szülők olyan igen akarnák-e az Iskoia visszavitelét A nagyobbik gyerek már úgyis bejár a városba, van napközi, ebéd, nincs összevont osztály. Nem olyan egyszerű ám ez a dolog, mint látszik. Valóban nem. Eddigi felmérések adatai mutatják, hogy a beindult folyamatot nehéz volna már megállítani. Még akkor is, ha az évek távlatából világosan látszik, sok volt az elhamarkodott, meggondolatlan dolog az elején. A kinevezett központi iskolák közül sok felkészületlen volt a nagyobb megterhelésre Ez az első szántó súlyos gond, amely sajnos sok helyen továbbra is megmaradt. Mert az iskolák — önerejükből — továbbra is képtelenek megnyugtató szinten rendezni tanteremproblémáikat, a nyomasztó helyhiányt. Márpedig a tanterem természetes és alapvető feltétele a tanításnak. A korszerű elvek és módszerek sierint történő tanításnak is! KOCSIS ARANKA RRfKLER LÁSZLÓ felvételei Szerencsések, akik a tan/tés után egyszerűen csak hazasétálnak *»■ ■ m (nős) SlisÉsílS s.rr l
