Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-27 / 5. szám
legszükségesebb tárgyaikat tudják csak elhelyezni, csak egy asztal és néhány szék fér el. A mosdók közösek, de legalább külön a férfiaknak és külön a nőknek. Sokuk sorsát volt alkalmam végighallgatni. .. A legjobban azt a fiatal lengyelt sajnáltam, aki öt évvel ezelőtt jött Ausztriába. A táborban ismerkedtek meg. Itt kötöttek házasságot, és itt született meg két gyermekük, akik ma is velük együtt élnek a táborban. Igaz. hogy van egy külön kis szobájuk, ami leginkább cellához hasonló, de a szülőknek gyermekeiket a közös mosdóban kell fürdetniük. Az apjuk — Slavomír — már rengeteg kérdőívet töltött ki, rengeteg kérvényt írt vízumért és munkaengedélyért, ám eredménytelenül. Mert hát, melyik ország hajlandó ma — amikor elég a baja a saját munkanélkülijeivel és vendégmunkásaival — befogadni egy kétgyermekes családot? Alzbeta a barátjával egyenesen Bécsből jött a táborba, egy néhánynapos hajókirándulásról. Ennek valamivel több, mint egy éve. Alzbetát a barátja az első alkalommal elhagyta egy jugoszláv nő miatt, aki Bécsben a hírhedt Gürtelen „egészíti ki” a keresetét, s ahol egy kis szállodában szobát bérel. Alzbeta barátja a jugoszláv nő 5. Várakozás — meddig és mire ... mióta, A szerző felvételei meny télén ül azzal az alazatos keresse! fordultak a hivatalhoz, hogy tegyék lehetővé számukra a visszatérést hazájukba. Nem állítom, hogy egyeseknek nem sikerül gyökeret ereszteniük idegen földön. Kemény munkával és fegyelemmel. amilyenhez nem voltak szokva, idővel még némi vagyonra is szert tesznek, autót is vásárolhatnak, és ha nem éri őket utol valamilyen betegség, amire rámegy minden megtakarított pénzük, akkor tengerparti üdüléseket is megengedhetnek maguknak. Viszont mindenképpen számolniuk kell azzal, hogy az életük végéig hívatlan vendégnek számítanak ott, ahol élnek. Egyszóval : emigránsok maradnak, amolyan bevándorlók .. . KAROL HULMAN stricije lett. a nő keresetéből él. És ő. Alzbeta? Nem, ő még nem lépett arra az útra. amelyet a tábor fiatal nőlakóinak jó része már jár. Ő még nem szólít meg férfiakat az utcán: „gyere, kedves, jó lesz nekünk együtt... Meg leszel elégedve ...” Nem, ő várja a beutazási engedélyt, és szentül hiszi, hogy egyszer meg is kapja. Júlia. De nincs Rómeó, hanem Tibor van, és együtt határozták el, hogy kint maradnak. Ez nemrég történt. Mindketten a fővárosi Slovnaftban dolgoztak. Két évvel ezelőtt lakást kaptak Petráikéban. Nem tetszett nekik az épülőfélben levő lakótelep. Névleges, csekély összegért mindent eladtak, amit ötéves házasságuk alatt szereztek. Ma Traiskirchenben várják a kanadai levelet, onnan, ahol Tibor nagybátyja él. írtak már neki, de a nagybácsi valahogy nem siet válaszolni. Már elköltötték az átcsempészett sillingeket is. És Tibor, mint annyian a tábor lakói közül, ott álldogál napról napra az országút szélén, hogy valamilyen alkalmi munkára tegyen szert. Este fáradtan, kimerültén jön haza. és a megkeresett pénzt többnyire élelmiszerre költik, mert amit a táborban kapnak, az legtöbbször ehetetlen. A táborban ezerötszáz ember él. ez ezerötszáz emberi sors. Sorsok, amelyek egymástól nem sokban különböznek. A menekültek között vannak lengyelek, magyarok, jugoszlávok és csehszlovákok, de vannak közöttük emigránsok Afrika arab országaiból és Dél-Amerikából is. Ezek az emberek hajléktalanok, de még csak reményük sincs rá, hogy fedélhez jussanak. A bécsi külképviseleti hivatalban sok-sok sorsot meséltek el nekem, emberekről, akik csalódottan és re/. Jó, hogy olcsó a hamburger... 2. A k. u. k. tisztiiskola laktanyája alig változott az utóbbi száz év alatt. Menekülttábornak mée rév is meeteszi... 3. A lom világ helyett az utcán __ 4. Itt kell kiszállni... # * * Énreám is gondolt a Télapó! Fiatal barátnőm kis horgolt terftőcskéket hozott nekem, amiket anyukájától kapott hosszú évek folyamán, egyszer születésnapra, máskor karácsonyra, némelykor meg csak éppen úgy. Dehát ő nem rak ki modern lakásában ilyen „kacatokat", szólta el magát Javított is rögtön. Magyarázni kezdte, hogy az ő lakásában nem rakható ki ilyesmi, mert nem divat. Nem illik a bútoraihoz. Nálam jó helyen lesznek, azért bízza azokat reám. Megköszöntem az ajándékot és óvatosan körültekintettem saját lakásomban. Hát igen, éppen ilyenek vannak kirakva‘nálam is. Érdekes, hogy eddig észre sem vettem. Pedig határozottan vans érzékem a fejlődés iránt Eddig legalábbis azt hittem, mégis helyükön hagytam apró terítőcskéimet, hogy óvjam bútoraimat a dísztárgyak karcolásaitól... Csodálatos módon — hála mindenkori takarítónőimnek — a bútorok mégis összekarmo/ódtak. No de hogy most így rámpirítottak, nyíltan a szemembe mondták, selejtezni kezdtem. Kis barátnőm távozása után rögtön kezembe vettem az egyik kis térítőt Majd a többit. De a megszokott „kacatok" nélkül valahogy rideg és üres lett a szobám. Mintha nagytakarításhoz készülődnék. Túlságosan megszoktam azokat Mindegy, a selejtezést folytatom... Divatja múlttá vált ezek szerint a kis terítőcske, amit egyszer egy nénikémtől kaptam. Nehéz napokat vészeltünk át együtt. A nénike túl sem élte... Ez a terítőcske tehát a néni... Visszatettem előbbi helyére. A másikat messzi földről küldte valaki... Idegen országból... Mint írta, megemlékezésül. Jól esik, hogy gondolt reám... A harmadik terítő saját ifjúságomat jelenti. Anyámtól kaptam ... Ezt a másikat férjem hozta valahonnan ... Hát igen! Minden „kacatnak" tulajdonképpen története van. Ok nélkül mégsem őrizgettem annyi „lomot". Gondoltam, jó lenne megmagyarázni ifjú barátnőmnek, hogy tartsa meg, rakja el fiókja mélyére anyjának csipkébe horgolt szeretetét Hátha egyszer újra divatba jön... Mármint a horgolt terítő... Ámde neki mintaszerűen berendezett modern lakása van. Világos bútorok, falat borító szekrénysor, faltól falig érő szőnyegek, a falon kerámia, képeknek nevezett geometriai ábrák berámázva. A heverő mellett lopótök formájú világítótest Minden, de minden a legutóbbi divat szerint. A dísztárgyai is. Egy ócska rézmozsár, még ócskább szénvasaló, az öblös fotel felett istállólámpa, az íróasztalán levélnyitónak használt húsvágó bárd. Vitrinjében kolomp. A nagyanyja padlásáról került elő minden. Nem szóltam semmit, eNégre nem árulhattam el maradiságomat. Nem raktam el a csipkés terítőcskéket. Hiábavaló lenne. Csak arra lennék kíváncsi, vajon mit mondana, ha beszélni tudna, az ócska rézüst, amiben kis barátnőm gyümölcsöt tálalt elém ? Mit szólna, ha csipkés térítőt raknának alája ? Szégyenében talán el is homályosodna és újra kellene szidolozni. Mert úgy divatos. Kifényesítve ... i (nŐ9)
