Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-01-21 / 4. szám
Jó, ha tudjuk, • hogy a mosóporokat nem szabad magasról a vízbe szórni, mert porzanak, s ha bőrünkön láthatatlanul megülnek, bajt okozhatnak; • hogy a mosóporos dobozból nem szabad ujjheggyel egy csipetnyit kivenni, mert körmünk alá kerülhetnek a kis granulátumok, ott lassan oldódnak, használjunk inkább műanyag adagolót; • hogy a túladagolt tisztítószerektől nem lesz tisztább a ruha; • hogy öblíteni meleg vízben kell, különben a textíliák ún. hősokkot kapnak, és többszöri hideg vizes öblítés után is visszatartják a mosószerek egy részét. Masni és társai LIJBÓL DIVATOSAK. KICSIK. NAGYOK, KESKENYEK. SZÉLESEK, FÉNYESEK. MATTOK. HORGOLTAK, SELYEMSÁLBÓL. BÁRSONYSZALAGBÓL. SZATÉNBŐL. KASMÍRBÓL. TAFTBÓL. CSIPKÉBŐL, GALLÉR ALÁ, FÖLÉ, ÉS GALLÉR HELYETT. NÉHA PUSZTÁN AZÉRT. HOGY A MEGUNT BLÚZT KISSÉ FELDOBJUK.-zudniillik... ... nemcsak a ruha teszi az embert, az ápoltság is, meg sok más egyéb. Ahogy megjelenünk valahol, azzal emberi kapcsolatokat is formálunk, alakítunk. Egy kissé be is mutatkozunk, olyasmit árulunk el magunkról, amit esetleg nem is akarunk. Az általános összkomfort korában nem kellene, hogy gondot okozzon nekünk mindenféle jólápoltság alapja, a mosdás és a tisztálkodás. Erre annak idején a törökök kezdtek tanítgatni bennünket. (Lám, minden rosszban, akad jó is!) Mára már szinte természetes, hogy naponta tetőtől talpig lemosakszunk, hiszen csak így érezzük jól magunkat a saját bőrünkben. S bár hosszú ideig vita tárgyát képezte, hogy milyen időközönként kell hajat mosni, mára már itt is tiszta a kép: ha kell, akár naponta is. Kinek-kinek egyéni tulajdonságai szerint. S a dolgunk is könnyű: számos sampon, hajápolószer segít bennünket abban, hogy gondozott, ápolt frizuránk legyen ... Ó, frizurák! Még dal is született a hosszú hajról és a kopaszságról, amikor bőszen dúlt a háborúság a férfiúi hajkoronák körül. És voltak terrorral elrendelt hajnyírások, mert ki látott már olyat hogy egy ifjú legény váltig érő lobonccal járja a világot;; Közben nézegettük Newton, Mozart, Rákóczi képét, gyönyörködtünk Jánosík varkocsaiban, és eszünkbe sem jutott, hogy a divat és az illem nem zárják ki egymást, s hogy soha nem volt sem divatos, sem ildomos a vaskalap. Gond persze mára is maradt, bár most már „illedelmes" a divatos hajhossz is, csak most meg az a szokatlan, hogy férfiak is bodorithatják, festhetik hajukat, nemcsak a nők, meg mindenféle csecsebecséket rakhatnak a hajukba. (Még fülbevalót is hordhatnak.) Hagyjuk rájuk, mit szeretnek. Illedelmes a hajuk, legyen bármilyen kirívó is, ha tiszta, jól ápolt. S nem vétenek az illem ellen, ha tiszta, gondozott, ám a legújabb divat szélsőséges vonásait sem kizáró öltözékben jelennek meg körülöttünk. S főképp nem, ha ifjúsági összejövetelekre mennek így. De vissza az általános szabályokhoz, vissza a tisztasághoz! Vissza a mosdás utáni teendőkhöz! Mert tisztálkodás után következik a dezodoraié szer. Mérhetetlen mennyiség kapható belőlük boltjainkban. Mindennapi használatra a „legilledelmesebbek" közülük azok, amelyeknek illata nem tolakodó, nem „messzeszagzó", nem kérkedik azzal, hogy átüt minden más illaton, hanem elsősorban izzadsággátló hatású. Erre a műszálas ruhák korában szükségünk van, de az már kellemetlen, ha a zsúfolt autóbuszban ájulás környékezi utastársainkat a rájuk telepedő illatfelhő miatt. A nehéz illatokat, parfümöket hagyjuk meg más alkalmakra, olyankorra, amikor szórakozni, táncolni, kikapcsolódni megyünk, vagy színházba, operába... De oda se locsoljunk magunkra egy egész üvegcsével, néhány csepp kell belőle csupán. Egy-egy a fülcimpára, a tarkóra, a csuklóra, a könyökhajlatba éppen elég. Decensek leszünk. Főleg, ha előtte nem mulasztottunk el az alapos mosdást, vagy fürdést. A kendőzőszerekkel — krémek, púderok stb. — is bánjunk óvatosan. Igaz, a kikészítés divatja gyorsan változik, s nem árt léprést tartani vele, de arra sem árt ügyelnünk, milyen illatfelhő — összhatás — kerekedik ki abból, amit magunkra kenünk. Mert válhatunk így is illetlenné. Sőt, nevetségessé. A férfiak sem panaszkodhatnak ma már, felocsúdtunk végre, s egyenjogúvá váltak kozmetikumok, illatszerek használata tekintetében ők is. A nagy kotyvasztok kitalálták a férfiillatokat, csak választani kell jól belőlük. Különösebb tanács e téren a férfiaknak sem adható, legfeljebb annyit mondhatunk, virágillatú dezodort, arcszeszt, parfümöt ne használjanak, de hajukat, szakállukat, bajuszukat bátran festethetik, bodoríttathatják. Aki ezért megszólja őket, magára vessen. Elvégre nem kizárólag női privilégium ápoltnak, fiatalosnak, divatosnak lenni, az évekből néhányat látszatra lefaragni. Még akkor sem, ha egyelőre a valahanyadik X-en túl csak a nőknél nem illik megmondani — s duplán nem leimi — hány évesek is valójában. Hogy miért nem, arról majd később szólunk...
