Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-21 / 4. szám

AZ AKARATERŐ DIADALA Nem mindennapi az előtörténete az itt látható képeknek, Komáromi Nagy Géza alkotásainak. A művészet hatalmas mozgósító erejének, az emberi akaraterő fényes diadalának bizonyítékai. A hatvanhoz közeledő Nagy Géza amatőr képző­­művészi pályája annak idején lényegében úgy in­dult, mint legtöbb pályatársáé. Egy ma már tán kevésbé használatos, ám az ő esetében a szó legnemesebb értelmében veendő jelzővel élve, tipi­kus munkásfestőnek mondhatjuk őt. A festő-mázo­­ló szakmát tanulta ki, s ezzel a mesterséggel kereste kenyerét a komáromi (Komámo) hajógyár­ban. Művészi hajlamai is voltak, ezért egy' idő után tudatosan kezdte ebbéli adottságait pallérozni, mű­velni. Többek között Harmos Károly szabadiskolá­ját látogatta néhány éven keresztül. A neves mester hatása végig is kíséri alkotó tevékenységét, amely­nek másik érdekes jellemzője, hogy egyre finomuló, fejlődő látásmódja ellenére sem tagadja meg soha előző önmagát, így munkásságában a naiv alkotá­sok éppúgy megtalálhatók, mint a realisztikusak, vagy a teljesen %lvont megfogalmazások. Technikailag is igen sokrétűvé vált, a merített vagy futtatott olajfestésnek szinte a mestere lett. Ám egy hirtelen jött súlyos betegség, úgy tűnt, végleg derékba töri alkotói és életpályáját is. Agyvérzés következtében jobb fele megbénult. Be­szédképességét is elveszítve, lényegében egyszerre kiszakad a világból. Mintegy két évig tart élet-halál harca, amikor némileg javulni kezd az állapota. S amikor hozzátartozóival először megérteti magát, bármennyire hihetetlen is, ecsetet és festéket kér. És a megvívott élet-halál harc után megkezdi újabb viadalát. A továbbra is mozdulatlan jobb kéz he­lyett a balnak kell megtanulnia mindazt, amit amaz tudott. Hosszú időbe telik, ám Nagy Géza ezt a csatáját is megnyeri. A munkába, az értelmes alkotásba vetett hite és óriási akaratereje segíti — a család szerető gondoskodásán túl — abban is, hogy a szó szoros értelmében újra talpraáll. S festi azóta bal kézzel képeit, jónéhány éve már. Rátalál­va ezzel a világba visszavezető útra. Az egyetlenre, melyet járva közölni tudja gondolatait környezeté­vel. Munkásfestőnek tituláltam őt, s mondják, sze­rénysége is mindig a munkásember szerénysége volt Tisztában volt mindig tehetségének, értéke­inek súlyával, és sokoldalúsága ellenére sem kerge­tett soha hiú művészábrándokat. Festett, főként a maga örömére. Ám, hogy műveinek egy részét a közelmúltban önnálló tárlaton is bemutatták a komáromi Csemadok Galériában, nagyon sokat jelentett számára, s minden bizonnyal óriási ösz­tönzés emberi, alkotói útján egyaránt. S hogy a művészetkedvelők széles tábora is elismeréssel fo­gadta alkotásait, az csak aláhúzza rendkívüli adott­ságait. NÉMETH GYULA Nyitják ősszel — uk varéll Mezei virágok — olaj Rossz álom — olaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom