Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-21 / 4. szám

években épült Szpaszkij katedrális. Nagy becsben tartják az első telepesek, többnyire „kupecek”, földszintes vagy emeletes faházait, és az 1898-ban legeslegelső vasútállomás-épületet; amíg nem jutott el idáig a transzszibériai vasútvonal, addig az út Oroszország európai részéből Irkutszkig eltartott hetekig, sőt olykor hónapokig.

A régi s a mai irkutszkiak kedvelt „korzója” az Angara folyó partján épült sétány. E sétány érdekessége az 1908-ban épült obeliszk. amelyet Szibéria meghódítóinak emlékére emeltek és mindjárt a közelébe az 1981-ben épült honismereti múzeum.

Ha egy „globetrotter” — világutazó — kimondja azt a szót. hogy Irkutszk, képzettársítás folytán azonnal eszébe jut egy másik földrajzi fogalom: a Bajkál-tó. Tó az európai utazó számára, noha az ősidők óta itt élő burjátok és evenkek számára ez a „tenger”. Az előbbiek „Bajkal-dalaj”-nak, az utóbbiak „lama”-nak nevezik, s ez mindkét nyelvben tengert jelent.

Területét tekintve négyzetkilométerekben (31,5 ezer négyzetkilométer) kisebb, mint a Szovjetunió régtől fogva „tengerinek nevezett tava, a Kaspi-tó, de vízmennyiségét tekintve a Bajkál nagyobb, mint maga a Balti-tenger! S ha éppen „barguzin”-nak nevezett keleti szél fúj, hullámai elérik a hat méteres magasságot. S ha számításba vesszük, hogy hosszúsága 636 kilométer, szélessége átlagban véve pedig 46 kilométer, akkor szinte természetes, hogy a partjain, partjai közelében élő népek „tengerinek nevezik .. .

Az, hogy a Bajkál-tó mai világunk csodájának számít, egyáltalán nem a méretei miatt az. Sem kiterjedése, sem vízmennyisége (23 ezer köbkilométer) sem maximális mélysége, ami 1630 méter, sem átlagos mélysége, ami kb. ezer méter, sem az, hogy 336 folyó vize ömlik belé és több mint ezer patak, sőt még az sem. hogy a tóból viszont csupán egyetlen folyó, az Angara veszi útját a tenger felé. hanem igazi „csodája” az, hogy a világ legtisztább élő tava. S ez a „csoda” nem magától maradt meg. illetve jött létre: a tó mai tisztasága, zavartalan és dús növény- és állatvilága a szovjet állam környezetvédelmi. nagyon szigorú intézkedéseinek, talán mondhatjuk úgy is: tisztogatási műveleteinek köszönhető! (E munkálatok értéke csak nehezen fejezhető ki akár rubelben, akár dollárban ...)

A Bajkál-tó — amely a szigorúan alkalmazott környezetvédelmi intézkedések hatékonyságának világviszonylatban is első és elsőrendű példája — ma nem ok nélkül' nevezhető „Szibéria kék drágakövének”. A több ezer méter magas hegyóriások övezte kékeszöld víztükör valóban úgy fest. mint a Bajkálvölgy kristálytiszta ékköve ... A szovjet állam elsőrendű környezetvédelmi szándékainak és megvalósítható-megvalósult intézkedéseinek megdönthetetlen bizonyítéka mindenekelőtt az. hogy a világon elsőként „visszaadta” az életet a Bajkáitónak: ma pontosan olyan tiszta, élő és termő, mint volt 25 millió évvel ezelőtt, vagyis akkor, amikor keletkezett.. . A bizonyíték: a másfél ezer féle vízi élőlény három negyede él és virul a Bajkál vizeiben, több mint ötven halfajta él vizében, például az ízletes omul, továbbá a kecsegének olyaii ősi fajtája, amely darabonként sokszor eléri a 120 kilogrammot, s némely példányból akár öt kilogramm kaviárt is nyernek. Körülbelül 250 rákfajta él itt, amelyek a víz tisztogatásáról „gondoskodnak”. És a turista ma újból gyönyörködhet a különleges, egyedülálló sárga szemű bajkáli fókában .. .

Ezek után nyilván senkit sem lep meg, ha közöljük: a Bajkál-tó környékének faunája és flórája a Szovjetunió egyik legféltettebb és legőrzöttebb környezetvédelmi területe, s a világ összes rezervátuma közül az egyik legértékesebb..!

Miss Africa

póknak csak ez kellett. Egy esemény. egy történet, amely számukra üzletet jelent! Kétségkívül jó propaganda egy lapnak, ha valamely befutott csillaggal „törődni kezd”, megírván, miként cseperedett fel, mennyit nélkülözött, miért tiltja a vallása, hogy a férfiakkal egy úszómedencében lubickoljon, miért olyan szemérmes még ma is. hogy társnői előtt sem vetkőzik le, s végül: mitől olyan öntudatos, hogy védőügyvéd nélkül is megnyeri perét a bíróságon.

A valóságban Khadija ízig-vérig mai lány, olyan, mint a többi afrikai fiatal. Szülei Szomáliák és az iszlám hívei. Anyja, Halima, a bírósági tárgyalásra is eredeti szomáli népviseletben kísérte el lányát és azt állítja, sohasem öltene magára mást. Nevelőapja a Khadija körüli felhajtást „az iszlámhoz

Szépsége szinte pillanatok alatt meghódította Párizst, kimozdította egyensúlyából a divat nagyhatalmát és maga mögé utasítva a fehér bőrű. szőke hajú ideálokat, trónfoglalóvá lett. Az újságírók már az első alkalommal ódákat zengtek róla, mondván, hogy „szépségének tüze a Kilimandzsáró hótakaróját is felolvasztaná”. Hogy miért éppen a Kilimandzsáróét? Mert Khadija Adam arról a vidékről. Kenyából érkezett Párizsba. S amikor a divatbemutató pástján végiglibbent, a közönségben először megrekedt a szó, majd az egyre erősbödő morajlás szűnni nem akaró tapsviharban tört ki. Khadiját, az addig ismeretlen csokoládébarna tüneményt rövidesen African Queen-ként (afrikai királynő) kezdték emlegetni.

A történet, amely a huszonkét éves kenyai diáklányt a siker felé kalauzolta egyszerű, mégis szinte hihetetlen. A véletlen folytán egy fotós beszélte rá, hogy nevezzen be egy londoni szépségversenyre. Elnyerte a Miss Africa címet, és a róla készült fotók elkerültek Yves Saint-Laurent, a „divatkirály” kezébe is. Korunk legsikeresebb divattervezője azonnal kiadta a parancsot munkatársainak: Teremtsétek elő, akár a fold alól is!

Nem tartott sokáig, míg elérkezett a nap. amikor Khadija a párizsi divatbemutatón Saint-Laurent új kollekcióját vitte sikerre. Berobbanásával a divatvilágba nagyot zuhant a fehér bőrű, északi típusú

modellek iránti kereslet, a legszebb svéd és amerikai lányok csalódottan tapasztalták, hogy a divatszakmában az egzotikus szépségé, a színes bőré, a mandulavágású szemé lett az elsőség. Khadija népszerűségét azonban nem csupán vonzó külsejének köszönheti. Személyes „ügyei” is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elnyerte a divat városának rokonszenvét. Saint-Laurenttel való megismerkedése után ugyanis kijelentette: „Igaz. hogy a rengetegből jöttem, de ilyen őserdőt, mint Párizs, még sose láttam!”, és rövidesen hazarepült Nairobiba, ahol meglepetésére az államügyész letartóztatási paranccsal várta. Khadija bevételének egy részére ugyanis jogot formált egy bizonyos kereskedő, aki állítólag hozzásegítette a szépségkirálynői cím elnyeréséhez és jövője alakulásához. Khadija nem maradt adósa. Vallomása során vádlói előtt egy öntudatos nő személyisége bontakozott ki, aki megvédte igazát és a végén győztesen hagyta el a tárgyalótermet, a bíróság épületét. A párizsi bulvárlanem méltó cselekedetnek" minősítette.

Khadija vidéken nevelkedett, a nagyszüleinél. Később Nairobiba került középiskolába, ahol rendkívül gyorsan az érdeklődés középpontjába került. Szerette a társaságot, a diszkót, szívesen énekelt, táncolt élvezve a gondtalan, szép diákéveket. Most megváltozott az élete. Népszerűsége ugyan jócskán megnövekedett, de már tudja, hogy a párizsi első számú manöken élete nem fenékig tejföl. Igaz. ünnepük. Hivatalos fogadásokra invitálják, élvonalbeli színészekkel, a pop-zene kiválóságaival fényképezik. De manökennek lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy ha összezárt fogakkal is, de mindennek alá kell vetnie magát, ami szépségét, jó megjelenését szolgálja. A kulisszák mögött töltött munkanapok fáradságosak, a procedúrák hosszadalmasak, igényesek, sokszor már úgy tűnik, soha véget nem érők,.. Párizsban a népszerűséget, az elismerést nem adják ingyen!

Feldolgozta: -j-PETR PftlBYL