Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-08-05 / 32. szám

HÉTKÖZNAPI Ember és munka Sokat foglalkozunk ma az önmeg­valósításkérdésével, azzal a ténnyel, hogy minden nőnek jogában áll tu­dását képességeit kamatoztatni a munkahelyén. Vagy nwndhatnám úgy is, hogy az ember felemelheti magához a látszólag legalacsonyabb rendű foglalkozást is, megtalálva, ki­hangsúlyozva azt ami szép a mun­kájában, ami a társadalom számára hasznossá teszi. De ugyanennek a megállapításnak a fordítottja is érvé­nyes, ha az ember érdektelenül, fi­gyelmetlenül teszi, amit végez. Hideg esős napon jártam Trencín utcáit, és kerestem azt a bizonyos helyiséget amelynek ajtaját a WC jelzéssel látták el. Ahogy leértem a lépcsőn, meglepett, hogy a bejárat­nál egy kis asztalon terítő és vázában néhány szál virág volt. Romantikus nő lehet a.néni. gondoltam, míg sze­mem lassan hozzászokott a félho­mályhoz, és megláttam a nem totyo­­gós, borzas vécésnénit, hanem egy ápolt külsejű középkorú nőt. aki kézi­­munkázással töltötte ki szabad idejét a szolgálati helyiségben. Mint mon­dotta, bedolgozik egy üzletbe kere­setkiegészítés végett. Mennyi titkot hordoznak maguk­ban az emberek, gondoltam kifelé jö­vet Ha az utcán látom ezt a nőt raj­zolótáblát vagy hivatali asztalt kép­zelek melléje. Elismerésére, dicsére­tére válik, hogy az egyszerű munkát is képes volt felemelni a maga szint­jére. SCHAUER ZSUZSA Egy nyári élményem Hány fogalmazást írtunk annak idején ezzel a címmel az iskolá­ban ... Hatodik, hetedik osztály­ban ... még talán a gimnáziumban is. Most már nem kell a fejemet tör­nöm azon, hogy kitaláljak egy külö­nös, de azért mégis hihető történetet, amely nyári kalandozásaim során esett vagy eshetett volna meg velem. Ezt az egyet valóban az életből merí­tettem, a szürke panelházak hétköz­napjain át szökött fel hozzám az emeletre úgy, hogy sokáig számon kell tartanom, mint valóban kedves, nyári élményemet. A szünidő első hetére édesanyá­mat hívtam segítségül, hogy vigyáz­zon két kisgyermekemre. S hogy azok ketten ne unatkozzanak, még három lurkót hozott magával, a nő­vérem gyermekeit. Neki is jól jött egy kis kikapcsolódás, s a vidéki gyere­keknek is nagy élménynek számi-DOLGAINK tott, hogy egy egész hetet tölthetnek a fővárosban. Az öt lurkó nagyon jól érezte ma­gát az első pillanattól kezdve, csupán a nagyi fáradt bele egy kissé a dada­szerepbe. Egyik délután amikor nem terveztünk sem állatkerti látogatást, sem strandolást, a gyerekek lemen­tek a ház elé katonásdit játszani, amire a szűkén méretezett három­szobás lakás nem bizonyult megfele­lőnek. A nagymama is lement velük, hogy szemmel tartsa őket Leült egy padra, és közben folyton számolga­tott: egy, kettő, három, négy, öt — megvannak-e mindnyájan. Belefá­radva a monoton számolgatásba, a pádon elszunnyadt A gyerekek észrevéve ezt, hogy fel ne zavarják, vagy hogy még inkább élvezhessék a teljes szabadságot, néhány háztömbbel arréb mentek. Mindezt az ablakból figyeltem, s azt is, hogy amikor anyám felébredt, ijedten vette tudomásul, hogy eltűn­tek a gyerekek. Feljött a lakásba, hátha ott találja őket Megnyugtat­tam : a katonásdi még nem ért véget, csak áthelyeződött a csatatér, mu­tattam az ablakból. Egy idő múlva, mint akiket bűntu­dat gyötör, nagy csendben jöttek fel egymás után a gyerekek bejelenteni, hogy nagy baj történt Elveszett a nagymama! Egy pádon hagyták őt bóbiskolni, de mire visszajöttek hoz­zá, eltűnt. Biztosan eltévedt az egy­forma háztömbök között. Volt nagy öröm. amikor a nagyi kidugta a fejét a szobából. Megbo­csátottak neki, de kijelentették, töb­bet nem viszik le magukkal az ud­varra, mert csak gondot okoz nekik. FIALA ILONA Vakáció Vártuk, jobban mondva várták a gyerekek, mi, szülők már kevésbé. Számunkra inkább gondot jelent, féltést, hiszen olyan hosszú az a két hónap szünidő, és olyan rövid a szülőnek kijáró szabadág!... Az is­kolatáska a sarokba repül, és irány az utca, a park, a rét és a folyó. A gyerekek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, sarok mögül, zebrán kívül az úttesten. Ha egy fa akad az útjukba, azt föltétlenül meg kell mászni, és meg kell fürödni az is­meretlen, mély vizekben is. Tudjuk mi ezt szülők, de mit tehetünk? Féltjük őket, izgulunk értük a nap minden órájában, de nem zárhatjuk őket be, hiszen szünidő van, . A nagymama mindent elnéz, az sem baj, ha kiszedik a tojást a kotlós alól, ha kiengedik a nyu/akat, ha rosszat tesznek — „csak baja ne essen a gyereknek"! Türelmet erő­szakolunk magunkra, mert mit csi­náljon szegény gyerek, valamivel csak kell foglalkoznia, el kell tölte­nie a napot, az egész két hónapot. Szabadok a gyerekek, kedvükre fut­koshatnak. Csak azután egy szép napon letelik a vakáció, eljön az első iskolai nap. S ki tartja majd ekkor féken őket, hogyan zabolázzuk meg gyermekeinket mi, szülők és peda­gógusok? Mennyi lehet egy kiló? Harmadikos tanulólányok szol­gálnak ki az üzletben. Tíz deka sajtot kérek, tizennégyet kapok, a húsz deka burgonyasaláta huszony­­nyolcra kerekedik. De az egy kiló húsból is egy kiló harminc lesz. Maradhat? Olyan elbűvölően kérdi a kislány, hogy nem tudok nemet mondani. Mit számít az a pár deka, elfogy a többivel együtt, és az a néhány fillér sem érdekes, még megszólna érte az utánam sorakozó szomszédasszony, hogy garasosko­dom. De... és ez az, amiért szóvá­­teszem a dolgot. Ha mi hagyjuk, hogy az egy kilóból harminc dekával több legyen, akkor ezek a lányok soha meg nem tanulják, mennyi is az az egy kilói... HOVAN MÁRIA Egy kiló cukorért hét kilométer Amilyen furcsának tűnik a cím, annyira furcsának tűnik nekem az, hogy nyáron mintha megszűnnének létezni az élelmiszerboltok. Tudom, úgy mint nekem, minden dolgozó­nak joga van a szabadságra, a pihe­nésre, a kikapcsolódásra. S tudom azt is, hogy a fizetett szabadság egy részét más is, akárcsak én. nyáron akarja élvezni. Az élelmiszerboltok, csemegeüzletek, áruházak dolgozói is. De azért mégsincs rendjén, hogy egy kis bevásárlás végett kilométere­ket kelljen gyalogolnia a vevőnek, mert egy nagy lakótelepen a délelőtti órákban egyetlen üzlet sincs nyitva! Arra nem gondolnak, hogy annak is kifogyhat valami az éléskamrájából, aki délutáni műszakban dolgozik, aki nyugdíjas, aki szülési szabadsá­gon, betegállományban van otthon ?! Tervezés is van a világon! Nyilván megoldható lenne, hogy az élelmi­szerboltok, egymást kisegítve üte­mezzék be nyitvatartási idejüket, nyári szabadságukat. —i— FÓRUM Anton Subin mérnök, a Kőolaj- és Gázipari Konszern bratislavai ve­zérigazgatóságának szakigaztója válaszol lapunk több olvasójának: Szlovákiában az elmúlt hónapok­ban hosszabb ideig nem volt elegen­dő palackozott propán-bután gáz. s ez — főleg faluhelyen — nagy gon­dot okozott számos háztartásban. Az utóbbi hetekben azonban úgy tűnik, elég palackgáz áll a lakosság rendel­kezésére. Szeretnénk tudni, hogy mi volt az oka, az akadozó ellátásnak, s kell-e a közeljövőben újabb gázhi­ánnyal számolniuk a propán-bután gáztűzhelyen főző háziasszonyok­nak? A propán-bután-gázszolgáltatás 1986 első negyedévében tapasz­talható lemaradozásai abban gyö­kereztek, hogy már a múlt év utolsó hónapjaiban is felmerülő kedvezőt­len helyzetet további nehézségek súlyosbították. Például meghibá­­sodtak a Slovnaft propán-bután gáz tárolására szolgáló tartályai, s ráadásul nem sikerült üzembe he­lyezni a ptruksai propán-bután gázt szeparáló berendezést sem. Emiatt már 1985. november elsejétől a felére kellett korlátozni a szocialista szek­tor által igényelt propán-bután gáz mennyiségét. A kialakult helyzet enyhítése érdekében a Szövetségi Fűtőanyag- és Energiagazdálkodá­si Minisztérium ez év első negyed­évére korlátozta a propán-bután­­gázfogyasztást, és határozatlan időre teljes mértékben betiltotta újabb fogyasztók üzembe helyezé­sét. Ez idő tájt a bratislavai Slovnaft vállalat már a tervezetnek megfele­lően számítja a propán-bután gázt, s ezért megszüntettük a szocialista szektort érintő palackgáz-szabá­­lyozást, és bár korlátozott szám­ban, de engedélyeztük újabb fo­gyasztók üzembe helyezését is — főleg a lakosság számára. Feltéte­lezzük, hogy a jelenlegi helyzet alapjában nem változik ez év végé­ig. A propán-bután gázszolgálta­tást legfeljebb a gyártóberendezé­sek tervezett generáljavítása nehe­zíti meg. De amint az elmondottak­ból kitűnik, előfordulhatnak olyan tényezők amelyek negatívan is be­folyásolják a lakosság propán-bu­tán gázzal való ellátását, s ezáltal a tervezett évi palackgáztermelést is. Tehát továbbra is takarékoskod­junk a propán-bután gázzal, s a háztartásokban kizárólag csak fő­zésre használjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom