Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-08-05 / 32. szám
A béke iskolája Ebben a városban minden épület, minden kő az itt élők állhatatosságát juttatja eszünkbe. A nagy honvédő háborúban a kilencszáz napig tartó fasiszta blokád idején a falak közé szorult leningrádiaknak mérhetetlen sok szenvedés, éhezés, áldozatvállalás jutott osztályrészül. A Piszkarevi temető síremlékei alatt névtelen hősök százezrei nyugszanak. Elhalálozásuk idejét csupán egy évszám jelzi. Nemzedékek és családok pihennek ott, köztük a népes Szavicsev család is, amelynek tagjai közül a tízéves Tánya egy telefonjegyzék lapjainak szélére írta: „Mama május 13-án halt meg. A Szavícsevek mind meghaltak. Tánya egyedül maradt..." A Piszkarevi múzeumban most nők egy csoportja — a Béke Nemzetközi Iskolájának huszonnyolc országból érkezett résztvevői — nézegeti meghatottan a gyerekes írást, egy sokat szenvedett kislány utolsó üzenetét. Kísérőjük mondja el, hogy a sok kínlódást nem élte túl. A családból csupán Tány^ idősebb nővére maradt életben, aki a blokád idején frontszolgálatot teljesített. A múzeumból a síremlék felé tartva iskolásokkal találkozunk. Virágot tesznek Leningrad hős védőinek emlékművére, pionírnyakkendőjüket a sirkert sudár nyírfáira kötik. Nagy-britanniai barátnőm meghatott csodálkozással kérdi, mit tudnak ezek a gyerekek a háborúról. Nem sietek a válasszal, mondja el helyettem a megszólított kisfiú. Városukban minden családnak van itt halottja, neki a nagymamája, nagypapája, nénijei, bácsijai, akiket sohasem ismerhetett, mégis sokat gondol rájuk, tiszteli emléküket. Leningrad örökké emlékezetes múltja hatotta át találkozásunkat a Béke Nemzetközi Iskolájában is, amelyet az ENSZ tervezett akciójaként a Szovjet Nőtanács rendezett meg. A nemzetközi békeév és a nők szerepe a fegyverkezési hajsza és az űrháború megakadályozásában címmel. A nőszervezetek és a különféle politikai irányzatok nőmozgalmainak képviselői, akik tizenegy évvel ezelőtt ott voltak az európai együttműködésről és biztonságról tárgyaló helsinki konferencián, hat „tanulmányi napot" töltöttek együtt. Találkoztak leningrádi dolgozókkal, beszélgettek nőkkel, akik átvészelték a blokádot, ellátogattak azokra a helyekre, ahol a fiatal szovjet állam egyik első törvényeként fogadták el a békéről szóló dekrétumot, amely az ország tartós békepolitikájának alapja lett. A tanfolyamon részt vevők a háborúellenes mozgalom sokéves aktivistái jól ismerték a tanácskozások során felmerült valamennyi témát, érdemben szóltak hozzá a fegyverkezés megakadályozása, a nők és a családok helyzetének javítása, a népek közti együttműködés, a békére való nevelés és a nők békemozgalmának egyéb kérdéseihez. Hivatásos előadók nélküli iskola volt ez, a nők egymásnak, adták át tapasztalataikat, tájékoztatták egymást tevékenységük sokrétűségéről. A tanításnak egyetlen alapfeltétele volt, mégpedig a valós helyzet ismertetése, mivel a nyugati országokban élőknek vajmi kevés lehetőségük adódik személyesen meggyőződni arról, milyen álláspontot képviselnek a szocialista országok a mai világot érintő legégetőbb kérdésekben, milyen ja(nős) 1. A Nyevszkij téri szökőkútnál Leningrádban 2. Az NSZK és Nyugat-Berlin küldöttei 3. Mindig van friss virág a Piszkarevi temetőben 4. A vita hevében Edith Bal/antyne-é a szó (1. archív fotó 2—4. a szerző felvételei)
