Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-29 / 31. szám
NÉGYSZEMKÖZT EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN „Lóci" jeligére „Amikor a szülés után hazajöttem a kórházból, három hétig teljesen egyedül voltam a fiammal. Az anyámnak éppen akkor kellett befeküdnie a kórházba, az uramat pedig annyira lekötötte az év végi hajrá, hogy mindig csak késő estére ért haza. Teljesen kimerültem a három hét alatt — különben is gyönge voltam még a szülés után —, és nagyon kétségbeestem. Nem tudtam, mit hogyan kell csinálni egy újszülött körül, nem mertem egy pillanatra sem magára hagyni, még az udvarra sem mertem kimenni. Nyolc hónappal a szülés után kezdtem újra nagyon rosszul érezni magam. Kezdett az idegeimre menni az állandó nagy felfordulás, a szanaszét heverő játékok, ételmaradékok, ruhák. Azelőtt mindig nagyon ügyeltem a rendre és a tisztaságra, most egyszerűen képtelen voltam rendet tartani, és ez idegesített A fiam féléves korától, hogy a fogak kezdték gyötörni, nagyon nyűgös lett Hónapokon keresztül folyvást csak sírt vagy nyöszörgőit, nappal alig aludt, éjjel is felébredt vagy háromszor, enni meg végképp nem akart Hogy mit gyötrődtem én vele az etetéseknél! Hiába találtam ki akármit! Aztán orvoshoz is elmentem vele, mert már annyira kétségbeejtő volt a nem-evése... Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz anyának lenni! Azelőtt rengeteget csavarogtunk a férjemmel, diszkóba, moziba jártunk, esténként szerettünk nagyokat sétálni, hétvégeken kirándulni, vendégségbe menni. Most meg hetek, hónapok elmúlnak, és én ki se mozdulok hazulról. Naphosszat az edények, pelenkák között tipródom, és estére, mire megjön az uram, hulla fáradtan zuhanok az ágyba. Már beszélgetni sincs kedvem meg erőm. Lassan már nem is lesz miről, úgy „belegárgyulok " a háztartásba. Vagy az anyaságba ? Egészen kétségbe vagyok esve. Nem így képzettem az egészet. Nagyon szeretem a fiacskámat, most kezd járni, még nincs egyéves. Csakhogy én közben egészen elfáradtam, és kiábrándultam. Huszonegy éves vagyok!" Kedves kétségbeesett édesanya! Nem vigasztalhatom azzal, hogy ezután már könnyebb lesz a dolga. Mindig nehéz lesz, csak éppen mindig máshogyan. De! Biztosan beletanul Ön is az anyaságba. S amint kialakul egy kis rutinja, a háztartásvezetés és a gyerekgondozás egyszerre, egymás mellett való gyakorlásában, marad majd ideje arra is, hogy mindebben a sok örömet és szépséget is felfedezze. Persze nem ártana, ha néha lenne egy kis segítsége is. Akár egy jó barátnő, akár egy kis dadus a gyerekismerősök közül, talán megkérhető volna arra, hogy Önt időnként néhány órácskára felszabadítsa. És a férjét is ajánlatos volna talán nagyobb mértékben bevonni a háztartás és a gyermek körüli munkába. Már csak azért is, hogy neki is legyen köze az otthoni gondokhoz, hogy jobban megérthesse Önt — a kétségeit is akár —, hogy méltányolja fáradozásait. De legfőképpen, hogy a gyermek jelenléte ne távolítsa el Önöket egymástól, hanem inkább erősítse a kapcsolatukat. S ha férje is segítene az otthoni teendők elvégzésében, legalább hétvégeken biztosan jutna idejük arra, hogy kikapcsolódjanak, beszélgessenek, s ismét elmenjenek közösen egy-egy nagyobb ■ sétára is, kisfiúkkal együtt. A gyermek megszületése utáni csaknem traumatikus érzések talán azért lepték meg Önt — amellett, hogy meglehetősen fiatalon lett édesanyává — mert felkészületlenül vállalkozott erre a nehéz szerepre. De az érzéseiért nem szabad vádolnia magát, és káros volna szégyellni és takargatni is önmaga előtt. Az időnkénti kétségei és nagyrészt a kimerültségéből kővetkező csalódottsága is természetes és emberi, azaz érthető, hisz Ön nagyon fiatalon komoly felelősséget vállalt. f* _________________________________ „Zootechnikus vagyok. 1984-ben már született egy egészséges kislányom. Tekintettel a gyermek magasabb születési súlyára — kislányom 4 250 g-mal született —, akkor kivizsgáltak. A vizsgálat során véremben magasabb cukorszintet találtak. Azt mondták, hogy ez a fajta cukorbetegség gyógyszeres kezelést nem igényel, egyszerűen diétáznom kell. Most újra teherbe estem, de az orvos azt tanácsolta, hogy ezt a terhességet az említett okok miatt jobb lenne megszakítani. Nagyon szeretnénk még egy egészséges gyermeket, de rettegek a gondolattól, hogy betegségem miatt ez nem lehetséges. Valóban olyan nagy a veszély?" — kérdezi „Aggódó kismama" jeligéjű olvasónk. Az „édes vizeletfolyás" (a cukorbetegség orvosi nevének a diabetes mellitusnak szó szerinti fordítása) évezredek óta ismert kór. Mégis csak századunk elején sikerült kimutatni, hogy a betegséget a cukor felhasználását szabályozó inzulin nevű hormon részleges vagy teljes hiánya okozza. Ilyenkor a cukor felszaporodik a vérben, bekerül a vizeletbe, és ez okozza a kóros tüneteket. A cukorbetegségnek alapvetően két formája ismert. Az egyik a fiatalok cukorbetegsége. Ez a súlyosabb forma, amelyben a teljes inzulinhiány miatt a sejtek nem juthatnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz (cukorhoz). A felnőttkori, pontosabban idősebb korban, főleg elhízott túlsúlyos egyéneknél jelentkező diabetes ettől sokban különbözik. Nálunk a vér inzulintartalma általában alig csökkent, a vércukor emelkedését az „édesszájúság", a fokozott cukorfogyasztás idézi elő. A betegség okának felderítése és főként az inzulin elterjedése óta a cukorbaj általában jól kezelhető. Míg korábban a cukorbajos anyák terhessége sokszor vetéléssel végződött, ma már semmi akadálya annak, hogy a megfelelően kezelt és rendszeresen ellenőrzött diabetes anya egészséges gyermeknek adjon életet. A cukorbajra jellemző, hogy a születendő gyermek magasabb születési súllyal jön világra. A szülészek és a gyermekgyógyászok ezt a lehetséges szövődményt is jól Ismerik. így — ha az anya valóban betartja az orvosi előírásokat —, semmi ok aggodalomra. Taná*csom csakis az lehet, hogy terhessége alatt az esetleges komplikációkat elkerülendő, rendszeresen látogassa a cukorbeteg-tanácsadást. Olvasónkat ugyancsak nyugtalanítja, hogy foglalkozása nem veszélyezteti-e születendő gyermeke egészségét. Való igaz, hogy az állatok bizony betegségei — főként a toxoplazmózis és a listeriózis nevű betegségek — veszélyeztethetik a magzatot. Ez a veszély azonban nemcsak a zootechnikusokat érinti, hanem minden kismamát, aki állatokkal, elsősorban kutyával és macskával foglalkozik, játszik. Ajánlatos ezért fokozott figyelmet fordítani a higiéniára, a kézmosásra s adott esetben a terhesség ideje alatt megváltoztatni a leendő anya munkahelyi beosztását. A már fennálló betegség, fertőzöttség kimutatható a terhes nő vérében is. Javaslom, említse meg problémáját a terhesrendelésen, ahol ezt a vizsgálatot az Ön megnyugtatására készséggel el fogják végezni. Dr. Kovács László SZERETNÉK RÁTALÁLNI Harmincnégy éves, 163 cm magas, kék szemű, fekete hajú, irodában dolgozó lány — aki az életben sokat csalódott — társaság hiányában szerelne megismerkedni komoly szándékú férfival 40 éves korig, lehetőleg a Nyugat-szlovákiai kerületből. Fényképes levelek előnyben. Kaland kizárva. Jelige: „Piros rózsa” Harmincéves, 160 cm magas, falun élő munkásfiú szeretne megismerkedni rendes családi életre vágyó lánnyal. Jelige: „Falun élni” Harmincöt éves, 162 cm magas, vidám természetű nyugdíjas fiatalember, rendes családi életre vágvó nő levelét várja, aki szeretne boldog lenni. Jelige: „Ügy szeretnék boldog lenni” Harmincöt éves, 182 cm magas, elvált férfi megismerkedne szereletre vágyó, hasonló korú növel. Jelige: „Nyugat-Szlovákia II.” Húszéves, barna hajú. érettségizett lány szeretne megismerkedni olyan fiúval 25 éves korig, aki megértésre vágyik, és szintén középiskolát végzett. Jelige: „Csak veled teljes” Huszonhat éves, 195 cm magas férfi, aki szeret utazni. túrázni, szeret új helyeket látni, új emberekkel megismerkedni, kedveli az őszinte, nyílt, igazságos embereket, szeretne megismerkedni korban hozzáillő, utazást kedvelő lánnyal. Jelige: „Szia” Harmincnégy éves, 190 cm magas, diplomás férfi várja olyan lány fényképes levelét, aki szereti a futballt, tud sakkozni, és imád táncolni. Jelige: „170 cm-nél ne legyen alacsonyabb” Negyvenegy éves, idős anyjával a fővárosban élő, házias, diplomás hajadon, széles érdeklődési körrel, más lehetőség hiányában ezúton szeretne megismerkedni hozzáillő, józan életmódot folytató férfival, akit szintén gyötör a magány, és szívesen találna élettársra. Jelige: „Jóban és rosszban együtt”
