Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-29 / 31. szám
Nemzetiségi kulturális életünk mozgalmas hónapot zárt június utolsó hétvégéjén Gombaszögön (Gombasek) az országos kulturális ünnepségen, versenyek, fesztiválok után téve ezzel pontot. S hogy szépre, tartalmasra, maradandó élményt adóra sikeredjék a seregszemle, hazai amatőr csoportjaink legjobbjait gyűjtötték itt össze a rendezők; az országos népművészeti fesztivál díjazott tánccsoportjait, a Duna Menti Tavasz és a Csengő Énekszó gyermekfesztiválok győzteseit, s hogy mérce is legyen — vagy inkább viszonyítási lehetőség — három külföldi néptáncegyüttes is bemutatkozott a nézőknek. Csakhogy... A viszonyítás ezúttal elmaradt, mert azok, akik talán a legjobban várták s leginkább megszolgálták volna a színpadi szereplést, az időjárás .jóvoltából” az öltözőkben maradtak. Az ö műsoruk idején — kettőtől fél ötig — zuhogott az eső a gyönyörűséges gombaszögi völgyben. Sokak bánatára. Hogy érdemes-e egy eső elmosta műsornak figyelmet szentelni? Talán azok értik igazán, akik maguk is próbálták már szerkesztett műsorban. emberek százaival valami újat teremteni. S azok, akik pénteken vagy szombaton be-benéztek a próbákra is. mert ők sejthetik, hogy mit mosott el az eső. Próbatöredékeiben is ígéretes volt ez a műsor, mert szervesen építkezett, nemzedékeket kapcsolt össze, mutatván, kell tanulni, érdemes tanulni egymástól. S van is mit. Idős táncospár lépett a játékos-táncoló gyermekek közé, hogy mutassa nekik, ők hogyan csinálták egykor, vagy az Üj Nemzedék tánccsoport tagjaitól imregiek — meglett nők, felnőtt férfiak — tanulták szorgalmasan a tánclépéseket, a dallamot, hogy együtt tegyék feledhetetlenné ezt a június végi vasárnap délutánt. Az amatőr együttesek munkájának lényegét láthatta itt a szemlélődő: az alkotás, a teremtés folyamatát, mely összekovácsol, közösséget és közös célokat teremt. Jó volt látni, hogy tudunk dolgozni, tudunk egyet akarni, s hogy merjük akarni megmutatni magunkat, vállalni a megmérettetést. Mindezt őszinte hittel egyszerű emberek százainak arca sugározta. Azután elmaradt a csoda, mert hiába szórták tele a rendezők fűrészporral a szabadtéri színpadot, bokáig vízben, zuhogó esőben nem lehet táncolni. S ezt a csalódást enyhíteni sem lehet, hiszen vannak csoportok, melyeknek létezésük során egyszer, vagy nagyon kevésszer adatik meg, hogy egy országos szemle résztvevői legyenek, országos nézőseregnek mutassák meg magukat. Mert hiba lenne azt gondolni, hogy nincs ilyen óhaj azokban, akik hosszú évek. évtizedek óta dolgoznak, mindig megújuló tagsággal, mindig valami szép létrehozásának szándékával. S Gombaszögön arra van lehetősége egy-egy együttesnek, hogy versenyláztól mentesen, de jó értelemben vett bizonyítási és lámpalázzal mutassa be, mit tud. S az országos kulturális ünnepségre szokás készülni. Nemcsak a hazaiak készülnek, készülnek a külföldiek is. Magyarországról a dunaújvárosi Vasas néptáncegyüttes aratott szombaton este fergeteges sikert, a Szovjetunióból — az ukrajnai Rahó környékéről — érkezett Leszorub tánccsoport nemcsak országa népeinek hagyományaiból hozott ízelítőt, külön műsorral is készült erre az alkalomra. Közép-Európa népeinek táncaiból szerkesztett műsoruk azonban nem kerülhetett bemutatásra. S ugyancsak nem ismerhette meg a közönség nagy része a lengyelországi Sanokból jött Sanoczanie folklórcsoportot, akik szintén bemutatkoztak volna ..A béke fényében” című műsorban, nem láthattuk színpadon az olaszországi nemzetközi néptáncversenyre készülő Szőttest, a Csemadok KB Népművészeti Csoportját, a zselizi (Zeliezovce) országos táncverseny győzteseit, a Tavaszi szél vizet áraszt. . . népzenei vetélkedő legjobbjait. Holott, szeretném hinni, hogy ez az ünnepség elsősorban nekik, értük van. hogy a Csemadok KB és társrendezői elsősorban őket. az ő munkájukat akarja az ország elé tárni. Legalább úgy. ahogy az a vasárnap délelőtti gyermekműsorban sikerült. Tiszta szívből örülhettünk itt gyermektánccsoportjaink felszabadult játékának-táncának, csodálhattuk az ekeli (OkoliCná na Ostrove) Tátika legapróbb tagjainak műsorát, Nyírettyűcske zenekarának szereplését, a galántai (Galanta) Pitypangot, a Rozsnyói járás legjobb szlovák gyermekegyütteseit, de a marcelházi (Marcelová) Prücsök bábcsoportot is. Az ő előadásuk — a Lúdas Matyi — látványos, érdekes új színfoltja volt ennek a seregszemlének. Teljesítményük pedig kiváló. Ha egy mozgalmat kell éltetni és reprezentálni, rájuk támaszkodni kell, mert rendszeres, kitartó munkájukkal olyan színvonalas előadásokra képesek, melyekkel a hazai — nem csupán nemzetiségi — mezőnyben sem vallanának szégyent. Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy a komáromi (Komárno) Sziget csoportnak is inkább ebben a műsorban lett volna a helye. Az olvasóink számára sem ismeretlen együttes — melynek tagjai zeneiskolai tanárok — színvonalas. érdekes és szép muzsikát játszik, elsősorban gyermekeknek, hazai költőink megzenésített verseit tolmácsolva. Igazán visszhangra a gyermekközönségnél találnak. Más kérdés, hogy zárt térben, kisebb fizikai távolságban a nézőktől jobban érvényesülnek ötleteik, hatásosabb az együttjátszás. Gombaszögön a Matesz színészeivel társulva mutatkoztak be egy kabarészerűségben, s hogy a recenzens zavarban van, nem véletlen. Tiszteli és becsüli a csoport munkáját, többször tanúja volt már annak, milyen nagyszerűen teremtenek kon-
