Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-29 / 31. szám

Nemzetiségi kulturális életünk mozgalmas hó­napot zárt június utolsó hétvégéjén Gomba­szögön (Gombasek) az országos kulturális ün­nepségen, versenyek, fesztiválok után téve ez­zel pontot. S hogy szépre, tartalmasra, mara­dandó élményt adóra sikeredjék a seregszem­le, hazai amatőr csoportjaink legjobbjait gyűj­tötték itt össze a rendezők; az országos nép­­művészeti fesztivál díjazott tánccsoportjait, a Duna Menti Tavasz és a Csengő Énekszó gyermekfesztiválok győzteseit, s hogy mérce is legyen — vagy inkább viszonyítási lehetőség — három külföldi néptáncegyüttes is bemutat­kozott a nézőknek. Csakhogy... A viszonyítás ezúttal elmaradt, mert azok, akik talán a legjobban várták s leginkább megszolgálták volna a színpadi szereplést, az időjárás .jóvoltából” az öltözőkben maradtak. Az ö műsoruk idején — kettőtől fél ötig — zuhogott az eső a gyönyörűséges gombaszögi völgyben. Sokak bánatára. Hogy érdemes-e egy eső elmosta műsornak figyelmet szentelni? Talán azok értik igazán, akik maguk is próbálták már szerkesztett mű­sorban. emberek százaival valami újat terem­teni. S azok, akik pénteken vagy szombaton be-benéztek a próbákra is. mert ők sejthetik, hogy mit mosott el az eső. Próbatöredékeiben is ígéretes volt ez a mű­sor, mert szervesen építkezett, nemzedékeket kapcsolt össze, mutatván, kell tanulni, érde­mes tanulni egymástól. S van is mit. Idős táncospár lépett a játékos-táncoló gyermekek közé, hogy mutassa nekik, ők hogyan csinálták egykor, vagy az Üj Nemzedék tánccsoport tagjaitól imregiek — meglett nők, felnőtt férfi­ak — tanulták szorgalmasan a tánclépéseket, a dallamot, hogy együtt tegyék feledhetetlenné ezt a június végi vasárnap délutánt. Az amatőr együttesek munkájának lényegét láthatta itt a szemlélődő: az alkotás, a teremtés folyamatát, mely összekovácsol, közösséget és közös célo­kat teremt. Jó volt látni, hogy tudunk dolgoz­ni, tudunk egyet akarni, s hogy merjük akarni megmutatni magunkat, vállalni a megmérette­tést. Mindezt őszinte hittel egyszerű emberek százainak arca sugározta. Azután elmaradt a csoda, mert hiába szór­ták tele a rendezők fűrészporral a szabadtéri színpadot, bokáig vízben, zuhogó esőben nem lehet táncolni. S ezt a csalódást enyhíteni sem lehet, hiszen vannak csoportok, melyeknek létezésük során egyszer, vagy nagyon kevés­szer adatik meg, hogy egy országos szemle résztvevői legyenek, országos nézőseregnek mutassák meg magukat. Mert hiba lenne azt gondolni, hogy nincs ilyen óhaj azokban, akik hosszú évek. évtizedek óta dolgoznak, mindig megújuló tagsággal, mindig valami szép létre­hozásának szándékával. S Gombaszögön arra van lehetősége egy-egy együttesnek, hogy ver­senyláztól mentesen, de jó értelemben vett bizonyítási és lámpalázzal mutassa be, mit tud. S az országos kulturális ünnepségre szokás készülni. Nemcsak a hazaiak készülnek, ké­szülnek a külföldiek is. Magyarországról a dunaújvárosi Vasas néptáncegyüttes aratott szombaton este fergeteges sikert, a Szovjetunióból — az ukrajnai Rahó környéké­ről — érkezett Leszorub tánccsoport nemcsak országa népeinek hagyományaiból hozott íze­lítőt, külön műsorral is készült erre az alka­lomra. Közép-Európa népeinek táncaiból szerkesztett műsoruk azonban nem kerülhetett bemutatásra. S ugyancsak nem ismerhette meg a közönség nagy része a lengyelországi Sanokból jött Sanoczanie folklórcsoportot, akik szintén bemutatkoztak volna ..A béke fényében” című műsorban, nem láthattuk színpadon az olaszországi nemzetközi nép­táncversenyre készülő Szőttest, a Csemadok KB Népművészeti Csoportját, a zselizi (Zelie­­zovce) országos táncverseny győzteseit, a Ta­vaszi szél vizet áraszt. . . népzenei vetélkedő legjobbjait. Holott, szeretném hinni, hogy ez az ünnepség elsősorban nekik, értük van. hogy a Csemadok KB és társrendezői elsősorban őket. az ő munkájukat akarja az ország elé tárni. Legalább úgy. ahogy az a vasárnap délelőtti gyermekműsorban sikerült. Tiszta szívből örülhettünk itt gyermektánccsoportja­­ink felszabadult játékának-táncának, csodál­hattuk az ekeli (OkoliCná na Ostrove) Tátika legapróbb tagjainak műsorát, Nyírettyűcske zenekarának szereplését, a galántai (Galanta) Pitypangot, a Rozsnyói járás legjobb szlovák gyermekegyütteseit, de a marcelházi (Marcelo­­vá) Prücsök bábcsoportot is. Az ő előadásuk — a Lúdas Matyi — látványos, érdekes új színfoltja volt ennek a seregszemlének. Telje­sítményük pedig kiváló. Ha egy mozgalmat kell éltetni és reprezentálni, rájuk támaszkodni kell, mert rendszeres, kitartó munkájukkal olyan színvonalas előadásokra képesek, me­lyekkel a hazai — nem csupán nemzetiségi — mezőnyben sem vallanának szégyent. Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy a komá­romi (Komárno) Sziget csoportnak is inkább ebben a műsorban lett volna a helye. Az olvasóink számára sem ismeretlen együttes — melynek tagjai zeneiskolai tanárok — színvo­nalas. érdekes és szép muzsikát játszik, első­sorban gyermekeknek, hazai költőink megze­nésített verseit tolmácsolva. Igazán visszhang­ra a gyermekközönségnél találnak. Más kér­dés, hogy zárt térben, kisebb fizikai távolság­ban a nézőktől jobban érvényesülnek ötleteik, hatásosabb az együttjátszás. Gombaszögön a Matesz színészeivel társulva mutatkoztak be egy kabarészerűségben, s hogy a recenzens zavarban van, nem véletlen. Tiszteli és becsüli a csoport munkáját, többször tanúja volt már annak, milyen nagyszerűen teremtenek kon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom