Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-29 / 31. szám

TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1856. július 50-án hah meg Roben Schu­mann nemei zeneszerző 1886. július 31-én halt meg Liszt Ferenc magyar zongoraművész és zeneszerző 1941. augusztus 4-én hall meg Babits Mihály költő és író. a huszadik század magvar költészetének jelentős alakja 1895. augusztus 5-én halt meg Engels Frigyes. a nemzetközi munkásmozga­lom kimagasló személyisége KÖNYV Eszterlánc Lassan már hagyománnyá válik, hogy a magyar színházi élet egy-egy kiválósága — különböző indíttatásokkal — könyvet ir. Ki ne emlékeznék például Körmendi János, Gobbi Hilda és mások könyveire? Az idén Esztergályos Cecília és Csemus Mariann jelentetett meg kötetet. Csemus Mariann önéletrajzi regénye kö­zel tíz évvel ezelőtt, 1975—77 között író­dott, a színésznő vallomása alapján, életé­nek egy válságos pillanatában, amikor úgy érezte, csupán a sok-sok élmény, emlék, szeretet felidézése, megírása mozdíthatja ki öt a holtpontról. Három fő motívum olvasható ki kötetéből; a szeretet megtartó ereje, az emberség, a színház iránti hűség. Azok az emberek elevenednek meg könyve lapjain, akiknek létét, tartását köszönheti, akik befogadták, elfogadták, élete során alakították, formálták őt. Megrajzolja a nagymama és az anya portréját, szeretettel mutatja be olvasóinak Katót, édesanyja barátnőjét, aki a tízéves Mariann kezébe először ad verseket, meg­ismerteti őt az irodalom valódi értékeivel. Megidézi az iskolát ahol a felszabadulás után végre szabadon élhettek, lélegezhet­tek, dolgozhattak egy nagyszerű igazgató­nő irányítása mellett, bemutat egy remek osztályközösséget, amelynek az a Spitz Vera a vezéregyénisége, aki 15 évesen megérzi és meglátja Mariannban a jövő színésznőjét, s közvetett módon ugyan, de elindítja őt a pályán. Csemusnak már gyer­mekkorában fontos szerep jut a színház­nak, hisz 13 éves kora óta rendszeresen ott találhatjuk a nézőtéren, később a világot jelentő deszkákon. Csemus Mariannra mint nézőre s ké­sőbb mint partnerre, kollégára is Sulyok Mária, Somogyi Erzsi, Dayka Margit és Mezey Mária gyakorolja a legnagyobb ha­tást, de mindenekelőtt Tőkés Anna, aki az Eszterlánc meghatározó alakja, akinek leg­többet köszönhet a színésznő a pályán. Csemus Mariann életének alakulásában ugyancsak döntő szerepet játszott a kor­társ magyar irodalom ismerete, az írók közelsége. Már 1947-ben megismerkedik Weöres Sándorral, később lllyésék. Déry, Örkény, Nagy László a közeli barátja. Ver­seik, műveik tolmácsolója lész. Csemus önéletrajzi regényét egy végte­len s tatán már évtizedek óta benne szuny­­nyadó hálaérzet hatja át mindazok iránt, akik emberi fejlődését irányították, s akik eddigi élete során sokat jelentettek számá­ra. ZSEBIK ILDIKÓ FOLYÓIRAT A júliusi Nagyvilág A júliusi Nagyvilág egész számát a spa­nyol polgárháborúnak szentelték. Nem vé­letlenül: ötven éve, 1936 júliusában, az akkor már több éve köztársasági államfor­mában élő spanyol nép ellen harcot indí­tott a Franco vezette ellenzék. A polgárhá­borút élénk nemzetközi figyelem kísérte. Mindenki tudta, hogy a falangistákat az előretörő fasizmus támogatja. Franconak Hitler és Mussolini nyújtott katonai segít­séget. A világ haladó erői is elküldték képviselőiket a spanyol hadszíntérre. Szá­mos író is harcolt, illetve haditudósítóként figyelte az összecsapást. A Nagyvilág szerkesztői ebből a hatal­mas anyagból válogatva huszonkilenc kül­földi szerző anyagából tettek közzé sze­melvényeket, verseket, cikkeket. Köztük olyan hírneves szerzőktől, mint Heming­way, Aragon, Rafael Alberti. Ehrenburg, Dolores Ibárruri, Mihail Szvetlov, Peter Weiss. A magyar szerzők közül Kis Aladár terjedelmes tanulmányát közük a polgár­­háborúról. Az anyagból kibontakozik előttünk egy kép: a köztársaságiak és a nemzetközi brigádok önfeláldozó harca a fokozatosan fölénybe kerülő fasisztákkal szemben. Megtudhatjuk azt is, hol tart Hitler a kato­nai felkészülésben: sokkal messzebb, mint bármely európai ország. A német hadigé­pezet szinte főpróbáját tartja a spanyol hadszíntéren: félelmetes repülőik, erős páncélzaté tankjaik vannak. A spanyol nép nem készült fel ilyen méretű harcra, nin­csenek bunkerek, óvóhelyek, a repülők ké­nyükre-kedvükre ölik a védtelen népet. A nemzetközi összefogás azonban nem hagyja magát oly könnyen legyűrni. Két évig állnak ellent az erősödő fasizmusnak, s nem egy esetben győztesként kerülnek ki a csatából. Egy biztos: ha vesztettek is, az erkölcsi győzelem az övék. A magyar irodalomban Radnóti Miklós emelte magasra a spanyol kérdést. Mintha tudta volna: köze lesz a fasizmushoz, a fasizmus áldozata lesz. Előbb García Lorca halála rendíti meg, majd közzéteszi híres versét, a Hispánia, Hispániá-X, amelynek fakszimile-közlésével indul a szám: „Ma­­dárftó se szól, az égből Nap se tűz, / anyák­nak sincsen már fia, / csupán véres folyóid futnak / tajtékosan, Hispánia!" A későbbi, háborús eclogáinak fájdalmas hangja! A szám „főhőse" természetesen He­mingway, akinek leveleit közük a polgárhá­borúról, de részleteket olvashatunk C. Ba­ker hires Hemingway-életrajzából, továb­bá Lukács Pál tábornok (Zalka Máté) le­gendás alakjáról is. A spanyol háború a dadaista költőt, Tristan Tzarát is megihlet­te : „írtam ezt a költeményt / megütve magá­nyos szobámban / s ők kikért szavaim ja­­jongtak / inkább a halálhoz hajolnak". MÉSZÁROS KÁROLY Ankét a Szemlében Hosszú évekre visszamenőleg ellenőriz­hető, hogy irodalmi és kritikai folyóiratunk, az Irodalmi Szemle, előszeretettel és meg­lehetősen gyakran él az ankét formájú problémafölvetés lehetőségével. Tavaly például lanyha kritikai életünk szolgált hoz­zá apropóul, idén a 6-os számmal kezdő­dően pedig szlovák írók válaszolnak a szer­kesztőség kérdéseire, amelyek azt hivatot­tak kideríteni: milyen képet is mutat nem­zetiségi irodalmunk a csehszlovákiai iroda­lom kontextusában. A kérdések a személyi kapcsolatokat és a személyes viszonyulást, nemzetiségi irodalmunk jelenlegi törekvé­seinek és eredményeinek értékelését, a szlovák kiadók érdeklődését és népszerűsí­tési készségét, valamint irodalmi viszonya­ink jövőjét, távlatait ölelik fel. A júniusi szám nyomdába adásáig a fölkért huszon­három szlovák irodalmár (költő, prózairó, kritikus, műfordító, kiadói főszerkesztő) kö­zül Mila Haugová, Július Lenko, Karol Ro­senbaum és Karol Tomié küldte el válasza­it. Az értékelés természetesen még korai lenne. Az azonban már ez eddigi válaszok­ból is kitűnik, hogy egymás jobb megisme­résének kölcsönös hasznán túl az ankét hasznosítható adalékokkal szolgálhat a nemzetiségi irodalom és a csehszlovákiai irodalom jelenlegi viszonyát, e viszony leg­újabb mozgását és a pozitív irányú fejlődés további lehetőségeit illetően. Ennyit az ankétről. A szépirodalmi közle­mények közűi méltán tarthat számot ér­deklődésre Kulcsár Ferenc nagylélegzetü. többszáz soros verse, amelyben erőteljes képekben fogalmazza meg pusztulással fe­nyegetett világunk fölötti aggodalmát és „teremteni akaró” szándékát. Rácz Olivér új elbeszélésének helyszíne — megszok­hattuk — ismét külföldre kalauzol el ben­nünket. A színésznő-írónő Milka Zimková hosszú elbeszélését a szerzőnő nemrég megjelent új könyvéből Kövesdi Károly ül­tette át magyar nyelvre, megküzdve a kele­ti dialektikus nehézségeivel. Az ötvenéves Koncsol Lászlót Dusza István köszönti. In­terjúi sorában Kövesdi János ezúttal Ozs­­vald Árpád költővel beszélget — nem a költészetről, hanem jeles költőnk ismert gyűjtőszenvedélyeiröl (régi könyvek, újsá­gok, kézírásos szövegek, római pénzek, régészeti leletek). Fordításunk mindennapi gondjairól Jakab István ir. Végezetül fel kell hívnunk a figyelmet a képzőművészetre; a számot Lipcsey György szobrai illusztrál­ják. A Csallóközben élő és alkotó fiatal szobrász művészetét terjedelmes elemző be. BERECK JÓZSEF HANGLEMEZ Lubos Pospísil Kisebb formátumú együttes vagy előadó sokadik lehangoló lemeze nem okoz külö­nösebb szívfájdalmat, annál szomorúbb, ha egy kiválónak tartott egyéniség új alko­tása a kétségtelen színvonal ellenére le­gendákat és ma már illúziónak mondható értékeket dönt romba. LuboS PospíSil a C & K Vocal vezető énekeseként stílusterem­tő egyéniségnek tűnt. Ladislav Kantor mel­lett neki is nagy szerepet tulajdonítottunk a C & K Vocal egyéni hangjának megalkotá­sában. Néhány évvel ezelőtt egyéniségének szabad kibontakoztatása céljából az a nem túl szerencsés ötlete támadt, hogy szólis­taként folytatja pályafutását. Első lemezekor még beszélhettünk az útkeresés zavarairól, kezdeti tétova lépé­sekről. Mostani nagylemeze azonban eddi­gi tevékenységét visszamenőleg is átminő­síti: nem tehetséges alkotóról, csupán jól interpretáló, de támaszt, vezetést igénylő mesteremberről volt és van szó. Mindez nem kevés, de esetében fájdalmas csaló­dást okoz. A nagylemez színvonala átlagon felüli, de nem egyéni. Hangszerelését szokványos popzenei és rockzenei elemek jóízlésű, vá­lasztékos alkalmazása jellemzi. Az egyes zenészek hangszerjátéka ellen sem lehet kifogást emelni, talán csak a nagyobb önállóságot hiányolhatjuk. A szövegek je­lentik a legnagyobb változást a C & K Vocathoz viszonyítva. Nem elég átütő a gondolati töltés, nincs igazán jellemző, megragadó karakterűk, így Pospísil legen­dás énekes előadása is kissé egyhangú, meggyőződés nélküli. Nem véletlen, hogy két, egyes összetevőiben a legjobbnak mondható szám szövegét Ladislav Kantor írta. Egyszerre megváltozik a lemez vonta­tott, prózai hangulata, érzések, érzelmek hullámzanak, az ének végre élettel telítő­dik, egyszerre van mire odafigyelni. Egy nagylemezen két felvillanás azonban ke­vésnek tűnik, és a jövőt illetően sem tölt el bennünket túlzott bizakodással. GYUROVSZKY LÁSZLÓ (női)

Next

/
Oldalképek
Tartalom