Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-07-22 / 30. szám

■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Az ember érdekében Sokat utazó ember vagyok. Csehszlovákia városait nemcsak a térkép­ről, hanem a valóságban is ismerem. Általában autóbusszal utazom, legtöbbször a Nagykürtös—Ipolyság—Léva—Bratislava (Verky Krtíé— Sahy—Levice) vonalon. S mint ahogy az már lenni szokott, az ember utazás közben megéhezik, megszomjazik, jól esik egy-egy megállón a frissítő ... Panaszunk színhelye Léva. Ez a szépen fejlődő város, amely a múlt év végén új autóbuszállomással és egy hozzá tartozó épülettel gazdagodott. Szükség volt már erre, hiszen a forgalom megnőtt, egyszerre nyolc-tíz távolsági autóbusz is áll a megállóban. A több száz utas a pihenő idő alatt tesz-vesz, kedve szerint sétál, vásárol a vendéglőben, fagyizik — na és persze siet az illemhelyre, amely az említett épület földszintjén található. Csakhogy az zárva van! Minden alkalommal más és más cédula függ rajta: elromlott; javítják; vízhiány van stb. Érthető az ok, de mit segít ez a rászorulón, akinek néhány perc múlva indul tovább az autóbusza? Hiába van a vasútállomás egy kilométernyire, ki reszkírozza meg ezt az utat? Június 1 -jén is rengeteg utas bosszankodott emiatt. Mert a WC ismét zárva volt. S hiába tették meg a nagy esőben az utat, hiába áztak bőrig, dolgukat nem végezhették el. Egy fájós lábú, idős néni szomorúan jegyezte meg: Tennünk kellene valamit. Annyit írnak az újságok arról, hogy mindent az ember érdekében. Nohát, ez az lenne. Az ember érdekében ... Csakhát kihez forduljunk, hogy látszatja is legyen? Vajon tudják-e egyáltalán az épület tulajdonosai — a Csehszlovák Autóbusz­közlekedési Vállalat, vagy a városi nemzeti bizottság —, hogy ez a helyiség nem teljesíti küldetését, csupán az utasok ezreinek bosszúságá­ra szolgál? Én még azt is hozzátenném: mi lenne, ha az utasok viszonzásul mellőznék az autóbuszt és vonattal utaznának? Vajon ezt észrevenné valaki? Deák Sándorné Takarékoskodás ...? Szomorúan fogom kezembe a tollat, mert kis falum, Hubó (Hubovo) szépséghibájáról van szó. Amióta bevezették a neont, még nem fordult elő, hogy az rendesen világított volna. Magyarázhatnánk ezt a takarékos­­sági mozgalommal is, sajnos, ezt a legjobb akarat mellett sem tehetjük. Sötétedés után nem gyúlnak ki a fények, de hajnali három órától reggel fél nyolcig versenyt űznek a nap sugaraival. Nem tudom, kinek jó ez így, nekünk, lakosoknak inkább az esti sötétségben kellene a fény, amikor a késői autóbuszról a gidres-gödrös utcán hazafelé tartunk. Takarékoskod­ni lehet, sőt kell is, de én tudnék erre jobb megoldást — nálunk Hubón is! B. Imrecze Mária A gyártók ezzel számoltak? Az üzleteket járva nagyon csinos, divatos kis pulóverre akadtam. Éppen megfelelt hároméves csemetémnek. Piros színe Ízlésesen volt kombinál­va a krémszínnel. Olcsónak is tűnt, mindössze 65,— koronát kértek érte. Gondoltam, nagyon jó lesz az óvodába a gyereknek, megvettem hát rögvest. Tetszett a család többi tagjának is, a gyerek pedig jól érezte magát benne. Igaz, csak egyetlen egyszer. Mert ilyen korú gyerekre aligha lehet kétszer egymás után ráadni ugyanazt a pulóvert. Amikor kimostam, nagyot néztem. A pulóver rózsaszínűre változott! Hol a hiba ? A mosás­ban talán? Aligha. Kézmeleg vízben, kötött holmira való mosóporban, finoman nyomkodva, csavarás nélkül mostam. Ennél kíméletesebben már egy módon lehetett volna csak mosni: sehogy. Vagy talán a gyártók éppen ezzel számoltak? P. Répás Ágnes Milyen volt az első félév? A nöszövetség lévai (Levi­ce) 5. számú utcai szervezete nemrég értékelte féléves munkáját, mely gazdag és főképp vonzó volt. E. Sedi­­ová, a szervezet elnöke így beszélt róla: — A nőnapra mindig na­gyon készülünk. Azt szeret­nénk, ha olyan lenne, hogy szó ne érhesse a ház elejét. Az idén sikerült, kitettünk magunkért. S ünnepélyünk színvonalát csak emelte, hogy a pártszervezet képvi­selői is eljöttek köszönteni e körzet asszonyait. Lehet, hogy másutt nem így csinál­ják. de itt mi ajándékoztuk meg a nőnapi műsort adó óvodásokat. Hadd emlékez­zenek ránk örömmel! További nagy sikerű ren­dezvényeink a börzék, ahol gyermekruhákat értékesíte­nek. csereberélhetnek a szü­lők. A tavaszi vásáron tízezer korona értékű holmi cserélt gazdát, ez nem kevés. S ugyancsak a tavaszhoz kötő­dik az év első nagytakarítása. Két hétig tartott nálunk a kör­­nyezetszépítési akció, több mint 200 órát dolgozott tag­ságunk a közért, és nemcsak közvetlen környezetüket szé­pítették, hanem a közterüle­teket is. A katonai temető­ben ők tették rendbe Július Cérnák pártalapító sírját. A szervezeti élet, a továbbkép­zés. a választások körüli ten­nivalók is annak rendje és módja szerint folytak. Gyer­meknapra predig szülők és gyerekek közös kirándulását szerveztük meg a budapesti Vidámparkba. Erre a célra fordítottuk a másodlagos nyersanyagok gyűjtéséért kapott pénzt is. A mi szervezetűnkben is lezajlott a Vansovej Lomnic­­ka szavalóverseny, s nagyon örülünk annak, hogy a mi ta­gunk O. Kurpaéová óvónő, a járási versenyt is megnyerte. Aktivitásáért ő és Göbő M. a nemzetközi nőnap alkalmá­ból elnyerte az SZNSZ KB bronzérmét. Ebben az esztendőben persze még sok minden vár e szervezetre, elsősorban azonban a jó és lelkiismere­tes munka, hogy békés, bol­dog életünk alapja megle­gyen. Gabriela Horecná A nyitrai (Nitra) cukor- és konzervgyár dolgozza fel a környék zöldség és gyü­mölcstermésének nagy ré­szét. Idei munkájukat az epierrel kezdték, melyből 80 tonnát tartósítottak, ebből harmincat tőkés exportra. Éves tervük 1 350 tonna gyümölcs (70 exportra). Jó eredményeikért sokat tesz a gyárban dolgozó három szo­cialista brigád is. A gyár egyik legnagyobb szállítója a nyitrai zöldség- és virágkertészet, melynek dol­gozói éppen a korai káposz­tát készítik elő (képünkön) a szállításra. Kép és szöveg: Pavel Matis POSTALÁDÁNKBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom