Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-22 / 30. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM Július 26-a a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe. 1856. július 26-án született George Bernard Shaw. világhírű angol író. 1841. július 27-én halt meg Mihail Jttrievics Lermontov, nagy orosz költő. 1856. július 29-én halt meg Karel Havlícek-Borovsky cseh költő, publicista. 1848-ban a cseh nemzeti mozgalom egyik vezetője. KÖNYV Erdők, rétek, nádasok „A csuka a pontyhoz hasonlóan halastavakban és patakokban él. A csuka azonban ragadozó hal. Apró halakra vadászik, teste a vadászathoz jól alkalmazkodott. Szája nagy, s benne éles hátra hajló fogak helyezkednek el. Teste hosszú, súlya eléri néha a 12 kg-ot is. Búvóhelyét gyorsan el tudja hagyni." „Igazi rablóhal és igazán telhetetlen, mindent befal, még saját faját sem kímélve meg, s ha egyszer megfeküdt és lesni kezd, teljesen megfeledkezik minden óvatosságról; csukaesze csak a prédán jár, annyira, hogy a csapóhurkot egészen kényelmesen reá lehet vetni. Jól találja magát tavakban, folyókban, szóval a kis patakot kivéve mindenféle vízben, s egész élete merő prédajárás és leselkedés ... Mindig alulról fölfelé támad, szája, szeme erre is van alkotva." Nem nagy gond kitalálni, melyik szövegrészlet való az alapiskola 4. osztályának készült Természeti ismeretek c. tankönyvből, s melyik Herman Ottó szép természetleírásainak kötetéből. A tankönyvet öt szakember írta-szerezte, hót bírálta; Herman ‘HERMAN OTTÓ *Erdők,, retek, nádasom Ottó egymaga jegyezte le megfigyeléseit, élményeit — igaz. egy személyben volt a néprajz, az ősrégészet, a madár- és rovartan, a nyelvészet magyar úttörője. Az a városlakó gyerek, aki a tankönyvből ismeri meg a természetet, ösztönösen elfordul tőle — unalmasnak, száraznak, idegennek találja; s ezen nem is szabad csodálkozni. A természet — az erdők, rétek, madarak, állatok, rovarok, vizek — szeretetét csak úgy olthatjuk a gyerekekbe, ha szeretettel, szép szóval vezetjük őket a titkok birodalmába. Ehhez persze idő is kell. De miért ne kószálhatnánk a vízparton, az erdők sűrűjében órákig? Miért ne ácsoroghatnánk hosszú percekig néma csöndben, lélegzetvisszafojtva a hálóját szövő pók mellett? Miért ne leshetné a gyerek egész álló délután, hogyan építgeti a madár a fészkét, hogyan eteti fiókáit? Miért ne taníthatnánk meg a gyerekeket meglátni az élet apró, de annál értékesebb csodáit ? Nem szégyen, ha egyedül nem megy. Herman Ottót segítőtársul hívhatjuk, őszinte, segítőkész barátunk lesz. Mert könyvéből olyan természeti ismeretekre tehetünk szert, amelyeknek csak a parasztemberek, a halászok, a vadászok voltak birtokában. Arról már nem is szólva, hogy szókincsük is gyarapodik általa. Ha az egész család elolvassa a könyvet, van miről beszélgetni a kiránduláson, van minek utánanézni. És nem hoz a gyerek elégtelent természeti ismeretekből, mert lesznek ismeretei a természetről. És tud is róla, ti. a természetről beszélni, sőt mesélni, mert lesznek élményei. A könyvet a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó adta ki (reméljük, a Madách Könyvkiadó is átvette), sajnos, mindössze 37 000 példányban. Szecskó Péter illusztrációi teszik még hangulatosabbá. GRENDEL ÁGOTA RÁDIÓ Mindennapi irodalmunk Nincs olyan nap. hogy a Magyar Rádió ne sugározna valamilyen irodalmi műsort, s akkor még nem is kell azokról a hangjátékokról beszélnünk, amelyek eredeti formájukban novellának, elbeszélésnek, regénynek íródtak. Számomra szimpatikusak ezek a különböző színvonalú és zsánerű műsorok, amelyek valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül, de mindenképpen megjelölhetők — miként azt a műsorszerkesztés meg is teszi — az „irodalmi" jelzővel. Hogy aztán minden esetben öntörvényű, valóban rádiószerű műsorokról van-e szó, vagy szépirodalmi szemelvények, kritikai jegyzetek, tanulmányok egyhangú felolvasásáról? Nos, jócskán van példa mindkettőre. Jómagam e műsorok megnövekedett száma mögött némi kompenzálási szándékot vélek fölfedezni, bár jól tudom, hogy a rádió sajátos, a befogadást látszólag megkönnyítő eszközei ellenére sem tud enyhíteni az irodalomérzékeny olvasó veszteségein. Az ilyen jellegű műsorok kedvelői bizonyára már régen tudják, hogy az irodalom a Kossuth rádióé. Itt sugározzák a rádió irodalmi magazinját, a Gondolatot, valamint az irodalomkedvelők számára szerkesztett Társalgót; ezeket az ismétlés egyébként a Petőfire is átviszi. A szombat délutánonkénti Mindennapi irodalmunk tartozik még a főbb irodalmi műsorok közé. ha az olvasás gyönyörűségét alcímében is hirdető Világablakot, A magyar széppróza századait, az Íróvá avatnakot, a rádióra alkalmazott regényeket (legutóbb R. Musil Tulajdonságok nélküli embere ment 24 részben), illetve novellákat (Csák Gyula: ... hogy hosszú életű légy e földön, 5 folytatásban) nem számítjuk. Érdekes műsor pl. az említett Világablak, amely tulajdonképpen Hegedűs Géza író világirodalmi előadássorozata, amelyről itt külön csak azért essék szó, mert ez a sorozat a romantika korával, Byronnal és Puskinnal az elmúlt napokban —• csekélység — már a 111.(!) adásához érkezett el. A három egyes akár minősíthetné is ezt a műsort, amelynek intellektuális vitapartner szereplőkre dialogizált szellemes szövege Sinkovits Imre (Mérnök úr), Béres Ilona (Fruzsina) és Benkö Gyula (Professzor úr) megnyerő hangján jut el a hallgatókhoz. Ennyit a rádió irodalmi műsorairól, azzal a zárómegjegyzéssel, hogy bár a szépirodalmi művek befogadásának leghatásosabb, az elmét és az érzelmeket leginkább foglalkoztató módja az olvasás, a felolvasás is sok hívet tud és szerezhet magának. Mert tulajdonképpen erről van szó ezekben a műsorokban. BERECK JÓZSEF KÖZMŰVELŐDÉS Harmadszor a Garam partján Június 27-e és július 2-a között harmadszor rendezték meg néprajzi szemináriumukat Köhídgyarmaton (Kamenny Most) az Újvári (Nővé Zámky) járás fiataljai, akik a hagyományos népi kultúra iránt érdeklődnek. A nyári szemináriumot — akárcsak a korábbi két esztendőben — néprajzi gyűjtéssel is egybekötötték. Június 30-án pedig egész nap előadásokat hallgathattak az érdeklődők hazai tájaink néprajzi csoportjairól, ill. a Garam-parti, kurtaszoknyásokként ismert hat falu (Bárt — Bruty, Bény — Bíria, Kéménd — Kamenín, Kőhidgyarmat, Kisgyarmat — Sikenicka és Páld — Pavlová) néprajzi kutatásainak eddigi eredményeiről. A kis csoport — amelyet Liszka József irányit szakszerűen, s amelynek tagjai nagyrészt közép- és főiskolások — immár négy esztendeje folyó gyűjtése során nagyon sok értékes adatot feltárt a hat falu népi kultúrájából, és sok értékes megfigyelést tett a jellegzetes kurtaszoknyás viseleté nyomán egységnek tekintett csoportra, a szőkébb és a nagyobb tájban való helyzetére, kapcsolataira vonatkozólag. Az óv közben is folytatott munka eredményeiről az önkéntes néprajzi gyűjtök a szeminárium alkalmával első ízben egy szűkebb szakmai közönségnek is beszámolhattak. 30-ára, a tanácskozás és a beszámolók napjára ugyanis sok vendég is ellátogatott Kőhídgyarmatra, a gyűjtők közé. A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának, az Etnológiai Kabinetnek a tudományos dolgozói, valamint a környező járási múzeumok szakdolgozói jelentős számban való részvételükkel mind azt bizonyították, hogy a szaktudomány érdeklődése az önkéntes néprajzi gyűjtök munkája iránt nagy. Liszka József csoportja Garam-parti etnokulturális vizsgálatainak már az eddigi eredményeivel is belekerült a nagyobb távlatú szakkutatások vérkeringésébe. Csak remélhetjük, hogy a csoport munkáját hasonlóan nagy ügyszeretettel és erővel folytatja tovább, s hogy eredményeik felől az érdeklődő nagyközönség is mielőbb tájékozódhat. KOCSIS ARANKA KIÁLLÍTÁS Szépség és alkalmazhatóság A bratislavai Művészetek Házában júniusban megnyílt a 11. szlovákiai iparművészeti kiállítás. A nagyméretű tárlat híradás iparművészetünk legfőbb ágazatainak jelenlegi színvonaláról. A két emeleten bútor, textil, kerámia, üveg, design, ékszer, alkalmazott grafika és művészi fotó látható. A négy évvel ezelőtti rendezvényhez képest sok az új név, fiatal, szinte még ismeretlen tervező, aki egyéni ötletekkel, megoldásokkal jelentkezik. A válogatás a textilre és kerámiára helyezi a fő hangsúlyt, habár az alkalmazott grafikának is elég nagy teret szentel. Az üvegkészítést néhány — külföldön is elismert — szerző müvei képviselik, magas szakmai szinten, inkább az objektum, mint a használati tárgy felé hajolva. A klasszikus gobelinszövés mesterségét textileseink is szemmel láthatólag összekapcsolták az új tárgyiasítás legmodernebb eszközeivel, hogy így áttörhessék az iparművészet és művészet közti nagy falat. A kerámikusok többsége inkább a praktikusságra törekszik, ivó- és evőkészletekkel, vázákkal stb. jelentkezik, ami végtére is nincs ellentétben az akció eredeti céljaival. A belsőépítészet, a bútor, európai méretekben kissé elavult már, de ahhoz képest, ami egyelőre üzleteinkben kapható, még mindig ötletes és ízléses. (A kiállított bútorok nagy részét állítólag egy éven belül árusítani is fogják ...). Az ékszerek közt van néhány, melynek kompozíciója és kivitelezése tökéletes. Az alkalmazott grafika területén főleg a kulturális plakátok érnek el magas színvonalat, de a reklámgrafika (különböző jelek, modellek, csomagolótechnikai tervek stb.) is figyelmet érdemel. A kiállítás rendezői ehhez az ágazathoz csatolták a könyvillusztrátorok munkáit is, valamint szerény válogatást fotósaink alkotásaiból. A seregszemlén több helyen mutatkozó — esztétikusság és alkalmazhatóság (praktikusság) közti — ellentétből adódik a kérdés; vajon nem kéne-e nagyobb gondot fordítani a formaszépség és funkcionalitás növelésére és egyenrangúsítására? A. GÁLY TAMARA
