Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-07-22 / 30. szám
ESS*' TOLLAL MIKROFONNAL Az anyuka biztonságot nyújt ^ Az anyától való elszakadás károsan hat a gyermekre Kitol tanulja meg a gyermek, milyen a családi élet? ... ilyesmi, s nagyon megijedtek, mikor mégis megtörtént. Az apa valószínűleg iszik, gyanítjuk, hogy mindkét szülő kínozta a gyereket. Volt olyan, hogy télidöben egy szál pendelyben állították ki a balkonra, vagy ha békákéit, drótkefével tisztították meg a lábszárát. A pszichológussal való beszélgetés során kiderült, hogy az anya, aki szintén gyermekotthonban nevelkedett, édesanyját látta a kisfia hasonlóságában, s ezért üldözte. Amúgy a többi gyermekéről gondoskodik, ilyen jellegű problémái nincsenek. Sajnos, a telepen nem ritkaság a gyermekek ütlegelése, sokszor egészen brutális módon. •IV. Dr. SINTAJ LYDIA pszichológus a gyermekek családban való nevelését hangsúlyozza: — Az állatokon végzett kísérletek eredményei nagyjából vonatkoznak az emberekre is. Az anyától való gyermekkori elszakadás agresszívebbé teszi ezeket a kis embereket, társkapcsolataik problematikusabbak, gyakoribb náluk a szexuális zavar, mint a többieknél, szocializációs nehézségekkel küzdenek. A kisgyermek kapcsolatszükségletét az anya elégíti ki, az anyához való érzelmi kötődés biztonságot ad neki. Egy gyermekotthonban jó vagy éppen rosszabb alkalmazottak veszik át az anya szerepét, az anyát helyettesíteni képtelenek, erre se idejük, se módjuk, se lehetőségük nincsen. így egyéni, mély érzelmi kapcsolat a nevelő és a gyermek között nem alakulhat ki. Bár egy két gyermek külsejével, ragaszkodásával kivívhat valamiféle kivételezett pozíciót, jobban szeretgetik, kényeztetik, mint a többieket, de ez több kárt okoz, mint jót. A többi gyerek kontaktusszükséglete méginkább felerősödik, hiányérzetük irigységgel, féltékenységgel párosul, s ezt megszenvedi az irigyelt gyermek is. Gyermekotthonaink az alapszükségleteket kielégítik, de az anyai szeretetet nem képesek pótolni. Ezért s itt van jelentősége a gyámcsaládok kialakításának. A gyámcsaládokat szülőt pótló családoknak is nevezhetnénk. Ha a gyámszülök motivációja a gyermek iránti szeretet és őszinte vágy, akkor nevelési próbálkozásaikat a legtöbb esetben siker koronázza. Pótolni képesek a vér szerinti szülőket. Néha a legkiválóbb s legőszintébb szülői igyekezet is csődöt mond, s ez ezekre a családokra éppúgy érvényes, mint a természetes családokra. Azonban ott, ahol a gyermek anya nélkül nö fel, szinte kivétel nélkül találunk az érzelmi hiányérzet következtében valamiféle személyiségtorzulást. Tehát mindenképpen az egyetlen kívánatos megoldás — ha már a természetes család kilöki ezeket a gyerekeket — a gyámcsaládok kialakítása. A leghelyesebb, ha a gyermek még néhány hónapos korában, az ún. ragaszkodó viselkedés ideje alatt kerül ki a családba; ily módon megelőzhető az érzelmi elsivárosodás folyamata. Ilyenkor, ha éhes, ha megijed, a gyámszülöhöz menekül, vele keresi a kapcsolatot. S ezért nagyon fontos, hogy a szülő, aki szeretetével biztonságot nyújt, ott is legyen a közelében. Ugyanígy a nagyobb gyermekeknél is fontos, hogy családban nevelkedjenek. Mert hol és kitől, mikor tanulja meg a gyermek, milyen is a családi élet, hogyan viszonyulunk társainkhoz, szüléinkhez, ha nincs hozzá képe, modellje. Ha nem tanulja meg, zavaros családképe, személyiségképe rávetítödik későbbi családi életére. Ezért kellene kiüríteni gyermekotthonainkat, s családba, érzelmileg, lelkileg potens családokba átmenteni ezeket a gyermekeket. V. A Bőgi család Komáromban gyámsági intézmény a szó valódi értelmében. Hét elhagyott gyereket fogadtak be és nevelnek szülői felelősségtudattal és szeretettel. Böginé elneveti magát, mikor az indítékokról kérdezzük: — Ezt tudják a legkevésbé megemészteni az emberek. Itt is mindenféle fámák keringtek, hogy a pénz miatt tesszük, meg hogy biztosan van valami mögöttes célunk. Hát az egyetlen szándékunk ezzel a nagyra duzzadt családdal: szeretnénk igazi otthont nyújtani az elhagyott gyerekeknek. Fokozatosan gyarapodtunk, először volt Tamás, aki talán a legcsintalanabb, aztán sorban jöttek a többiek. Valójában mindig fiúért indultunk, az egyetlen kivétel Szilvia volt, akit sürgősen ki kellett emelni addigi környezetéből; de mindig úgy megsajnáltuk a kislányokat, hogy nem tudtunk nélkülük hazajönni. Talán azért is sikerült ilyen kerek szép családdá alakulnunk, mivel spontánul szerveződött meg az egész. Gondoltuk, ha van három, akkor elfér egy negyedik is... És így tovább. Jó ideig hetedmagunkkal egy kétszobás lakásban laktunk, tehát a támogatást, az anyagi segítséget csak később kaptuk. Végül is megegyeztünk a gyermekvédelemmel, segítettek a lakáscserében, megkaptuk ezt a szép emeletes házat, berendeztük. A gyerekek közül öten már iskolások, és hát ki szenvedi meg az iskolát, ha nem az anyuka ... Mindegyikkel kell foglalkozni. Jó a kapcsolatunk a tanítókkal, ha a legkisebb gond adódik, azonnal jelzik. Bizony különbségek vannak azok között a gyerekek között, akik csecsemőkorukban kerültek hozzánk vagy akik egyenesen családból, de a gyermekotthonból befogadottak is mások. Mások a reakcióik, fél évre datálnám talán azt az időt, míg fellazulnak, s természetesnek kezdik érezni az itteni környezetet. Akiket négy-öt éves korukban hoztunk ide, lelkileg megrövidítettek, tájékozatlanok, természetes dolgokat nem tudnak — mi az az üzlet, porszívó —, a züllött családi környezet megviselte őket, testileg leépültek, nehezen kapcsolódtak a többiekhez, néha fél év után is megkérdezték: Ehetek, ihatok? Szerencsénkre, már feloldódtak, s olyan rosszak, mint az ördögök. Állandóan éhesek, nőnek, mint akit húznak, tele vannak huncutsággal. A nagyobb gyermekeknél is fontos, hogy családban nevelkedjenek NAGY LÁSZLÓ felvételei A gyermekotthonokban nevelkedő gyermeknél a családot intézmény pótolja, a nevelés folyamata elidegenedik. Működésbe lép a kettős kötés mechanizmusa. A régi és az új világ közti senkiföldjén mozog, tapasztalata azt tükrözi, senkinek sem fontos igazán az ő kötődése. A gyerek még csak érez. Egy idő múlva talán eljut odáig, hogy neki sem lesz igazán fontos senki kötődése. Márpedig valamihez mérni kell magunkat, anélkül lehetetlenség az önmagunkról való tiszta vélekedés. A szakadás traumáját csak egy erős lelkű család képes feloldani. Ezért szükségszerűség a gyámcsaládok kialakítása. Sosem lehet cél a gyermekotthon-hálózat kibővítése (/négha kénytelen kötelezettsége is a társadalomnak). A sérült, elhagyott, családból kiemelt gyermekek köré ragaszkodó, érző családot kell szervezni, amelynek szüksége van a gyerek szeretetére. S amelynek fontos a gyerek ragaszkodása. NAGYVENDÉGI ÉVA ✓
