Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-06-24 / 26. szám
POSTALÁDÁNKBÓL A sládkovicovói Klokner László Árpád, a városi nemzeti bizottság sofőrje, de fafaragóként is ismert a városkában. Jelenleg azon a szobron dolgozik szombatonként és vasárnap, melynek elkészítésére a horgászok kérték fel, amikor klubhelyiséget kaptak. Az az igazi öröm, vélték a horgászok, ha otthon a feleség dicséri őket a gazdag zsákmány láttán, hát meghagyták neki: olyan szobrot faragjon, amely erre az örömre emlékezteti őket. És ő, most diófába faragja a hal átvételekor örvendező feleség alakját. Általában mindig diófát használ a szobrok és domborművek kifaragására, udvarán most is szárad hat fa törzse, rönkje, női alakot pedig egyébként is szívesen örökít meg. A most 56 esztendős Klokner László Árpád 1949—51-ben, katonai szolgálata idején rajzolgatni, festegetni kezdett. Alakulatának politikai tisztjei fel is figyelt a tevékenységére, biztatta őt, s nem hiába, mert 1950-ben az Alkotó Ifjúság országos versenyben dijat nyert. Leszerelése után mégis abbahagyta a festegetést, a rajzolgatást. Évtizedek múltával mintegy 10—12 éve véletlenül jutott eszébe, hogy szobrot kellene faragni. Akkor, amikor a malomhoz szállították a téglát a könnyűbeton épületelemeket. Késsel próbált alakot kifaragni ezekből. Neki magának és másoknak is tetszettek ezek a szobrocskák. Később faragott hozzájuk hasonlókat diófából. Hasonlókat, de már sikerültebbeket, nagyobbakat. Olyanokat, melyek négy évvel ezelőtt az amatőr képzőművészek kiállításán is sikert hoztak a számára. Most azt tervezi, hogy majd önálló kiállítást rendez, bemutatja a véleménye szerinti legszebb, fából faragott szobrokat, domborműveket. Kép és szöveg: Hajdú András A Tesla ipolybalogi (Balog n/lpf.) üzemegységében dolgozik a Zolczer Vlasta vezette 25 tagú Béke szocialista brigád. Hogy e név „viselőiként" jelent-e nekik valami különöset az idei esztendő? Ahogy a brigádvezetö mondta, mint mindenütt, náluk is elsősorban sok és jó munkát, különösen ügyelve. A nyitrai (Nitra) zöldség- és virágkertészet szinte mindenféle zöldséget termeszt, amire a lakosságnak szüksége van. Május végén, június elején már 30 ezer karalábét, 25 ezer fej salátát, és ugyanennyi kelt értékesítettek. Képünkön éppen az utolsó szállítmányt készítik elő a dolgozók, hogy utána más zöldségfélék kerülhessenek a fóliasátor alá. Pavel Matis hogy a minőség kifogástalan legyen. Azután társadalmi munkát, foglalkozást az ifjúsággal. a brigádvezetönek pedig a béke azt is jelenti: 1945. esztendő. Mert ekkor született. És szeretné, ha a béke, mely egyidős vele, túlélné öt, sőt gyermekeit, azok leszármazottait is, hiszen senki sem akar háborút többé. „Emberhez méltón csak békében élhetünk és dolgozhatunk" — ezt vallja vele együtt a brigád (képünkön). Bodzsár Gyula Itt vagyis többek közt a hűtőipari vállalat nyitrai üzemében készül a diós. mákos és lekváros táska a mélyhűtött levelestésztából. Olga Chromeková és Katarina Zaujecová csomagolja a „napi adagot", összesen 3,2 tonnát. P. M. Versenyben a három falu fiataljainak képviselői Az ötlet kitűnő volt. Igaz. nem eredeti, de ez a lényegen mit sem változtatott Hasznos volt. jó volt az a Ki mit tud vetélkedő, amelyet a nemesócsai (Zem. OI6a) alapiskola tanítói kara rendezett a Csemadok helyi szervezetével karöltve a CSKP megalakításának 65. évfordulója tiszteletére. A cél: megismertetni a fiatalokat Csehszlovákia Kommunista Pártjának történetével, s mindezt olyan formában, hogy abból a lehető legtöbben tanuljanak. Nem kényszerből, hanem játékosan, versenyezve, szórakozásképpen. S ezt sikerült is elérni. Méghozzá három falu fiataljai körében! A nemesócsaiak ugyanis vendégül látták a tanyi (Tóö) és a bogyai (Bodza) fiatalok képviselőit, velük mérték öszsze tudásukat. A negyvenöt alapkérdésre mindnyájunknak illett tudni a választ. De ez még nem volt elég. Mert a zsűri elnöke — dr. Bartanusz Attila, a helyi alapiskola igazgatója — ennél sokkal többet követelt meg tőlük. Egyéni ismereteket, irodalmi és szakkönyvekből szerzett tudást A legjobbaknak a tanyi lányok bizonyultak. Keszegh Ivetta, a komáromi (Komámo) gimnázium érettségiző diákja megmutatta, kommunista pártunk történetéből alaposan felkészült ebben a témában nem val/ana szégyent az érettségin sem. Másik két társa, Smeja Ivetta diák és Kartai Adél nevelőnő támogatásával kitűnő feleletet adott minden kérdésre. A másik két csoport közül nehéz lett volna kiválasztani a jobbat. A bogyaiak — Kürthy Zoltán. Kürthy Éva és Dohányi Irén — ugyan kitettek magukért, de egyes kérdésekben kicsit bizonytalankodtak, ami abból is adódhat, hogy nekik a témából nem kellett érettségire készülni, hiszen ők még csak a mezőgazdasági és gépészeti szakközépiskola harmadéves növendékei. Ugyanez vonatkozik a hazaiakra — Both Irénre. Molnár Irénre és Járik Györgyre — is, akik első és második osztályos középiskolai tanulók. Egyenértékű válaszaikért megosztott második helyet kaptak. A lényeg azonban nem a helyezés volt, hanem az. hogy képviselhették szervezetüket. Folytatva ezzel a Bogyán nyelvi vetélkedővel elkezdett, szervezetek közötti versenyt, amelyet Tanyon irodalmi vetélkedővel szeretnének betetőzni. Mozgósítva így három falu fiataljait ismeretgyarapítást szórakozást biztosítva számukra. A vetélkedő után közösen tekintettük meg a község forradalmi emlékszobáját, a szövetkezet ku/túrközpontjában. Megismerkedtünk Nemesócsa múltjával, a szövetkezet történetével, a helyi pártszervezet megalakulásának körülményeivel, konkrét példákkal kiegészítve az e tárgykörben szerzett alapismereteinket. Pál Károly né, e hasznos és kellemes délután „szervezője" — akinek segítségére volt Bedecs Éva, Nagy Lívia, Kovács Júlia, Kartai Ilona, Kürthy Irén, Csorba István, és Ravasz Ödön, az iskola pionírcsapatának vezetője — elégedett lehetett a vetélkedő sikerével. Kifogásolnivaló talán csak az: kár, hogy nem az esti órákban rendezték meg. Ekkor talán többen eljöhettek volna a dolgozó fiatalok, falusi nőszervezeti tagok közül is...-zs-
