Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-12-09 / 50. szám
egészségünk vedelmeben Egy 35 éves olvasónknak. aki a szifiliszről érdeklődik, üzenjük, hogy lapunk ez évi 16. számában írtunk részletesen a betegségről. Orvosi tanácsadónk válaszának lényege az volt, hogy ma már ez a betegség kizárólag csak nemi érintkezés útján terjed, és a korai szakaszban kell gyógyítani. Hogy megbizonyosodjanak arról, nem kapták-e meg a betegséget, keressék fel a bőr- és nemibeteggondozót, ahol elvégzik a szükséges vizsgálatot. „Két egészséges gyermekem megszületése után három abortuszom volt. Az utolsónál, mintegy másfél éve, gyulladásos szövődmény lépett fel, ami miatt injekciós kezelést kaptam. Azóta időközönként a menstruáció előtt 5—10 nappal, de olykor a menstruációs időszak félidejében is mutatkozik enyhébb vérzés, festés. Ez előfordul szeretkezés után is, sőt néha olyankor is, amikor látszólag semmilyen fizikai megterhelés nem ér. Arra gondolok, hogy az abortusz során nem sérthettek-e meg valamilyen eret vagy a méh falát, ami ezt a vérzést okozza." ,. Bizalom " Bár az abortusz egyik súlyos következményeként a méh sérülése is előfordulhat, az erre jellemző nagyfokú vérzés közvetlenül a műtét során vagy a korai műtét utáni időszakban jelentkezik. Olvasónk panaszai alapján a megfigyelt vérzés inkább a lezajlott gyulladás következménye lehet, de okozhatja azt számos egyéb elváltozás is. Megjegyzem ugyanakkor, hogy a menstruációs időszak feletáján vagy nagyobb fizikai megerőltetés következményeként normálisan is megfigyelhető enyhe festödés. Olvasónk panasza így mindenképpen gondos szakorvosi vizsgálatot igényel. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ KIHEZ FORDULJUNK? J. A.-nak „ Tanácstalan "jeligére üzenjük, hogy kirakatrendezői szakmunkásképző iskola van Garamkálnán (Kalná n/Hr.) és Prievidzában. Itt hároméves ajtépzés. arról viszont nincs tudomásunk, hogy érettségi után képeznek-e ezekben az iskolákban, ill. másutt kirakatrendezőket. PieSt'anyban van szakosító hoteliskola, tehát érettségi után is lehet oda jelentkezni. s két évig tart a képzés. Azt ajánljuk, forduljon mostani iskolájában ahhoz a pedagógushoz, akihez a pályaválasztás tartozik. Ő tud pontos választ adni kérdéseire. mivel nyilván már gimnáziumukba is megérkezett az a jegyzék, amelyben megtalálható az összes iskola, ill. az. hol milyen osztály, szak nyílik a következő tanévben. „ Tandíj visszafizetése "jeligével olvasónk azt írja. hogy gépírótanfolyamra jelentkezett, s be is fizette a részvételi díjat. Majd olyan állásba lépett, ahol mint bolti elárusító dolgozik, s így a munkaidő-beosztása nem teszi lehetővé a tanfolyam látogatását, mert ez a rendes napi munkaidőbe esik. Főnöke nem engedi el. mondván, hogy a gépírás nem kell a munkájához. Azt kérdezi, mit tegyen. A főnöke jóindulatától függ. hogy elengedi-e a tanfolyamra a munkaidő alatt, természetesen fizetés nélkül vagy úgy. hogy az így elmulasztott munkaidőt máskor ledolgozza (pl. amikor szabadnapja volna). A tandíj visszafizetésére nincs igénye. „Elszánt asszony" jeligével olvasónk azt írja. hogy 59 éves beteg asszony, s havi 400 Kcs öregségi nyugdíjat kap. amiből nem tud megélni. Félje iszákos, nem törődik vele. nem élnek gyütt, de nincsenek elválva. Azt kérdezi, hová forduljon. Nyilván a legkisebb öregségi nyugdíjat, havi 400 koronás öszszeget kap. Ezt csak azoknak emelik fel, akiknek a nyugdíjuk az egyetlen megélhetési forrásuk, ami mellett tekintetbe veszik a házastársuk keresetét vagy nyugdíját is. Ha férjével nem él együtt, akkor a családjogi törvény alapján készpénzben fizetendő tartásdíjat kérhet tőle, amit a járásbíróság állapít meg. A házastársaknak ugyanis kölcsönös eltartási kötelezettségük van, s ha ezt valamelyik önként és természetben nem teljesíti, akkor kereseti viszonyai és lehetőségei szerint (fizetés, nyugdíj) tartásdíjat kell fizetnie. Forduljon a lakóhelye szerint illetékes járásbírósághoz. Dr. BERTHA GÉZA Boldogok leszünk . . . ? Minden ember vágyik a boldogságra! S hogy az lesz-e, az nagymértékben rajta múlik. Igaz, sok-sok tényezője lehet — éppen ezért jó. ha ismerjük ezeket — boldogságunk létrejöttének, ill. hiányának. Ilyen tényező pl. — amely alapjában és hosszú távon meghatározhatja boldogtalanságunkat, ill. boldogságunkat — a partner, az élettárs kiválasztása! Nem könnyű „feladat" jellemes, megbízható, megértő, alkalmazkodni tudó és akaró, jóban-rosszban velünk tartó, nemcsak tiszavirágéletű szerelemre képes partnert találni. Márpedig élettársnak csakis ilyen vagy legalábbis ehhez hasonló tulajdonságokkal rendelkező egyén alkalmas. Mindez azt is jelenti, hogy a 18—20 éves fiatalnak már ilyen relációkban is kell gondolkodnia. S általában már így is gondolkodik! Ebben az időszakban ugyanis a „partnerkeresésnek" már „élettárskeresés" színezete is van! Sokszor elég, ha a fiatal még csak szimpátiát, rokonszenvet érez a másik nem iránt, s már felmerül benne a gondolat:... „tudnék-e vele élni?..." „... tudnám szeretni hosszú éveken át? " „...megértenénk egymást?" stb. A legénykorba, nagylánykorba serdült fiatalok legtöbbje már túl van az első szerelem édesen gyötrelmes időszakán. Ifjúkorban a szív parancsa mellett már a megfontolás, az értelem szava is szerepet kell hogy kapjon a párválasztásban. S ez így helyes! A tapasztalat bizonyítja: minél fiatalabb az egyén, annál inkább a külső jelek (szépség, elegancia, magabiztos fellépés stb.) alapján választ partnert. Nem tagadjuk: a szép külső mindig nagy vonzerővel bír, de nem lehet az egyedüli és a legfontosabb az élettárs megválasztásában. A szépség amúgyis múlandó, s nagyon sok példát idézhetnénk bizonyítékként, hogy nem kell kimondottan szépségideáinak lenni ahhoz, hogy megfelelő vonzerővel bírjunk. S különben is a szépség relatív fogalom, és korszakonként is változik! Ami, ill. aki nekem tetszik, nem biztos, hogy másnak tetszeni fog. Ma más a férfi- és a nöideál. mint pl. 50 évvel ezelőtt! De — újra hangsúlyozzuk — nem ez a lényeges! Érdekes, hogy különösen nem az a lány (nő) szempontjából! Felmérési adatok bizonyítják, hogy a szépség a második — harmadik helyen van a nők társválasztási indítékaiban. Elsődlegesnek tartják az intelligenciát, a jellembeli tulajdonságokat, a határozottságot, energikusságot, a bátorságot stb., tehát az ún. „férfias" tulajdonságokat. Nyilvánvaló: ez sem meríti ki a helyes párválasztás fogalmát! A fiú és a lány (férfi és nő) egymás iránti rokonszenve, szimpátiája, vonzódása át kell hogy alakuljon mély, igaz szerelemmé! Nem testi szerelemre, nemi vágyaink, fajfenntartási ösztöneink kielégítésére gondolunk — pillanatra sem tagadva a szexualitás fontosságát és szükségességét —. hanem az erre épülő érzelmi kapcsolatok létrejöttére. Olyan érzelmi állapot kialakulására, amely kitölti énünket, gazdagabbá teszi érzelmi világunkat, egész életünket, s áthat minden kapcsolatot, amely a szerelem tárgyával létesülhet. Nemcsak a testi érintkezés formáira (ölelkezés, csók), hanem az együttlét, a beszélgetés, az egymással való törődés minden változatára. Ebből az érzelmi állapotból (szerelemből) természetes késztetés fakad az élet minden dolgában való kapcsolat felvételére, ami intézményesített formában a házasság. Szerelem nélkül házasságot kötni értelmetlen és kockázatos dolog! Ha az ember nem szerethet kielégítő szerelemmel, és nem szeretik ugyanúgy, esetleg egyéb dolgait sem látja el olyan szenvedéllyel, olyan eredménnyel, ahogyan azt képességei alapján el lehetne várni tőle. S viszont: a harmonikus, kielégítő szerelem erőt, kedvet, szárnyakat adhat az embernek, az ilyen szerelmi kapcsolatból egyik partner sem vágyik el, nem keresnek mást! Különösen nem, ha a két fiatal érdeklődése, kedvtelése is azonos, ill. hasonló. Természetesen nem szabad, hogy a szerelem vakká, mindent megbocsáthatóvá tegyen bennünket! Azt gondolni, hogy akinek komoly jellembeli fogyatékosságai vannak, majd a házasságban megjavul, megváltozik, enyhén szólva — balgaság. Tehát: mielőtt a leány kimondaná az igent, alaposan figyelje meg, hogyan viselkedik a férjjelölt különböző helyzetekben, s főképpen azt kell mérlegelnie. hogy az illető jellembeli tulajdonságai megfelelnek-e azoknak az elképzeléseknek, amelyeket kialakított magában jövendőbelijéről. Ezeket az elképzeléseket, elvárásokat nagymértékben a családi légkör, a szülők közötti viszony határozza meg. Ha a lány szereti az apját, s a szülők házassága, együttélése kiegyensúlyozott, boldog, szeretné, ha választottja az apjáéhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezne. Összegezve az elmondottakat: az élettárs megválasztásában döntő szerepe van a jellembeli tulajdonságok ismeretének, de szerelem nélkül hozzákötni valakihez az életünket nem szabad! Nem tartjuk ugyan lehetetlennek, hogy ésszerű, higgadt szeretet, tisztelet, megbecsülés és közös érdeklődés alapján is lehet kiegyensúlyozott „szép" házaséletet élni, de egészen biztos, hogy ezeknek a házastársaknak sokszor támad hiányérzetük, rádöbbennek arra, hogy valami gyönyörűen izgalmas érzést (a szerelmet!) nem kapták meg az élettől. S ezt pótolni aligha lehet. Dr. KOVÁCS ZOLTÁN
