Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-25 / 48. szám
KIHEZ FORDULJUNK? .. Tanácstalan " jeligével egy nagymama azt írja, hogy kis vagyonát és öröklakását 16 éves unokájára szeretné hagyni, aki külföldön született és ottani állampolgár. Azt kérdezi, hogy ez megvalósitható-e. Nem Írja meg azonban, hogy vannak-e gyermekei, és hogy az unokája hol lakik külföldön vagy itthon. Halála esetére elvben mindenki szabadon rendelkezhetik a vagyonával. E szabad végrendelkezési jogot csak a törvényes örökösök első csoportjába tartozó leszármazottak (elsősorban az örökhagyó gyermekei) köteles részre való joga korlátozza. Ez annyit jelent, hogy végrendelkezés esetében is a végrendelkező kiskorú leszármazottainak mindig meg kell kapniuk teljes törvényes örökrészüket, a nagykorú leszármazottainak pedig az örökrészük háromnegyed részét. Amennyiben a végrendelet e jogukat sérti, e részben érvénytelen. Végrendeletet kétféleképpen készíthet. A saját kezűleg irt végrendeletet saját magának kell megírnia, keltezéssel ellátnia, és saját kezűleg aláírnia (nem írhatja tehát írógéppel). A végrendelkezés másik módja a közjegyző által készített végrendelet, amikor a közjegyző a végrendelkező akaratát közjegyzői okiratba foglalja. Az ilyen közjegyzői végrendelet a közjegyzöségen marad. De a saját kezűleg írt, ún. Magánvégrendeletet is át lehet adni a közjegyzőnek megőrzés végett. Örökösül kiskorú személyt, vagy külföldön élő, vagy külföldi állampolgárságú személyt is meg lehet jelölni. Ha azonban a külföldi örökösnek nincs állandó, tartós belföldi lakhelye, akkor az öröklött vagyonnal csak a csehszlovák devizaelőírások figyelembevételével rendelkezhet, mert devizakülföldinek tekinthető. E devizarendelkezések különbözőek, aszerint, hogy ingóságokról, ingatlanról vagy készpénzről (betétkönyvről) van-e szó. Meg kell még jegyezi, hogy végrendelet nem létében a törvényes örökösök örökölnek, ezek első csoportjába az elhunyt házastársa, valamint a gyermekei tartoznak. Az előbb elhunyt gyermekek helyébe ezek gyermekei (leszármazottai) lépnek, akik mindig az elődjük örökrészét öröklik. Dr. BERTHA GÉZA EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN ..24 éves leányom, egy kisgyermek édesanyja, a további terhesség ellen Danával kívánt védekezni. A felhelyezett óvszer ellenére is teherbe esett. Az orvos azt mondta, hogy kérésére megszakíthatják terhességét, de a terhesség első hónapjai során spontán vetélés is előfordulhat. Említette azt is. hogy az óvszer esetleg a születendő gyermeket is károsíthatja. Szeretném tudni, hogy mi ebből az igazság, mivel lányom szeretné megtartani magzatát." A terhesség művi megszakítása, az abortusz, a születésszabályozásnak legkevésbé kívánatos módja. A nem kívánt terhesség legkorszerűbb és legbiztonságosabb megelőzését a szájon át szedhető tabletták biztosítják. A védekezésnek van egy másik korszerű módja is — a méhen belüli hurok (spirál. Dana). Az apró kis műanyag hurkot a nőgyógyászati szakrendeléseken, illetve intézetekben helyezik fel az ezt kérő nőknek. A hurok megakadályozza a megtermékenyített petesejtet abban, hogy beágyazódjék a méh falába, és ott fejlődésnek induljon. Ezt a szert általában olyan nőknek ajánlják, akik már szültek. A felhelyezett hurok hosszú időn keresztül fennmaradhat, s a megfigyelések szerint nem okoz problémát, a menstruáció rendes ritmusban jelentkezik. Ez a fogam-Harminckét éves, 178 cm magas, kötelezettség nélküli elvált fiatalember — akinek háza van — megismerkedne hozzáillő elvált vagy özvegyasszonnyal. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Farsang" Életvidám özvegyasszony társaság hiányában ezúton keresi azt az intelligens, jó kedélyű, józan életű, természetet kedvelő zásgátló szer azért is jó, mert nem befolyásolja a nemi aktust, a közösülés természetes, zavarmentes lehet, akárcsak a tablettaszedés esetében. Ugyanakkor az is igaz, hogy egyetlen ma ismert fogamzásgátló szer sem jelenthet százszázalékos védelmet, a terhesség előfordulhat ezek használata mellett is. A kezelőorvosnak igazat kell adnunk, amikor felhívja a figyelmet a méhen belüli hurok használata mellett bekövetkezett terhesség bizonyos veszélyeire. Említettem, hogy a hurok izgatja a méh nyálkahártyáját, ezért korai vetéléshez is vezethet. Amenynyiben vetélés nem következik be, az esetek többségében egészséges gyermek születik. Nem zárható ki azonban annak a lehetősége, hogy egyes ritka esetekben a hurok szerepet játszhat a születendő gyermek károsodásában. Bár ez utóbbi valószínűsége csekély, az anyának kell a fentiek ismeretében eldöntenie, hogy vállalja-e a terhességet, vagy inkább annak megszakítását kérelmezi. E döntéskor nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy még a legjobb körülmények között végzett abortusz is számos közvetlen és távoli veszéllyel jár. Ritkán ugyan, de előfordulhat az abortusznak olyan szövődménye, amely miatt egy későbbi terhességben koraszülés következhet be. A művi terhességmegszakitás meddőséget is előidézhet. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ férfit 65 éves korig, akivel megoszthatná magányát. Jelige: „Kölcsönös szimpátia" Huszonnégy éves, 175 cm magas, érettségizett, szőkésbarna hajú lány, aki szereti a zenét és a természetet, valamint a konyhaművészet titkaiban is jártas, szeretne megismerkedni korban hozzáillő fiúval. Jelige: „Kelet-Szlovákia" SZERETNÉK RÁTALÁLNI Az ifjúkorról általában A pubertás rohamos változásai után belép a gyermek az ifjúkorba, melyet adoleszcenciának (adolesco latin ige, azt jelenti: felnő, megerősödik, gyökeret ereszt) is nevezünk. A lányok hamarabb esnek át a serdülésen, mint a fiúk. Az átmeneti idő is rövidebb! A 16—17 éves lányok többnyire már kinőttek a pubertásból — legalábbis külsejükben, modorukban, mozgásukban —, míg a 16 éves fiúk még mindig serdülök. A múlt században a 16—17 éves fiatalok testileg már éretté váltak, s legtöbbjük már önálló egzisztenciát is alapított (gondoljunk pl. Széchenyi Istvánra, aki ekkor már katonai attasé. Arany János nevelő, majd jegyző stb.). Korunkban megfigyelhető a fejlődés (különösen a testi érés) meggyorsulása, az ún. kultúrpubertás, a serdülőkor elhúzódása. Mindebből logikusan következik: a szülői gondoskodás, a neveléssel összefüggő problémák (ha más jellegűek lesznek is ezek) továbbra is megmaradnak. Ez ösztönöz bennünket arra, hogy e korral kapcsolatban elmodjunk egy s mást azzal a szándékkal, hogy legalább valamelyest megkönnyítsük olvasóink számára a tájékozódást az ifjak és lányok fejlődésével, ill. nevelésével kapcsolatos örömök és nehézségek, ellentmondások útvesztőjében. Melyek tehát az ifjúkor legáltalánosabb jellemzői ? A leglényegesebb talán az, hogy ebben az időszakban megszilárdul a fiatal személyisége. A beérést megelőző kor zavarai és diszharmóniái eltűnnek; a kamaszkori zűrzavarokhoz, a gyakran változó hangulatokhoz, az érzelmi bizonytalansághoz képest új egyensúlyi állapot jön létre. Ez arra az időszakra esik, amikor az ifjak életformájában lényeges változások mennek végbe. A családtól való „elszakadás" nagyobb önállósághoz vezet. Ez azt is jelenti, hogy az ifjú saját cselekedeteiért egyre nagyobb mértékben (s minőségileg magasabb szintenl) felel saját maga és mások előtt. Az önállóságra, az önmeghatározásra való törekvést elősegíti a külső életforma változása is. Köztudomású, hogy legtöbben már a serdülőkorban megkezdik a hivatásra való felkészülést, sokan főiskolára, egyetemre készülnek, ill. ott folytatják a felkészülést. Mindez új életformát, új, közvetlen és távolabbi célokat jelent. Megváltozik a fiatal viszonya környezetéhez éppenúgy, mint a felnőttek viszonya a fiatallal szemben. A kamasz célja elsősorban saját problémáinak megoldása, az ifjúé már az, hogy: 1. önállóan gondolkodó és felelősségtudattal cselekvő emberré váljék, 2. éretté váljék a családalapításra, 3. hivatást válasszon önmaga boldogulására, elégedettségére és társadalmunk hasznára. Ezek a „feladatok" arra ösztönzik a fiatalt, hogy tisztázza helyzetét önmagával, embertársaival és társadalmi környezetével a kultúra és a természet formáival és értékeivel kapcsolatban. Ennek érdekében mind teljesebben megnyitja érzékeit is a külvilág befogadására. A kamasz a másik emberben általában azt becsüli, az érdekli belőle, ami őhozzá hasonló; az ifjút már a másik ember is érdekli, s elsősorban a másik ember véleménye! Ha kérdez, most már nem azt kérdi „Hogy van ez...7", hanem azt, hogy „... mi a véleményed, ill. véleménye erről ... 7' S ha úgy érzi, őszinte véleményt hall, akkor vitába száll velünk. Kételkedik, mindent vitat! A maga erejéből akarja tisztázni, megismerni az igazságot. A viták harcában a világnézetét — amely tulajdonképpen az ember jellemének gerince — akarja tisztázni és megalkotni. Nekünk viszont minduntalan tudatosítanunk kell: az adoleszcens vitapartnerei mi, felnőttekszülők, pedagógusok, ismerősök stb. — vagyunk! Vagy azok kellene, hogy legyünk, ha még nevelni, formálni akarjuk a felnőttkor küszöbén álló fiainkat, lányainkat. De semmi esetre sem úgy, hogy ráerőszakoljuk saját véleményünket, hanem megtanítjuk tisztán, elmólyülten gondolkodni, kételkedni! Nem erőszakoljuk rá saját hitünket, hanem úgy neveljük, irányítjuk a kételkedésben (a kétely: életkori sajátosság!), hogy maga jusson el később a saját hitéhez! Természetesen, ezt a nagy terhet — a kimeríthetetlen és fáradhatatlan vitapartnerséget — a szülő már aligha győzheti emberi erővel. Megnyugtathat viszont bennünket az az ismert tény, hogy a fiatal már serdülőkora óta a családon kívül is keresi ideáljait, majd vitapartnereit. A „teher" elviseléséből tehát másoknak (pedagógusoknak, tisztségviselőknek, józan gondolkodású ismerősöknek stb.) is jut. Komoly nyugtalansággal tölthet el bennünket viszont az, ha nem tudunk őszinte és komoly vitapartnerek lenni. Ha a fiatal észreveszi — s hála kritikai éberségének biztosan észreveszi — a szó és a tett, a „prédikált és az élt erkölcs" közötti különbséget, szüleinek prédikált maximái és a mindennapos gyakorlata közötti ellentéte, az életre szóló csalódást okozhat számára. S ez a veszély annál nagyobb, minél nagyobb a különbség a serdülő, ill. a fiatalkorú családjában a követelmények és a praktikus élet között. Tehát: ne keltsük a fiatallal szemben a tévedhetetlenség, az abszolút követelményhűség és gáncsnélküliség benyomását. Tartsuk természetesnek (mert az!), hogy a fiatal ítélkezik és vitatkozik. Igazán csak akkor van baj, ha az ifjúkorban levő fiú, ill. lány már nem vitatkozik! Dr. KOVÁCS ZOLTÁN (nőn)
