Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-18 / 47. szám
nak dolgozók — szám szerint huszonnégyen —, akiknek itt a tiszacsernyői munkásszálláson van az otthonuk. Lekk István a 110-es szobában egyedül lakik. Szobatársa meghalt. Nem volt még idős. de már nyugdíjas, akárcsak ő. A munkásszállóba az elsők között költözött be. Azóta itt él. és ha nem kell. nem is szándékozik máshová költözni. — Jó itt. mindenem megvan. Van ágyam, szekrényem, ahová a ruhámat Kilépve a 110-es szobából Orehovszky Gyuláné. akit itt mindenki csak Gabikának szólít, hosszasan hallgat. — Magányosak, igénytelenek ezek a férfiak. Általában elvált emberek. Sajnos. egy igényük az van. az alkohol. Lekk Pista bácsi kivétel. Azt hiszem, nem is csoda, és nem is csak az ő esernyőn csak ott találhatnak. Igyekszünk szebbé, meghittebbé tenni az életüket, de sajnos, gyakran akadályokba ütközünk, s minden igyekezet kudarcba fullad. Ünnepekkor, mikor én a családommal asztalhoz ülök, rájuk gondolok s összeszorul a torkom. Sokszor próbálkoztam valamiképpen mássá 3. Kintről az épületet lakóháznak vélné az idegen 4. A lépcsőház 5. A mosoda új berendezés után áhítozik NAGY LÁSZLÓ felvételei M1LICKY JOLÁN 1. Sztrutyinszkyék. a 218—219-es szoba lakói 2. Az átrakóállomás munkásszállását a II. osztályú szállodák közt tartják számon alapvető életfeltételek ellenére is elképzelhetetlennek tűnik, hogy évek sorát élje le itt egy ember. Mégiscsak korlátozott az élettere. Mindezek ellenére vanbetehetem. van hol megmosakodnom, még főzni is lehet itt. Mi kell még több? A liget túlsó oldalán, az üzemi konyhán étkezni is lehet. hibájuk — meditál nem először Gabika. — Munka után hazajönnek, ebbe a szobába, s innen csak a kocsmába mehetnek. Társaságra, emberekre Tiszatenni az ünnepeken az egyhangú életüket. A szakszervezeten is elmondtam ötletemet, hogy egy közös ebédet, vacsorát. meglepetésként szervezzünk nekik. vagy karácsonykor a fenyőfa alá mindenkinek tegyünk valamilyen kis ajándékot, tudom, nem került volna sok pénzbe, de megértésre, segítségre nem találtam. A földszinten lévő kultúrhelyiség tulajdonképpen ezeknek az embereknek szolgál. A családoknak van televíziójuk, rádiójuk. A picinyke teremben tíz szék van, egy televízió. Semmi több. Állítólag többre, más szórakozási, művelődési formára nincs igény. A fekete-fehér készüléket minden valószínűség szerint karácsonyig színesre cserélik. A munkásszállóban nagy étterem is van. de ebben csak gyűléseket szoktak tartani. A lakók a vasút szemben lévő üzemi éttermében kaphatnak ebédet, vacsorát. A gondnoknő szívét nyomasztja még a mosoda. Elavult, régi gépek, kellene új, modern berendezés, hogy szebb, fehérebb lehessen az „RU- 400”-as lakóinak ágyneműje. Munkásszállás a vasúthoz néhány méterre. Az ablakon behallatszik az érkező és induló vonatok zakatolása, sípszava. A lakók jönnek-mennek. emberi sorsok, életek döcögnek, száguldanak, akárcsak a vonatok. Némelyiküknek azonban itt a holtvágány .. .