Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-18 / 47. szám

TÁJOLÓ KALENDÁRIUM / 786. november 18-án szülelett Carl Ma­ria von W eber német zeneszerző. 1891. november 19-én hah meg Csiky Gergely író, műfordító; a magyar kri­tikai realista dráma megteremtője. 1856. november 20-án halt meg Bolyai Farkas magyar matematikus. 1916. november 22-én hah meg Jack London, amerikai regényíró és elbe­szélő. 1896. november 23-án született Kleinem Gottwald, köztársaságunk első mun­káselnöke. 1946. november 24-én halt meg Moholy- Nagy László festő, fotográfus. KÖNYV A nagy titok A magyar irodalomról, a magyar nyelvről, stílusról nem beszélhetünk érdemben Ka­zinczy Ferenc nevének említése nélkül. Né­meth László írja róla: „Kazinczy stílforra­dalmár. A stílus forradalmára a tartalom­mal szemben s az új. édesebb és lágyabb, kerekebb szájjal ejtett, rövidebb szavakon és mondattagokon tovagördülő, telitalá­­lóbb stílusnak a forradalmára a régi, szög­letes, csikorgó, fogalomkerülgető stílussal szemben. Nem élt magyar író, aki a fogal­mazást ennyire azonosította volna az alko­tással." Nagyon kevesen akadnak mégis, akik igazából ismernék Kazinczy tulajdon­képpeni jelentőségét. Alig van nagy ma­gyar író, aki ennyire általánosságokban élne a köztudatban, mint ő, akinek művét, érdemeit ennyire homály fedné, mint az övét. Pedig Kazinczy — igaz, nem is annyi­ra irodalmi munkáival, hanem lényével, létével — a vízválasztó szerepét tölti be a magyar irodalomban, kultúrában. Azt is mondhatnánk, magyar irodalom — modem értelemben vett magyar irodalom — azóta van, amióta Kazinczy van. S noha a Pályám emlékezetével és a Fogságom naplójával a magyar emlékirat-irodalom remekeit írta meg, elképesztően gazdag levelezésével műfajt teremtett, ténykedésének igazi eredménye a magyar irodalom maga. Ugyancsak Németh László írja: „Ha az irodalom nemcsak egymás mellett föltűnő könyvek összessége, hanem inkább a könyvek közös élete, akkor Kazinczy előtt aligha lehet magyar irodalomról beszélni." Kazinczyban fogódzkodik össze a tizen­nyolcadik század a tizenkilencedikkel, ö vezeti át egyiket a másikba, elsősorban benne és általa ébred fel a magyar iroda­lom ön- és éntudata. Dolgozik, szervez, közvetít, buzdít; oroszlánrészt vállal a ma­gyar szellem addig soha nem tapasztalt eszmélkedésében, ugyanekkor nincs nála megbízhatóbb őre a minőségnek, paliéra az ízlésnek, kérlelhetetlenebb kritikusa a magyar irodalomnak, aki — egyik levele szerint — azt is tudja, hogy......literatú­ránk nem annyira a resten írás, mint az igenis szapora írás által veszt". Aki — azóta szállóigévé lett epigrammája bizo­nyítja — a „Jót s jól!" elvében látta egy érvényes, távlatos nemzeti irodalom es kul­túra nagy titkának nyitját. A Magyar Iroda­lom Gyöngyszemei sorozatban a Kozmosz Könyvek legújabb darabjaként megjelent Kazinczy-kötet, A nagy titok válogatójának, Ferenczi Lászlónak legnagyobb érdeme, hogy a legszélesebb olvasóközönség szá­mára is kijelöli ennek a páratlanul nagy életnek, életműnek a sarkpontjait és ked­vet csinál annak, s a magyar felvilágosodás máig ható tanulságainak alaposabb megis­meréséhez. A kötet könyvesboltjainkban megvásárolható. Tóth László FOLYÓIRAT Filmvilág A nálunk is nagyon népszerű filmművé­szeti folyóirat idei tizedik számában Egyé­nek és társadalmak címmel tanulmányt olvashatunk a Karlovy Vary-i filmfesztivál­ról. A 25-ödször megtartott szemlén „az épülő — szocializmust építő — társadal­mak átmeneti ellentmondásait ábrázoló fil­meknek" volt nagy keletjük, Fáber András­nak azonban mégsem ezek az alkotások tetszettek, mert mindegyikből didaktikus szándékot, kimódolt konfliktusokat hallott ki. Szemléletéhez közelebb álltak az olyan európai filmek, mint Az álom című holland, a Kutyaéletem című svéd, s a versenyen kívül bemutatott Tetthely című francia al­kotás. A legnagyobb élménye azonban a Mi kis falunk című Menzel-film volt, amely újabb bizonyítékát szolgáltatta számára „a cseh és a szlovák emberek tehetségének, életszeretetének, minden hányattatáson diadalmaskodó humorának". Tanulságos a szerző dolgozatának végkifejlete: „Min­dent egybevetve: az idei Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál is arról győzött meg, hogy a magunk közép-kelet-európai felfogásához nem annyira a nagy történel­mi-tarsadalmi freskók állnak közel, hanem azok a jobbára kamarajellegű alkotások, amelyek az egyéni cselekvések-sorsok ru­góit vizsgálják, tehát amelyek nem a társa­dalmi eszmék felöl közelednek az egyén­hez, hanem az egyénből kiindulva ábrázol­ják a társadalomban ható folyamatokat." Mi is így érezzük, s bizonyára azok az olvasóink is, akik megtekintették a közel­múltban mozihálózatba került vígjátékot. A film egyébként a minap elnyerte a vidéki életet bemutató filmek nemzetközi feszti­váljának nagydiját a közép-franciaországi Aurillacban, ahol tizenegy ország tizenhá­rom alkotását bírálta el a zsűri. Tehát elindult a nemzetközi siker útján is. Tény, ha a járási székhely filmszínházában vetítik majd a filmet, érdemes lesz buszra vagy autóba ülni, hiszen vele egy kicsit önma­gunkhoz, lényünk esendőségéhez, szorgal­mas és ellustálódott mindennapjainkhoz kerülünk közelebb — önleleplező módon. Sándor Anna KÖZMŰVELŐDÉS Téma: a publicisztikánk A Csemadok Központi Bizottsága no­vember 6-tól 9-ig rendezte meg Kassán (Kosice) az idei Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napokat, amelynek témája hazai magyar publicisztikánk volt. Azaz, lehetett volna, mert az Új szót, az Irodalmi Szemlét, a Barátnőt, a rádió és a televízió magyar adását kivéve valamennyi központi lapunk­nak — Új Ifjúság, Szabad Földműves, Hét, Tábortűz, Kisépítő és Nő — megjelentek a képviselői, de nem alakult ki tartalmas vita. A jelenkori publicisztikánkkal foglalkozó előadásában — A kultúra és az irodalom tükröződése nemzetiségi sajtónkban — Lacza Tiham'ér a helyenként szociológiai módszereket kívánó témáról majdnem pa­­noramatikus képet nyújtott. Igaz, hogy nemzetiségi szellemi életünk publicisztikai tükröződése miért hiányos, homályos, he­lyenként pedig egyenesen fehér foltokat mutató, annak valós okait nem kereste. Egyedül Végh László A tömegkommuniká­ciós eszközök szerepe a közművelődésben című előadásából derült ki, hogy lapjaink kevesebbet foglalkoznak az olvasók, vagyis a nemzetiség szellemi életével. És nem­csak mennyiségileg, hanem minőségileg is nagy módosulás történt, hiszen e témakör­ből publikált anyagok kevésbé mélyreható­ak, okfeltárók és vitára serkentők. Tény, hogy a kultúra és irodalom iránt érdeklődő olvasó — így van ez szerte a világon —, saját lapján mindenekelőtt saját kultúrájá­val és irodalmával akar találkozni, elsősor­ban ezért veszi meg a nemzetiségi lapot. Ez tűnik ki egy 1983-ban készített repre­zentatív szociológiai felmérés adataiból is, mely szerint nemzetiségünk felnőtt tagja­inak jelentős része tájékozódik országos dolgainkról szlovák és cseh nyelvű lapok­ból (17 %-uk kizárólag szlovák vagy cseh nyelvű lapokat olvas). Hetilapunkat felnőtt lakosságunk 37 %-a olvassa rendszeresen, ami számunkra azt is jelzi, tartalékaink még bőségesen vannak. Ugyanakkor az életmód változásai a kulturális-művelődési szokásokat is megváltoztatták annyira, hogy ezzel a gonddal ne legyen egyszerű megbirkózni. A ma újságírójának ebben a munkában támpontul szolgálhat a közíró Fábry Zoltán (ezt a tevékenységét Szeberé­­nyi Zoltán vázolta előadásában), hiszen — a vitában is elhangzott — az olvasók konk­rét riportalanyok konkrét problémáiról sze­retnének olvasni lapjaink hasábjain, s na­­gyon-nagyon hiányolják a riportokból a szerző, az újságíró saját véleményét, állás­­foglalását a leírtakkal kapcsolatban. Szi—-ts. KIÁLLÍTÁS Hangulatos faliszőnyegek A gobelinné, falikárpittá szőtt színes fo­nalak világát inkább társítja az ember fürge ujjú nöképzömüvész munkásságával, sem­mint megtermett, erőteljes alkatú férfi au­tonóm művészi alkotások létrehozására irányuló foglalatosságával. Olyannal, amit az illető művész nem mellékesen csinál, netán másokkal, csekélyebb tehetségű vagy kevésbé elismert „négerekkel” végez­tet, hanem halálosan komolyan vesz. Már­pedig a bratislavai Stefan Rabina erről győz meg bennünket kézzel szőtt textilké­peivel, melyeket ez idő tájt a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múze­umban tekinthet meg az érdeklődő közön­ség. Kiállított munkái — köztük néhány mun­kaigényes, nagyméretű, valóban domináns darab — újkeletüek, nagyobbrészt az utób­bi két esztendőben készültek. Ékesen tanú­sítják, hogy alkotójuk ihlető forrása a sok­arcú természet. Egy-egy megkapó táj­részlet, a nyári forróságtól sárgán izzó levegöég, az alkonyat mélyzöldjében fehé­ren lobogó barackvirágzás, szelíd dombok földbarna vonulatai, vizek, erek, völgyek­ben tollászkodó párák sejtelmes halvány­kékjei . . . Színek kulturált világába zárt hangulatok ... A házilag festett gyapjúfo­nál és a kombinált szövéstechnika alkal­mazásával Rabina jól fokozza alkotásainak plaszticitását, elevenségét. Ezzel az eljá­rással az Esős táj c. faliszönyegén például rendkívül érzékletesen ragadja meg azt a természeti állapotot, amikor megerednek az ég csatornái, s ugyanilyen elevenen hat ránk A tökési Duna-ág emléke c. nagymé­retű munkája is, amely a kis-dunai vízi vegetáció buja tónusú, hangulatos világá­ba kalauzolja el a nézőt. Ez utóbbi munkája kapcsán talán azt is elmondhatjuk — annál is inkább, mert e csallóközi vonatkozású textilkép genezisét is sejteti —, hogy Stefan Rabina ez év nyarán ott volt a hagyományos nyárasdi (Topotniky) képzőművészeti tábor oktatói között. A textilművészet egyfajta divatja ellenére azonban meglehetősen kevés hall­gatója akadt itt, de talán éppen ezért reménykedhetünk további olyan textilképei megszületésében, amelyek ihletöje a va­rázslatos Kis-Duna mente s egyáltalán a csallóközi táj volt. A szerdahelyi kiállításra visszatérve: a legkülönbözőbb formájú és méretű, bő fantáziával és kifinomult ízléssel szőtt fali­szőnyegeket a szerző ez évben festett tenyérnyi pasztelljeinek gazdag szinvilágú kollekciója egészíti ki. Bereck József SZÍNHÁZ A Magyar Területi Színház komáromi és kassai (Kosice) társulatának műsorterve: november 21. Többgyerekes agglegény — Komárom (Komárno) 19.30 november 22. Többgyerekes agglegény — Komárom 19.30 november 26. Többgyerekes agglegény — Nagymegyer (Calovo) 19.00 november 27. Többgyerekes agglegény — Dunaszerdahely (Dunajská Streda) 19.30 november 21. Leszállás Párizsban — Battyán (Botany) 19.00 november 22. Leszállás Párizsban —■ Kuntapolca (Kunová Teplica) 18.00 november 25. Leszállás Párizsban — Komárom 19.30 november 26. Leszállás Párizsban — Komárom 19.30 november 27. Leszállás Párizsban — Keszegfalu (Kamenicná) 19.00 (nŐ6)

Next

/
Oldalképek
Tartalom