Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
nem volt lehetőségünk, mert a 130 hektáros területre való berendezésünket nem köthettük le csupán a cukorrépára. Csapadék nélkül pedig nincs hatékony termelés. Öt évvel ezelőtt még 180 hektáron termesztettük a cukorrépát, azóta minden évben csökkentettük a vetésterületet és úgy határoztunk, hogy jövőre már csak 50 hektárt hagyunk meg. Ezt viszont öntözni fogjuk, hogy a csapadékhiány ne csökkentse a hozamot. Mi minden függ hát az embertől? Mennyiben tudja befolyásolni az eredményeket ? Az agronómussal együtt keressük a feleletet. Kezdjük mindjárt az elején, a talajelökészítésnél. Itt sokat tehet a traktoros. Ezt elvárják és meg is követelik tőle. Külön prémiumrendszert dolgoztak ki erre a célra, pontosan megszabva a feltételeket — teljes és egyenes sorok, pontos tötávolság. agrotechnikai határidő stb., —, amelyeket a traktorosnak •-v Szomjazik a föld, nem nő a répa A portól alig látni, pedig a gépet pontosan kell beállítani NAGY LÁSZLÓ felvételei teljesítenie kell. Sok panasz van az NDK gyártmányú vetögépre, és az is baj. hogy kevésbé befolyásolhatják a vetőmag minőségét, amelyből azt kell elfogadniuk, amit kapnak. Ez pedig nem nagyon felel meg a természeti feltételeiknek. A nemesitők még sokkal adósak. Olyan vetőmagot várnak tőlük, amely jól tűri a szárazságot, amely az ö körülményeik között is biztosítja a jó hektárhozamot. A koptatott és egycsirás vetőmag már könnyített munkájukon, az asszonyoknak nem kell olyan gyakran lehajolniuk egyelés közben. De panasz van a mag csíraképességére, ami idén csak 82 százalékot ért el, s ez azt jelenti, hogy száz magból csak nyolcvankettő kelt ki. A gépet beállítják 17 cm-es tőtávolságra, s ha netán egymás után két csiraképtelen mag következik, mindjárt megvan a két répa között a félméteres hézag. S ezek után számolhatunk: ha a 75—80 ezer egyed helyett, amennyinek egy hektáron lennie kellene, csak 56 ezer van meg, mint idén is, akkor bizony a répatermés sokkal kisebb a vártnál. Ha azt vesszük, hogy egy répafejből 8—10 kockacukor készül, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hány kilogramm cukor a veszteség csupán annak következtében, hogy egy hektáron nem termett meg annyi, mint kellett volna. Egyelésre kiosztják a cukorrépát a tagok között. Mindenkinek legalább háromszor kell végigmenni egy soron; egyeléskor, kapáláskor, majd augusztusban, az ún. gazoláskor. Ekkor sok függ az embertől, mennyire végzi jól, pontosan a munkáját. — Az a baj, hogy divatba jött a hosszúnyelű kapa — tréfálkozik Takács mérnök. — Az emberek elkényelmesedtek, nehezükre esik lehajolni, a hosszúnyelü kapával pedig könnyen ki lehet vágni a répát ott is, ahol nem kellene ... Az egyelést ellenőrizzük, ha a dolgozó hibájából nincs meg a kellő egyedszám, ezt figyelembe vesszük a répacukor elosztásánál. Ezért aztán a tagjaink igyekeznek, előfordult már, hogy méterrúddal nézték a tőtávolságot... Aki pedig a meghatározott időben nem végzi el a kiszabott munkát, annak 50 kg gabonával csökkentjük a természetbeni járadékát. Az ember munkája, hozzáállása befolyásolja, mennyit terem a föld. S az is az embertől függ, hogy a termést hogyan gyűjti be. mennyire hasznosítja. Sajnos, a megtermett mennyiséggel még nem tudunk kellőképpen bánni. A betakarításnál még nagy a veszteség. Nézzük meg, ebben a szövetkezetben konkrétan milyen! csúzi út mellett dolgozik a betakarítógép. Olyan porfelleg vesszi körül, hogy alig lehet kivenni a gép körvonalait. A parcella szélén traktorok, tehergépkocsik várják a váltást. Körülnézünk a „letakaritott" földön. Rengeteg a szétszórt répa. A sorokban is marad kiszedetlenül. Pedig Hatvanger Ernő traktoros és Jávorka Sándor gépirányitó szemlátomást arra törekszik, hogy a gép minden egyes répát kivegyen a földből. — A portól alig látunk, pedig a gépet centimétemyi pontossággal kellene beállítani. Ha lazább lenne a talaj, nem kellene így erőlködnie a gépnek; alig bírja kihúzni a répát, félbe töri a gyökeret, fele a földben marad. Az is baj, hogy sok az apró répa, amely a földre hullik — panaszkodik a traktoros. — Van itt egy alapvető hiba is, ezt kellene kiküszöbölni. Más traktoros veti, más sarabolja, gyűjti be a répát. Ha egy ember végezné az összes munkafolyamatot, jobban ügyelne a pontosságra. Ha vetéskor nem figyelnek az egyenletes sortávolságra, a begyűjtéskor nem lehet kifogástalan munkát végezni, a répa könnyen a földben marad — vélekedik Jávorka Sándor. Erre a szövetkezet vezetőségének is gondolnia kellene. Egy emberre bízni egy bizonyos területen az összes munkafolyamatot — ez növelné a felelősségérzetet, ezzel együtt pedig jó munkavégzést. Jó lenne, ha tavasszal, amikor megkezdődnek a földeken a munkák, nem feledkeznének majd meg erről... — És mi les? a földön, a földben maradt répával ? — kérdezem az agronómust. — Azt az asszonyok szedik össze. A takart mánybegyűjtö csoport, s ha ök nem győzik, segítségül hívjuk a tömegszervezetek tagjait, köztük a nőszervezetet is. Útban az utánszedést végző asszonyok felé megállunk a nőszervezet elnökénél. Sípos Gizellánál, aki igazolja az agronórrfus állítását: tagjaik készségesen segítenek a betakarítási munkáknál a szövetkezetnek. I V kürti határban hét asszony sürög / j 1 a döcögő traktor körül. Villára / 1 szúrva szedik a földön maradt cukorrépát. Van mit csinálniuk, mert bizony sok répát elhagyott a gép. Még több, ami a földben maradt. — Jól megnézték ezt a parcellát? Annyi benne a gaz, hogy a gép nem szedhette miatta jól ki a répát. A fűriek répája ennél sokkal tisztább volt... — jegyzi meg egy élesnyelvü fiatalasszony, aki a legszívesebben a kürti répakapálók számlájára írná a veszteséget. — Az lenne a legjobb, ha már egyáltalán nem kellene kapálni az asszonyoknak, ha annyi lenne a gyomirtószerünk, hogy kapálás nélkül is tiszta maradna a föld — mentegetőzik az agronómus. — De erre még néhány évig várni kell. s addig az emberek becsületességére kell bíznunk a gyomirtást. — Mi, idősebbek emlékszünk még arra, amikor kézzel tisztítottuk, ásóval szedtük a répát. Akkor is meg kellett birkózni vele. Most már jóval kevesebb és könnyebb a munka a cukorrépával, mégis több megy veszendőbe. Nézzék, mennyi a félbe vágott répa, mennyi marad még szántás után is a földben! Hiába megyünk még egyszer végig az eke után is a földön, mindent kiszedni nem lehet. Pedig kár az itt maradt répáért, mennyi cukor lehetne belőle!... Mi pedig szeretjük a cukrosat, sajnáljuk is, hogy ennyi a veszteség. Az asszonyok bólintanak társuk szavára, s tovább lépnek, mert a traktor halad előre, a répát össze kell szedniük. Mi is tovább botorkálunk, elmélázva azon, vajon ha mindenki, aki valamilyen módon kiveszi részét a cukorrépa-termesztésből, a legjobban végezné munkáját, hány kilogramm cukorral lehetne több a raktárakban? Mennyivel lehetne többet kitermelni az adott földterületen, ha a szárazságot öntözéssel lehetne ellensúlyozni, ha megfelelő lenne a vetőmag, a gép, ha lenne elég vegyszer, rövidebb kapanyél...? Ha a szállító teherautók nem lennének púposra rakva, a sofőrök óvatosabban hajtanának? Igaz, akkor az út szélén álló fiatalasszonynak nem lenne mit gyűjtenie kézikocsijába, de elégedettségét növelhetné, hogy a „fehér arany”, amelynek értéke nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacon is megbecsült, mindnyájunk javát szolgálja. S hogy mindez így legyen, az az embertől is függ! ___________H. ZSEBIK SAROLTA Tfy'jtlyteJc,--Hullámzó tenger színén lezárt palack ... . Palackposta... Olykor csupán évtizedek múltán jut el rendeltetési helyére. Hazánkban — nem lévén tengerünk — nem található. Mégis létezik nálunk is üvegbe csomagolt üzenet, csak éppen nem himbálódzik. A tengerhez is csupán anynyi a köze, hogy tengernyi mérget, bosszúságot és fölösleges szaladgálást okoz. Kedvenc üzenetek: „Leltározunk!” — ,.Aruátvétel!” — „Elmentem az orvoshoz!” — „Ma szabásza ti nap van, feleket nem fogadunk. ” Én magam — bevallom — tisztelettel viseltetem a leltározást jelző cédula iránt. Mert ugyebár — vitathatatlan — „rendnek muszáj lenni”. Legfeljebb annyi a hozzászólásom, hogy ha valamivel nagyobb rend lenne az üzletben, talán ritkábban lenne szükség a leltározásra. Azt is megértem, előfordulhat, hogy valaki rosszul lesz a munkahelyén. Egymaga tartózkodik ott, kiragasztja hát a cédulát és elszalad az orvoshoz, mivelhogy az emberi szervezetben is rendnek kell lenni. Ép testben ép lélek ... Világos! Az áruátvétel is lényeges, hogy ne legyen fennakadás a közszolgáltatásban. (Legfeljebb olyankor, amikor átveszik az árut.) Elgondolkodom .. . Hogyan csinálják ezt azok a ravasz kapitalisták, akik tudnivalón ragaszkodnak a filléres haszonhoz is? „Áruátvételeznek ”, miközben egyre gazdagodnak. Jó lenne utána nézni. Különösen ünnepi csúcsforgalom idején . . . Ám bevallom, megmozdul helyén a nem létező epekövem, amikor olyasmit üzennek nekem az üvegen keresztül hogy „ma szabászati nap van, feleket nem fogadunk...” Hál igen! Nehéz ezek között az üzenetek között eligazodni. Vagy legalább is megóvni tárgyilagosságunkat. Én azonban mindent el tudok képzelni. . . Kellő megértésem tanúsításának bizonyságául szolgáljon néhány javaslatom. Kenyeresbolt: Ma dagasztás miatt zárva. TV-képernyő: Felvétel miatt műsorszünet. Bármelyik villamos a Manderla előtti kereszteződésben, cédula a vezetőfülke ablakán: Orvoshoz mentem. Kórház: Ma operációs nap van. betegeket nem fogadunk Tűzoltóság: Tömlővételezés miatt nem szál Ilink ki. És így tovább és így tovább, időpazarlás miatt befejezem, illetve kiakasztom a cédulát: Gondolkodom, ne zavarjanak. (női)
