Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1986-11-11 / 46. szám

TÁJOLÓ KALENDÁRIUM 1821. november 11-én született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, orosz re­alista író. 1951. november 12-én balt nteg Konstan­tin Biebl cseh költő. 1916. november 15-én halt meg Henryk Sienkiewicz. Nobel-díjas lengyel író. 1806. november 16-án született Karol Kuzmány szlovák író és nemzetébresz­­tö. , 1886. november 16-án született Miinnich Ferenc államférfi, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. November 17-e nemzetközi diáknap. KÖNYV Fagyos éjszaka A nagy október és az azt követő hősi időszak szinte valamennyi huszadik száza­di orosz irót megihlette, mint ahogy a nagy sorsfordulók mindig is hatással voltak az írókra. Tablószerüen és hitelesen azonban — mintegy beágyazva a történelembe — csupán két író ábrázolta, Mihail Solohov a Csendes Donban és Alekszej Tolsztoj a Golgotában. E két Író a nagy művek mellett kisebb terjedelmű, de éppoly jelentős mű­vekben is megörökítette a mozgalmas idő­szakot. A Zrínyi Könyvkiadó nemrégiben Fagyos éjszaka címmel jelentette meg Alekszej Tolsztoj válogatott katonaelbeszéléseit és kisregényeit. A hagyományos stílusú, nagy­realista regényíró nincs a méltó helyén az olvasók körében. Kevesen olvassák műveit, a kiadók is mostohábban bánnak vele, mint kortársaival. Minden bizonnyal ezt a hiányt akarta befoltozni a kiadó ezzel a kis kötettel. Alekszej Tolsztoj mindkét világháború­ban haditudósítóként vett részt, rengeteg jegyzetet készített, élményeit kisebb-na­­gyobb terjedelmű elbeszélésekben dolgoz­ta fel. Az októberi eseményeket nem mind­járt értette meg, ezért is elemezte oly elmélyülten a már említett nagyregényé­ben. 1918-ban Franciaországba emigrált — az ott irt regényei a legjobb emigránsre­gények —, és 1923-ban tért haza. Külföl­dön is élénken figyelte a hazai eseménye­ket, s alapos elemzés és a történelmi folyamatok összhangzása révén megértet­te népe hősi, gigászi küzdelmének értel­mét, megértette, hogy hazája vajúdásában új élet van születőben. Hazatérése után írta polgárháborús el­beszéléseit, amelyek közül a legjobbak eb­ben a kötetben is szerepelnek. A Fagyos éjszaka címűben egy kis vasúti állomás védelmét írja le, miközben fanyar gúnnyal ábrázolja a fehérgárdisták kegyetlenkedé­seit. Érdekes olvasmány A vipera című kisregénye. Kalandos történetében kissé romantikus eszközökkel mondja el egy fi­atal lány viszontagságait a polgárháború­ban, bemutatja az ország helyzetét, nehéz lélegzését. Ugyancsak érdekes olvasmá­nyok az első és a második világháborúról írt elbeszélései. A kötet nagyobbik része a második vi­lágháború eseményeivel foglalkozik. Az Ivan Szudarev elbeszélései című ciklusban egy közkatona szemével láttatja az esemé­nyeket. Kiemeli a hősi küzdelmet a hazáért, hitelesen ábrázolja az orosz jellemet, a hazaszeretet erejét, a kegyetlenkedö fa­siszták iránti mindent elsöprő gyűlöletet. A lövészárkokban, a megszállt területen, a hátországban — mindenütt ugyanaz dúl az emberekben: a harc, a szakadatlan ellenál lás, a küzdelem minden helyzetben. A kötet érdekessége, hogy néhány új elbeszéléssel ismerkedhet meg a magyar olvasó: A Kaukázusi fronton és A hegyen című nagyobb lélegzetű elbeszélések most jelennek meg először magyar nyelven. A könyv még kapható könyvesboltjainkban. Mészáros Károly Mérleges idő Van egy a közösségét nyíltan vállaló író. Van egy közösség, mely nyíltan vállalja íróját. Az előbbi a fontosabb, az utóbbi következik belőle. Ez a közösség kiszorít­ható valahonnan. Ez a közösség beszorít­ható valahová. Sőt: sorsa, „csak azért is" túlélése is beszorítható. De most már nem valahová. A hányatott sors egy feszültséget keltő, tömör, lírai hangú prózában kaphat helyet. Egy költőien megirt, megformált kisregényben. Olyanban, amilyet Tamás Menyhért tud Írni. Az a Tamás Menyhért, akit egy olyan szülőföld éltet, melynek népcsoportja a megpróbáltatás, a szenve­dés tanúja. A bukovinai székelyekről van szó. Az ő kitelepítéseik, meghurcoltatásaik, gyötrődésük kimondója az író. Közössége szószólója. A bizonytalan helykeresés, té­­pelödés, a sokszori önmarcangolás króni­kása. A mégis egymáshoz ragaszkodó, szorosan összetartozó kivetettek megmu­­tatója. Az övéi sorsának feltárója. Tamás Menyhért költőként indult. Há­rom verseskötet után prózában próbálta kifejezni belső világát. A Mérleges idő egy kisregénytrilógia — Vigyázó madár, Esörá­­csok, Mérleges idő — zárókötete. Az író vallomása szerint a székely ősök által Bu­kovinába kivitt, a nyelvújítást megelőző erdélyi magyar nyelvet használja, s próbál­ja bizonyos sűrítéssel korszerűsíteni. Fela­datának tartja egy népközösség nyelvén szólni. Róluk és értük. (Madách könyvki­adó. 1985) Ambrus Ferenc TELEVÍZIÓ A biztonság szigete Minden szülő vágya, hogy gyermekei számára megteremtse a „biztonság szige­tét", azt a családi légkört, amelyben biz­tonságosan, körültekintően tudják őket fel­nevelni. E biztonság megteremtésére való törekedést igyekezett megformálni négyré­szes televíziós játékában a Zelenkai szer­ző-házaspár, melyet az ostravai televízió az elmúlt két hétben sugárzott. Időszerű, mai téma, aki látta az első részt, az biztosan végigülte mind a négyet. Mert a Charvát családban lejátszódó ese­mények, a három gyermek — Pavla, Jana, Jirko — sorsa miatt aggódó szülők sok mai család sorsát tükrözték. Jana, a legfiata­labb, elárusitónöként dolgozik, s a szülők tapintatos, sokoldalú gondoskodása elle­nére is „kicsúszik" a családból, olyan ma­gakorabeli fiatalok közé keveredik, akik a család igyekezetével teljesen ellentétes Az anya, V. Galatiková es Pavla lánya, M. Fiserová példát szolgáltatnak számára. Pavla, az idősebb Jány orvos udvarlójával ugyan elé­gedettek, de viselkedésében kifogásolják a számukra idegen protekciókeresést, amely­­lyel Pavla a szíve választottjához szeretne közelebb jutni. A munkahelyén és otthon példásan viselkedő Jirko is szomorúságot okoz a szülőknek. Olyan kislányt választott magának élettársul, akinek „fölvágó" szülei nem illenek bele az ö egyszerű családjuk­ba. S így akármilyen biztos alapokra is szerették volna a szülök építeni a bizton­ság szigetét, az élet buktatóitól, zsákutcá­itól nem tudják megvédeni gyermekeiket. El kell fogadniuk és bele kell nyugodniuk a valóságba, hogy nemcsak a család neveli a gyermekeiket, hanem maga az élet is. Ta­núi vagyunk annak, hogy az életet sem szülök sem a gyerekek nem élhetik „bu­rokban", nem tűrhetik passzívan a körülöt­tük zajló változásokat. Az embernek magá­nak kell formálnia sorsát, tudnia kell felis­merni és megnevezni a jót és a rosszat, kiválasztani az utat, amelyen járni akar. Még akkor is, ha ez nem egyezik mindig a körülöttünk lévők elképzelésével. De mind­ezen túl a szülők példamutatása, a csa­ládban és a munkahelyen lévő becsületes magatartása olyan alapkőként marad a gyermekekben, amelyre mindig építeniük lehet és kell is. A tévéjáték mondanivalóját, tanulságát domborították ki alakításukkal a jól válasz­tott szereplők is, főleg a Charvát házaspárt alakitó Vera Galatiková és Miroslav Zounar, akik tökéletesen formálták meg az aggódó, gyermekeiért mindent megtevő szülőt. H. Zsebik Sarolta FILM Játszani kell! Ha jól számolom. Makk Károly rendező 1954-töl, amikor a Liliomfi filmváltozatával debütált, 18 egész estét betöltő filmet készített (nem említve számos tv-filmjét). Többek között az Elveszett paradicsom, a Macskajáték, az Egy erkölcsös éjszaka, az Egymásra nézve elismert rendezőjeként tartjuk számon. A Játszani kell! 1984-ben készült ameri­kai koprodukcióban, a film szövegkönyvét Franc Cucci irta. A tapasztalt magyar film­rendező ez esetben mintha elhagyta volna munkásságának, munkamódszerének ed­digi jellegzetességeit, kiválóságát és egye­diségét, s pontosan úgy, mint filmbéli kol­légája, szunyókálva, szinte félkézzel, ráadá­sul az íróra és az operatőrre hagyatkozva csinálta volna végig ezt a szerepcserére épülő, szellemesnek mondható szalonjáté­kot. Az igazsághoz tartozik, persze, az is, hogy nem kevés iróniával rajzolta meg a filmbeli rendező figuráját. A „film a filmben" sztoriról van szó. A történések középpontjában Fitz (Christo­pher Rummer játssza), a Shakespeare- és Marlow-szinész, a Broadway sikeres, film­szerepről álmodozó sztárja és felesége Uly, a jónevü New York-i drámairónö áll. Lily (Maggie Smith) egyébként kiváló Shake­­speare-szinész, mert éppen úgy tartja ked­ve, megírja és el is játssza kissé kopott házasságának történetét. A férfi főszerepet készülő új filmjében viszont nem a férjének szánja. Fitz megbántott férfiúi hiúságával új nevet és külsőt ölt és igy — immár Roberto olasz színészként — pályázza meg a „latin lover" szerepét. Meg is kapja. A producer mindenről tud, s elkezdődhet a forgatás. Mi sem természetesebb, hogy Magyarországon, merthogy üly egy jó ma­gyar rendezőt talált a történethez (s való­színű, hogy a magyar stúdiók és műtermek külföldiek számára olcsó bérleti dijáról is hallott már). Makk Károly viszont, a film valódi rende­zője, meg mintha állandóan távol maradna a történésektől, a filmbeliekre bízza azokat. Nagyon jó, hogy Fitznek mindenki bedől, különben mi lenne a filmből?! S a filmfor­gatás alatt idegen színészként udvarol a feleségének. Elvakultságában meg öntelt­ségében nem veszi észre, hogy Lily a dialógusokba, melyek egyébként inkább színpadra valók, szőtte bele véleményét a házasságukról. A filmben nem látunk se többet, se kevesebbet, mint amikor ameri­kaiak játsszák Molnár Ferencet. A szerep­csere mellé egy kis felületesség, óvatosan adagolt jómodor, aztán a kényelmes lak­osztályokban behütött italok (merthogy ehhez szokott a müvészházaspár), s a Broad­way fényei helyett a Lánchidéi, az Atri­um Hyatt-éi, a Hiltoné, a Halászbástyáé stb. Mindenki — a film valódi készítői és a filmbeli stáb is — ügyelt arra, hogy a házastársi összetűzés a tisztesség és a jóízlés határain belül mozogjon, sőt a szel­lemes játékosság uralkodjon benne. A fő­szereplők, az említett két nemzetközi hírű színész, élvezik a komédiázást. Sőt talán még jobban, mint a mozinéző, aki bár­mennyire is szeretne a jó szórakozás remé­nyében bedőlni az ilyen szerepcsere való­ságosságának, nem tud elandalodni. Friedrich Magda SZÍNHÁZ A Magyar Területi Színház komáromi (Komár­­no) és kassai (KoSice) társulatának műsorter­ve: november 14. A négy kalap — Kolá­rovo A négy kalap — Kolá-11.00 rovo 14.00 november 19. A pad — Nyitra (Nitra) 19.00 november 20. Többgyerekes aggle­gény — Komárom (Komámo) 19.30 november 14. Hárman a pádon — Szina (Serta) 19.00 november 15. Leszállás Párizsban ^— Gömörborka (Ge-merská Hőrka) 19.00 november 16. Leszállás Párizsban — Csíz (Ciz) 19.00 november 17. Leszállás Párizsban — Lelesz (Leles) 18.00 november 20. Leszállás Párizsban — Kassa (Kosice) 19.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom