Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-11 / 46. szám
Lemaradtunk néhány lépéssel? ..A párt és állam politikája továbbra is arra irányul, hogy biztosított legyen a racionális táplálkozás magas színvonala és tovább növekedjen az élelmiszerekből való önellátás". (G. Husák elvtársnak a XVII. kongresszuson elhangzott beszédéből.) A 44. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Alvaro Cunhalt, a Portugál Kommunista Párt Főtitkárát prágai látogatása alkalmából. A baráti találkozón Husák elvtárs tájékoztatta Alvaro Cunhalt azokról az eredményekről, amelyeket Csehszlovákia dolgozó népe a CSKP vezetésével ért el a XVII. pártkongresszus határozatainak teljesítésében. Cunhal elvtárs tájékoztatott a portugál kommunisták által a dolgozók jogaiért, az áprilisi forradalom vívmányainak védelméért és a demokratikus alternatíváért folytatott küzdelemről. • Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára háromnapos munkalátogatáson vett részt az Ukrán SZSZK-ban, ahol többek között a kohászati együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyalt. • A brit tudományos köröknek az amerikai „csillagháborús" program elleni bojkottért indított kampányához a tudományos munkatársak fele csatlakozott azon a 24 egyetemen, amelyekkel a kampány szervezői érintkezésbe léptek. • A Reagan-kormányzat úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban szervezi meg a nicaraguai ellenforradalmárok kiképzését. mivel Costa Rica, Salvador és Honduras hatóságai nem voltak hajlandók rendelkezésre bocsátani e célra a szükséges objektumokat. • Csehszlovák kereskedelmi kiállítás nyílt Helsinkiben, ahol ötezer négyzetméteren 2 500 terméket mutattak be szervezeteink. Amint Bohumil Urban csehszlovák külkereskedelmi miniszter megnyitó beszédében rámutatott, a kiállítás célja hozzájárulni a csehszlovák—finn kereskedelmi és gazdasági együttműködés további bővítéséhez. • Gustáv Husák elvtárs baráti munkalátogatáson járt a Magyar Népköztársaságban, ahová Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának meghívására utazott. A megbeszélések folyamán mindketten nagyra értékelték a CSKP és az MSZMP, a CSSZSZK és az MNK közötti kapcsolatok magas színvonalát, amelyek sikeresen fejlődnek mindkét fél javára. Megtárgyalták a két testvérpárt és ország sokoldalú együttműködése további elmélyítésére irányuló intézkedéseket. Véleményt cseréltek a jelenlegi európai és világhelyzet, az atomháború veszélyeinek elhárításáért folyó harc időszerű kérdéseiről. • Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára Moszkvában fogadta a Szakszervezeti Világszövetség delegációját, elnökének, Gáspár Sándornak a vezetésével. A küldöttség tagjai átadták Mihail Gorbacsovnak azt a békeüzenetet, melyet az idén szeptemberben megtartott 11. szakszervezeti világkongresszus küldöttei fogadtak el. • A Szovjetunió a szocialista országok csoportjával együtt az ENSZ-közgyülés első bizottságában határozati javaslatot terjesztett elő a vegyi és bakteriológiai fegyverek betiltásáról. A tervezet hangsúlyozza: minél előbb ki kell dolgozni és meg kell kötni a vegyi fegyverek minden fajtája fejlesztésének, gyártásának és raktározásának a betiltásáról, meglevő készleteik megsemmisítéséről szóló nemzetközi megállapodást. Mindennapi követelményeinkben és igyekezetünkben kellene tükröződnie e szavaknak. Sajnos, mint fogyasztók gyakran tapasztaljuk, hogy e mondat fontosságát a termelők és feldolgozó vállalatok nem mindenütt tudatosítják eléggé. Pedig a racionális táplálkozás magas színvonala — mely elsősorban a minőségen alapul — nem biztosítható megfelelően előállított és feldolgozott élelmiszerek nélkül. Példaként elsőnek a tejet említem. Hetedik ötéves tervünk utolsó három évében nem termeltünk elég standard minőségű tejet. Noha tejből volt elég, a fogyasztó nem jutott olyan minöségühöz, amilyet kapnia kellett volna. Kinek a hibájából? A feldolgozó üzemekben állítják: a termelőéből. Hiszen Csehországban például el tudják érni a tej 4 százalékos zsírtartalmát, de miért tartanak a szlovákiai mezőgazdasági üzemek csak 3,7 százaléknál?!... A különbség átszámítva 5 228 tonna vajat, pénzben 317 millió korona nyereségkiesést jelent. A minőségi követelmények fokozása, és főleg az első osztályú tej termelésére való törekvés még nem vált fő feladattá minden egyes mezőgazdasági üzemben. Csakhogy amíg a vezetők megelégednek a kevéssel is, és nem követelik meg a dolgozóktól — a takarmány előkészítésétől kezdve a tej tisztaságáig — a maximumot, addig mi, fogyasztók, nem várhatunk csodákat. » Persze, azért a feldolgozó ipart sem lehet ebben hibátlannak tekinteni. Elég, ha benyitunk a csehországi üzletekbe — nem beszélve a külföldön kínált tejtermékekről —, hogy meggyőződjünk arról, mennyi mindennel adós még nekünk a szlovákiai tejipar. Érthetetlen, miért lehet az egyik helyen különféle ízesítésű tejeket, joghurtokat, túrókrémeket és más egyebeket kapni, és miért nem tudják ugyanezeket elkészíteni szűkebb pátriánkban is. Mert egy-egy ízesítő után mondjuk ki kellene tisztítani a berendezést, és ezt a többletmunkát már nincs aki vállalja? Ráfordítás nélkül ne akarjunk változatos, sokféle terméket, maradjunk meg a szerény választéknál... De akkor hogyan beszélhetünk gyártmányfejlesztésről? Ebben is lemaradtunk néhány lépéssel. A statisztikai kimutatások szerint ugyanis az utóbbi öt évben az élelmiszeriparban összesen 777 új terméket készítettek, de ennek csak a 46,5 százaléka volt valóban új. És csupán a 18 százaléka — 139 termék — készült korszerű technológiával, tartozott a kiváló minőségűek közé! A tejhez hasonló a hús is. Ez év első negyedében a húsipari vállalatok nem érték el a tervezett minőségi mutatókat. E hiányosság felszámolásával tavaly már az SZLKP ellenőrző bizottsága is foglalkozott. Az akkori ígérgetésekből, fogadkozásokból bizony nem sok konkrét eredmény született. Legalábbis a fogyasztó szemszögéből nézve nem. Mint háziasszonyok tudjuk, hogy sokszor nem lehet különbséget tenni a csemege- és tartós szalámik között, vagy hiába a nagy „választék", ha a valóságban csak a nevükben különböznek egymástól, ízük, összetételük szinte ugyanaz. A nyár folyamán sok panasz hangzott el azzal kapcsolatban is, hogy a füstölt áru túl sós, a felvágottak pedig több vizet tartalmaznak a kelleténél. Ezek a hibák pedig ugyancsak nem segítik elő a racionális táplálkozást! Nem mondhatjuk, hogy húsból kevés lenne. De hogy a húsfélék választéka megfelel az igényeknek, a racionális táplálkozás követelményeinek, azt aligha állíthatjuk. Mert például a marhahúsfogyasztás 1975 óta egy szinten van. Pedig ennek a fogyasztása sokkal egészségesebb, mint a sertéshúsé. De nem nő a kereslet iránta. És ebben nemcsak a fogyasztó hibás. Ha az öreg, kiselejtezett tehenek faggyúval teli, sokszor rosszul feldolgozott húsa helyett fiatal hízóbikák, borjak húsát kínálnák a vevőknek, biztosan szívesebben vásárolnák, mint a zsíros sertéshúst. De ezt elsősorban a mezőgazdasági üzemeknek kellene biztosítaniuk. A lakosság utolsó tizenöt év alatti élelmiszerfogyasztásának elemzése szomorú tükörkép. Az eredmény messze elmarad a racionális táplálkozás követelményeitől. Nemcsak a tej, a hús fogyasztásában, hanem a mindennap asztalunkra kerülő kenyérében is. Több pékségben kezdtek el barna kenyeret sütni, melynek a fogyasztása magas rost- és vitamintartalma miatt nagyon egészséges, sajnos, a vásárlók nem kedvelték meg, nincs iránta kereslet. Nem lehetünk elégedettek a burgonyafogyasztással sem. Ha szokatlanul hangzik is, tény, hogy kevesebbet fogyasztunk az orvosok által meghatározott optimális mennyiségnél. Az egy lakosra eső évi burgonyafogyasztásnak el kellene érnie a 96 kg-ot, nálunk ennél 15 kg-mal kevesebb fogy el. Pedig a szervezetnek szüksége van rá C-vitamin tartalmáért, hiszen zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk sem növekszik kielégítő mértékben. Miért szoktunk le a burgonyáról? Miért nyúlunk mi, háziasszonyok is a tésztafélékért, ha körités készítünk? Mert a burgonya olyan rossz minőségű, hogy nem lehet tárolni. Különösen a panelházak meleg pincéiben nem bírja ki sokáig. Télen, tavasszal pedig a kilónként vásárolt burgonyának is kidobjuk a felét. Hát csodálkozhatunk-e azon, ha ezek után csökken a fogyasztás?... Mióta beszélünk már a hámozott burgonya forgalomba hozatalának szükségességéről... De a szó csak szó marad, tettek, eredmények nélkül. Holott ez nemcsak választékbővítést és minőségjavítást jelentene, a dolgozó nő számára időt is megtakarítana. Az ésszerű táplálkozás magas színvonalának biztosítása elengedhetetlen követelmény. Ezt, akár tetszik, akár nem, tudatosítaniuk kell mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárulnak az élelmiszerek előállításához. Sőt azoknak is, akiktől a minőségi normák meghatározása, az egészséges versengés megszervezése, a zöldség, gyümölcs felvásárlási módjának kialakítása függ. Mert csak az eddig felmerült akadályok és rugalmatlanságok kiküszöbölésével érhetjük el, hogy az élelmiszerek előállításában behozzuk azt a lemaradást, amely indokolatlanul hátráltatja a cél elérését. H. ZSEBIK SAROLTA
