Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-04 / 45. szám
A SZŐTTESSEL GORIZIÁBAN színpad — ennyi volt a versenyszabály által meghatározott idő —. de ilyen élménydúsra talán még sohasem sikerült a bemutatójuk. Csodálatos volt a fiatalos báj, erő, a koreográfiák tömör telítettsége, a táncosok, zenészek tökéletes összhangja, a mozgásukon átsugárzó belső tűz, a közönséggel megteremtett szoros kapcsolat. Jó volt a versenyben szereplő többi csoport is: az olaszok (több csoport is), a szicíliaiak, a spanyolok, a görögök, a jugoszlávok, az osztrákok, a finnek, a franciák. (A románok is jók lettek volna — ismerem a ploiesti „Dácia" folklóregyüttest, de ők lemondták a szereplést.) Az együttesek hazájuk, tájegységük legszebb népi táncaival szerepeltek, legjellegzetesebb táncaikat, dalaikat hozták el ide, mert a goriziai nagyon rangos nemzetközi fesztivál. Pesovár Emö néprajz- és néptánctudós szerint az elsők közé tartozik Európában. Ezt tudva készülnek ide az együttesek. A Szőttes is Így készült, jó tanácsokat kapott Orsovszky István táncművész-koreográfustól, és nagyon becsületesen felkészült. Szükség is volt a felkészülésre, mert nálunk másak a fesztiválok. Verseny és seregszemle elkülönül egymástól. Stráznice, Vychodná, Zseliz (Zeliezovce) két-három napig tartó látványos rendezvény, ahol az együttesek az egyes műsorok rendezőinek igénye szerinti műsorszámmal szerepelnek, Goriziában saját műsorral versenyeznek. A versenybemutató is közönség előtt zajlik, s abból szerkesztik a következő két nap esti programját. De csak a csoportok fellépésének sorrendjét határozzák meg a fesztiválrendezők, a többi a szereplő csoportok dolga. A fesztivál harmadik estje, a gálaest, az eredményhirdetés után kerül sorra. Itt már csak egy-egy tánccal szerepelnek az együttesek, s a zsűri határozza meg, hogy mivel. Ez a fesztivál egyetlen „szerkesztett" műsoros estje, s mindig vasárnap este tartják meg. Ezt követi a ráadásnap, a hétfő esti előadás, amelyen a fesztivál két legjobb együttese szerepel. Ebben az évben a spanyol „VIRGEN DE LA VEGA" és a SZŐTTES volt a kiválasztott, és itt már 40—50 perces műsort adtak. A goriziai fesztiválon csak estente van műsor, kivételt képez a vasárnap, mert akkor már délután négykor kezdetét veszi a népművészeti csoportok nagyon látványos ünnepi felvonulása és menettánc-bemutatója, és már délelőtt is vannak a környező városok, települések főterén kedvcsináló, hívogató, a fesztivált propagáló rögtönzött bemutatók. (A Szőttes Monfalconéban szerepelt.) Hihetetlen, mekkora tömeg kiváncsi rájuk. Ebben az évben álltak vagy negyvenezren az utak mentén. A verseny eredményének közhírré tétele sem „szakmai titok". A felvonulás befejeztével a város főterén gyűlnek össze a szereplők és a sokezemyi néző. A fesztivál elnöke és a város polgármestere ott hirdet eredményt, ott adja át a dijakat. Persze, látványosság itt is van. Igazuk is van a fesztivál rendezőinek, hogy ekkora ceremóniát csinálnak a díjak átadásából, mert nem kis dolog egy ilyen nagyszabású versenyen dijat nyerni! A késő esti előadásokat — kilenc órakor kezdődnek — a Parco della Rimembranza téren felállított nagy sátor alatt népmulatság követte. Az előadásról kitódult nép egy része és a szereplők a sátor alatt találkoznak újra. A Szőttes itt is kitett magáért, két alkalommal is táncházat csinált a mulatságból, megtáncoltatta a fesztivál elnökét, alelnökét, a város polgármesterét, szállásadó kollégiumunk igazgató-tulajdonosát feleségestül, és sok-sok kíváncsi, néptáncszerető városlakót is. Végül alig fértünk a sátor alá. Az együttes a három fesztiválelőadáson kívül egész estét betöltő műsort adott két közeli városban, Medeában és Gradóban. Az együttes olaszországi vendégszereplése hírverésnek sem volt kicsi. Nemzetiségi kultúránk sikere a csehszlovákiai szocialista kultúra sikere is volt ezen a rangos európai seregszemlén. A Szőttes a stilizált folkór kategóriában versenyzett és lett „Eccelentte", azaz kiváló táncegyüttes. Nevét az európai folklórfesztiválokon ezután így jelzik: Szőttes Népművészeti Csoport, a goriziai folklórfesztivál kiváló táncegyüttese. A fődíjon kívül díjat nyert az együttes zenekara (vezető: Varsányi László) és a leánykar is. Búcsúzóul az együttes tagjai egy napot Velencében tölthettek el, és útban hazafelé pár órára megálltak az idős hagyományőrző táncospámál, Karsay Zsigmondnál és feleségénél, Máriánál, akiktől nyári bodrogközi kőrútjukon a lőrincrévi pontozót és öreges csárdást is tanulták. Lehet ez akár szimbólum is: az értékes díjjal elsőként megállni az ősforrásnál, új£>ól telítődni, mert sok erő kell a jövőhöz is. Tudjuk: a díjat, a jó helyezést megszerezni nehéz, de megtartani úgy, hogy a fénye ne homályosodjon el, talán még nehezebb. Takács András 1. Verseny előtti próba a kollégium udvarán 2. És a jutalomét színhelye: Velence 3. Megálló a díjakkal a Karsay házaspárnál 4. A különdíjas lánykar a menettáncban A szerző felvételei (nőÍT)
