Nő, 1986 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1986-11-04 / 45. szám
nO/45 GÜNTHER SP RAN GER: A vén macska — A fogaid sem olyanok már, mim régen — mondta az egér. — El kellene menned a fogorvoshoz. — Még mindig elintézlek benneteket, egytől egyig — húzta ki magát gőgösen a macska. — Mit képzelsz, mik vagytok ti? Vacak, nyamvadt, szürke egerek. — Én a helyedben nem lennék ebben olyan biztos — mondta az egér. — Köztünk is van egy amelyikkel nem bírnál — Ide vele! — kiáltotta a macska. — Mulasd meg. és meglátod, hog)’ szőröstül-bőröstül fölfalom. Az egér a gyerekszobába vezette a macskát. — Hol van ? — kérdezte a macska, fenyegetően és harciason felborzolta a bajuszát. — Olt van, az ágy mellett — suttogta az egér. — De mégis, nem szeretnéd előbb.. . — Ugyan — mondta a macska, egy ugrással az ágy mellett termett és beleharapott az ott fekvő egér nyakszirtjébe. Éles reccsenés hallatszott, mert az ott az ágy mellett egy bádog játékegér volt. A macska perdült egyet a saját tengelye körül és két fogát kiköpte. — Na látod — mondta az egér. — Most már tényleg el kell menned a fogorvoshoz... Tanulság: Aki mindenbe beléharap, annak végül valamibe csak beletörik a foga. IS inyitottam a lakásom ajtaját, kif\ léptem a folyosóra, s mit láttam: eltűnt a lépcsőházi Azonnal fordultam is vissza, és telefonáltam a munkahelyemre. — Halló... Képzeljék, elindultam a munkába... — Hány órakor? — szakítottak félbe a kollégáim. — Hát... úgy fél nyolc körül. — A „körül" nagyon tág meghatározás az időnek. Tessék megmondani pontosan, mikor indult ki a házból. Elgondolkodtam. — Pontosan hét óra harminckét perc volt — jelentettem ki határozottan. — Kinyitottam a lakásom ajtaját kiléptem a folyosóra, s alig bírtam megállni a lábamon. A lépcsőket mintha a föld nyelte volna el. — Teljesen eltűntek? — faggattak tovább a kollégák. — Teljesen! Szünet következett. — Csakis egy kiút lehetséges — kezdték a tanácsadást. — Hogy el ne késsen a munkából, másszon ki az ablakon! — De drága barátaim... Hiszen én a nyolcadik emeleten lakom! — S ez talán problémát okoz? — Hát ami azt illeti, eléggé magasan van! Ismét szünet következett — Ez minket végképp nem érdekel! — szólok határozottan. — Repüljön! És letették a kagylót Eddig még sohasem adatott meg a RUMEN BALABANOV Olyan egyszerű lehetőség, hogy egyedül repülhessek. Ilyen célra mindig repülőgépet vettem igénybe. De most más választásom nem akadt. Széttárt karokkal kirepültem az ablakon. Bebizonyosodott, mily egyszerű a repülés. Csak a kezeddel integetsz, s persze a lábaddal is állandó mozgásban vagy. Mintha úsznál Este szépen hazarepültem a munkából. Ahogy berepültem, telefonálni akartam a munkahelyemre. A kollégáknak szerettem volna még egyszer köszönetét mondani a jó tanácsért a segitökészségért. A telefon azonban nem működött. Nem nagyon bosszankodtam. írtam egy levelet: „ Tisztelt Munkatársak, Kollégák! Én írok, aki reggel telefonált hogy eltűnt a lépcsője. Nem, nem került még elő, de én már megszoktam a ki-be röpködést az önök tanácsára. Valóban nagyszerű ötlet volt. Barátaim, én repülök! Teljes szívemből köszönöm e nagyszerű ötletet s egyben erőt egészséget sok sikert kívánok. Telefonon szerettem volna köszönetemet kifejezni, csak, sajnos, a telefonom nem működik." Két napon belül jött a válasz: „ Tisztelt Munkatárs! Ne csináljon abból problémát hogy rossz a telefonja. Adunk egy újabb tanácsot: a szomszédokkal értekezzen az ablakon keresztül, míg a távolabbi érdeklődőkkel telepátia által. Tizennyolc órakor összeköttetésbe lépünk önnel" Este pontosan hat órakor zúgást hallottam a fejemben: — Kedves barátunk, telepátia által kerültünk önnel összeköttetésbe! Jól hall minket? Azt válaszoltam, hogy mindent hallok, s ismét megköszöntem a szívességüket. Majd kitártam az ablakot és az ötödik emeleten lakó Petrovra kiáltottam: — Barátom... Hallasz engem? Petrov meghallott. Azonnal lanyitotta az ablakot. — Petrov! — kiabáltam egyfolytában. — El sem tudod képzelni, milyen egyszerű-ű-ű! Saját magunk bonyolítjuk az életet! Csak egy valami kell hozzá: megtanulni repülni, vagy összeköttetésbe lépni a telepátia által... Petrov bólintott. És én felébredtem. Fordította: SUSLA BÉLA kJ Képes nyári fejtörő 10. fordulónk helyes megfejtése: A—a, B—b, C—c. Sorsolással ajándéktárgyat nyert: Koczkás Ilona (Réte-Reca), Koncz Ervin (Kéty-Kvetná), Biacková Valéria (Bély-Bier). Juhász Gyula mondását rejtvényünk fő soraiban olvashatják. Készítette: IC Gy. 40. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Nemcsak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad. Sorsolással könyvet nyert: Halgas Ildikó, Kulcsod (Kluöovec), Tóth Éva, Zseliz (Zeliezovce), Urban Mihályné, Vágsellye (Sara), Váczy Éva, Komárom (Komámo). Bányász Ida, Lice (Licince).
