Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-15 / 42. szám
sovej Lomnicka nevű szavalóver seny internacionalista jellegét. momentumában a szlovák nemzetébresztők előtt tisztelgett. Az esten nemcsak a húsz év alatt legsikeresebben bemutatkozó amatőr szavalok, hanem a szlovák nemzet legjelesebb színművészei közül is szerepeltek néhányan, s a zömével anyanyelvi versek, valamint a nyelvi és nemzeti függetlenség bemutatására hagyatkozó próza részletek tolmácsolásával csillantották fel előadóművészetük valós erényeit. Nőszövetségünk elnöke, Elena Litvajová nemcsak a zsűri tagjainak — íróknak, költőknek, művészeknek, pedagógusoknak —, valamint az előző tizenkilenc év legemlékezetesebb teljesítményeivel dicsekedhető előadóknak, hanem a járás párt- és állami vezetőinek, kulturális -irrtezményeinek, valamint az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Csemadok képviselőinek is átadta a jubileumi Vansová-emlékérmet. Lapunk főszerkesztője is átvehette azt, mintegy elismeréseként annak, hogy lapunk nemcsak kilencéves, amióta magyar előadókat is meghívnak erre a találkozóra, hanem a kezdetektől figyelemmel kísérte a szép szó e jeles szemléjét. A műsorvezető nyilvánvaló tévedésére utal azonban, hogy olyan előadókat nem sorolt az említésre méltók közé, mint Nagy Katalin, Szabó Katalin vagy Kiss Katalin, akinek szavalatait mai napig csúcsteljesítményként emlegetik a zsűri régebbi tagjai. A műsor végkifejletében aztán a szlovák nyelvű szövegek közé ékelten fölhangzottak ukrán, orosz és cseh nyelvű szövegek is, mintegy igazolandó a Vana boldog viszontlátások és ismerkedések jegyében telt, a nők arcán mindvégig azzal a kérdező mosollyal, amely azt kutatja, ki jön még, ki maradt otthon s miért? A meghívott tiz magyar versenyző közül csak heten jelentek meg, de meghívó nélkül is megérkezett s elmondta Radnóti Miklós Á la recherche című versét az egyik tavalyi győztes, Kotora Rózsa, Ebeckröl (Obeckov). Jó volt itt látni a Jókai Napokon is többször sikerrel bemutatkozó Szabó Anna nénit, aki szintén a nagykürtösi (Vel'ky Krtíá) járásból érkezett, Lukanényéről (Nenince). A fesztivál központjából, a Vrchovina szállóból autóbusszal utaztak a résztvevők Podclíneebe vagy ahogy a magyar irodalomban és történelemben jártasak ismerik, Podolinba, hogy leróják tiszteletüket a közeli Lomniőka falucskában született Terézia Vansová emlékének. A XIII. században épült plébániatemplom lengyel reneszánsz stílusú káprázatos harangtornyában berendezett Vansová-emlékszobában megismerkedhettek az írónő életútjávai és nemzeteszményével, amelyet az anyanyelvhez való ragaszkodás táplált máig példamutató hittel. Ugyanez a hit táplálta nemegyszer századunk egyik legnagyobb prózaíróját, Krúdy Gyulát is. Felvidéki tárgyú regényeinek hangulatához nagyban hozzájárult a podolini táj. A város egykori déli bástyájához közel álló művelődési házban megtartott esti műsor méltó volt Terézia Vansová szelleméhez, hitéhez, hiszen minden A MÁSODIK NAPON a kétyi (Kvetná) alapszervezetet képviselő Berényi Margit mutatkozott be először magyar nyelven, Juhász Ferenc A mindenség szerelme című versével. Öt követően Szabó Anna prózamondásának tapsolhattunk, majd a komáromi (Komárno) Varga Klára mondta nagyon szépen Nagy László Bagolyasszonyka című csodás veretű, nemcsak nyelvileg, hanem gondolatilag is nehezen tolmácsolható versét. Öt egy másik fiatalasszony, a nemesócsai (Zem. Olöa) Fekete Irén követte, hogy Örkény István Az óbudai ikrek című egypercesének előadásával a két napig tartó verseny egyik legjobb teljesítményével rukkoljon elő. A kismagyari (Zlaté Klasy) Szamaránszky Edit arról tett bizonyságot, hogy Radnóti Miklóstól is lehet nálunk kevésbé ismert, ritkábban mondott szöveget választani. Az Előhang egy monodrámához című verssel azonban helyenként nem tudott megküzdeni, ahogy a szemle legfiatalabb résztvevője, a ragyolci (Radzovce) Mátyás Mária sem Juhász Ferenc Az éjszaka képei című alkotásával. Néha egészen csodálatos magasságokig emelte az emberiséget féltő, az emberi rosszat, gonoszságot támadó juhászi szöveget, a gondolati és hangulati váltásokat azonban nem oldotta meg igazán. Kotora Rozália a tőle megszokott jó színvonalon mondta a már említett Radnóti-szöveget. Az első versenynapon bemutatkozó negyven nő zöme prózát mondott, helyenként elnyújtottan, hosszú szöveget vállalva magára, ugyanakkor minden esetben a humánum, az erkölcsi jó, az anyaság, az élet mellett elkötelezetten. Este aztán a találkozó résztvevői két csoportot alkotva két falucskába vették az irányt. Az egyik csoport a járási városhoz viszonylag közel fekvő Hniezdne községbe, a másik a kissé távolabbi, ruszinok lakta faluba vitte a szép szót, hogy ugyanazt kapja cserébe. A két zsúfolásig megtelt kuitúrházban valami olyasmi történt, amit ritkán él meg az ember: a legegyszerűbb nénik és bácsik, a lírát élő és nem író emberek azzal a szeretettel és részvéttel itták magukba a verset. a gondolatot, amilyen szeretettel, részvéttel csak a hazát lehet szeretni. S mert a huszadik esztendő tiszteletére Lengyelországból és Magyarországról is érkezett küldöttség, a színtiszta ruszin környezetben magyar vers is elhangzott, József Attila Kései siratója, a magyarországi Tóth Ilona előadásában. Ez az este, akárcsak az előző, vidám énekléssel zárult. MIROSLAV VÁLEK A szó (részlet) hmerd föl igazi arcát az embernek. Becsüld azokat, kik szemhesz.állnak a rosszal. Légt kemény, itt nem nyerhet csatát a hazug világ. Mindenekfölött szeresd anyanyelved, minden szavát. Ö a bársony, és ö a kard. Meg ne fertőzhessék érdemtelen elvek. Ha kettesben vagytok: faggusd a nyelved. Ott kell a szára, a drágakőre lelned. I szó is változik, este más, mint reggel. Örökösen igazságos, új szavakra törj. Térj ki az. értelmetlen elöl, s az unalmasat vesd el. I edd a szavakat a konstruktőr műhelyéből: a néptől! 1. A magyar résztvevők (balról jobbra): Varga Klára. Berényi Margit, Fekete Irén, Szamaránszky Edit, Mátyás Mária. Kotora Rózsa. Szabó Anna és Benko Pálné 2. Podolinban az elesett hősök emlékművénél lerótta tiszteletét Elena Litvajová. az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZNSZ KB elnöke. Darina Cernová. az SZNSZ KB alelnöke és a Stará Lubovna-i járás párt- és állami vezetői 3. Elena Litvajová átadja Mátyás Máriának a „Nagyon jó előadásért" kitüntetést 4. Ketten a legjobbak közül: Dagmar Benóová és Benko Pálné 5. Ladislav Chudik hniezdnei kislányokkal társalogna, de ügy tűnik, ,.kosarat kapott" tőlük is fénnyel árasztotta el a tájat, volt valami fénytörésnek nevezhető a résztvevők szemében: kár, hogy elmúlt. Igen, talán ez okozta, s annak megérzése, hogy a költészet, az emberi szó nagyon sok helyzetben kiszorul mindennapjainkból. Pedig az lenne az emberhez méltó, ha az a szeretet, amely Ján Hollyval, Andrej Sládkoviccsal, Margita Figulival, Ján Smrekkel, Milan Rúfusszal, Jevgenyij Jevtusenkóval, Vítézslav Nezvallal, Radnóti Miklóssal. Juhász Ferenccel s a többi költőtárssal megíratta a verset, a prózát, mindenütt hatna, ha a szép szó mint varázsütés, átalakítaná az éppen rossz tulajdonságait mutató embert. Munkahelyen, baráti körben, otthon. S amikor az autók és az autóbusz kigördült a rendezvénynek nemcsak otthont adó, de azt óvó, féltő, vigyázó városkából, szinte valamennyi résztvevő reményteljesen intett búcsút. Mert megérte, mert megéri verset mondani, bízni a szavak erejében. Épp ezért jövőre megint csupa hittel, vitalitással: ugyanitt. Huszonegyedszer. rásban, szeretetben és szellemiekben az egyik legnyitottabb, legfiatalabb, a safárikovói Benko Pálné. Számomra ismeretlen verset mondott minden hamis pátosz nélkül, tisztán, hátborzongatóan érthetően, Heltai Jenő Szabadság című alkotását. Délután, Elena Litvajová, Darina Cernová és Jozef Mistrik kezéből jogosan a legjobbaknak járó díjat vette át Szabó Annával, Varga Klárával, Fekete Irénnel és Kotora Rózsával egyetemben. Az esti gálán nemcsak ők, hanem a szemle valamennyi résztvevője pirosra tapsolhatta tenyerét, hiszen a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére megtartott műsorban a Néphadsereg Művészegyüttese mellett felléptek a legjelesebb szlovák előadóművészek, s újból a legkiválóbb amatőrök. Természetesen ez a műsor is egyívású volt az előző esték produkcióival, a költészeté volt a vezető szólam, különös tekintettel az anyanyelvi versekre, a békevágyra, a nemzetek, az emberiség testvériségére. A NEGYEDIK NAPON A HARMADIK NAPON tizenkilencen mutatkoztak be, köztük a találkozó egyik legidősebb, de lélekben bizonyítani akaszomorú szívvel búcsúzkodtak a lányok és asszonyok. S bár a vénasszonyok nyara a Szepességben SZIGETI LÁSZLÓ
