Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-15 / 42. szám

S

z

ó

lj,

Rögtön a legelején le kell szögezni: a magyar nemzetiségű nők ezúttal sem vallottak szégyent. Ellenkezőleg, ők szerepeltek a legjobban. Legalábbis a díjak alapján. Az első szlovák prózaírónőről. Terézia Vansováról elnevezett vers- és prózamondó szemle egyike azon ritka találkozóknak, amelyen valamennyi induló dijat kap, ugyanis néhány esztendeje a zsűri elnöke, Jozef Mistrík egyetemi tanár, neves szlovák nyelvtudor javaslatára a rendező, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága módosította a versenyszabályzatot, hogy elejét vegye a versenyzői idegeskedésnek s talán a félreértéseknek is. Ezzel ugyan a zsűri csökkentette önnön felelősségének értékét, viszont tény, hogy azóta nemcsak jellemzője, de ismérve is ennek a fesztiválnak, hogy itt mindenki mindenkinek szurkol, hogy az eredményhirdetés után nincsen harag. S az idén sem volt másként. Mind az ötvenkilenc induló díjat kapott. A ..Sikeres szereplésért" tizenkilencen, a ,,Nagyon jó előadásért" huszonketten, köztük három magyar, a ..Kiváló előadásért" pedig tizennyolcán kaptak elismerést, köztük öt magyar. Vagyis a nyolc magyar nemzetiségű résztvevő három ..ezüsttel" és öt ..arannyal" zárta a szemlét, s ezzel az ,,éremtáblázat" élén végeztek. Vajha jövőre is így lenne, s vajha nemcsak nyolcán, hanem legalább tizenöten jelennének meg a Mikszáth és Krúdy által is többször megénekelt városkában, Stará Eubovnában. régi nevén Ólublón, mintegy szimbolizálva, hogy Szlovákiának tizenöt magyarok is lakta járása van, s mindegyikben ét, dolgozik egy nő. egy asszony vagy egy lány, akinek munkája mellett a szép szó művelésére is futja erejéből!