Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-15 / 42. szám
A 40. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Gustav Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársaságunk elnökének meghívására baráti munkalátogatáson Prágában járt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Kíséretében volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. A tárgyalások során nagyra értékelték a két nép együttműködésének sikeres fejlődését, mely jelentősen hozzájárult a szocializmus építéséhez mindkét országban. Értékelték a következő tervidőszakra szóló népgazdasági tervek sikeres egyeztetését, méltatták a hosszútávú kereskedelmi egyezmény megkötését. Kiemelték a gyártásszakosítás és kooperáció további bővítésének fontosságát. • Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja hivatalos látogatáson járt Franciaországban. Az Elysée-palotában a szovjet—francia csúcstalálkozón Mihail Gorbacsov Francois Mitterrand francia államfővel eszmecserét folytatott. Mihail Gorbacsov látogatásának második napján megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, majd a párizsi városházán Jacques Chirac polgármesterrel találkozott, ezután pedig Laurent Fabius francia miniszterelnökkel. Délután beszédet mondott a francia nemzetgyűlésben. Szombaton találkozott Georges Marchais-val, az FKP főtitkárával. • Prágában ülésezett a csehszlovák—kínai gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság. Napirenden szerepelt a kölcsönösen előnyös árucsereforgalom fejlesztése, a kínai ipari létesítmények építése és felújítása, valamint a tudomány és technika területén kifejtendő együttműködés. • Genfben e héten már a második plenáris ülést tartották a Szovjetunió és az USA küldöttségei az atom- és űrfegyverekről folyó tárgyalásokon. A figyelem a szovjet fél által előterjesztett új javaslatokra összpontosult. • Záródokumentumok elfogadásával Moszkvában befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa 37. ülésszakának első szakasza. A résztvevők állást foglaltak a dolgozók alapvető demokratikus és szakszervezeti jogai védelmére irányuló közös akciók bővítése, valamint a nukleáris háború veszélyének elhárítása és a nemzetközi biztonság megszilárdítása mellett. • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a Csehszlovák Néphadsereg napja és a duklai hadművelet 41. évfordulója alkalmából a prágai várban fogadta a Csehszlovák Néphadsereg küldöttségét amelyet Milan Václavik vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter vezetett. Szombaton ebből az alkalomból koszorúzási ünnepséget tartottak a Duklai-hágónál, ahol Milan Václavik kegyelettel adózott a duklai hősök emlékének. • A Béke világtanácsa a Kelet-szlovákiai kerület székhelyének a béke, valamint a népek közötti megértés és barátság megszilárdításához való jelentős hozzájárulásáért a „Kassa (Kosice) — a béke városa" címet adományozta. • Gustáv Husák köztársasági elnök és Lubomir Strougal, szövetségi miniszterelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének és Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének az NDK megalakulásának 36. évfordulója alkalmából. Libuáa Mináőová, szlovák publicista és író. Rimaszombatban (Rimavská Sobota) született. Már mint a bratislavai Komensky Egyetem francia nyelv—testnevelés szakos hallgatója a Borba folyóirat szerkesztője volt. Újságírói tevékenységét később a Pravda, a Predvoj és a Nővé slovo szerkesztőségében folytatta. Ezerkilencszázhetven óta a Slovenka főszerkesztője. Könyveiben és írásaiban mindenekelőtt a mai nő arcképét, életét vetíti elénk. Az sznf résztvevője volt jelentős szerepet tölt be a nőmozgalomban és a békemozgalomban is. Tagja az SZNSZ KB Elnökségének, a CSSZNSZ Központi Bizottságának és az Európai Biztonsági és Együttműködési Tanácsnak. Kultúrpolitikai tevékenységét A kiváló munkáért. Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetésekkel, valamint a Ludovít Stúr újságírói díjjal jutalmazták, születésének kerek évfordulóján köztársasági elnökünk a Munka Érdemrendet adományozta neki, amelyet október 2-án, az SZNSZ KB székházában nőszövetségünk elnöke, Elena Litvajová nyújtott át az ünnepeltnek. Bátraké a szerencse! Munkatársak, akik közös munkahelyen alkotó tevékenységgel töltik a napokat, észre sem veszik az idő múlását. Csak akkor döbbennek rá, hogy futnak az évek, amikor a naptár az évfordulót jelzi, az olyat, amely mellett óhatatlanul meg kell állni, megadva a tiszteletet a jubilánsnak. Ilyen alkalommal kerestük fel Libuáa Mináőovát, testvérlapunk főszerkesztőjét. Bemutatni olvasóinknak a közismert újságírót, közéleti személyt nem szükséges, hiszen munkásságát, politikai állásfoglalását, magatartását jól ismerik megjelent írásaiból, előadásaiból, felszólalásaiból és személyes találkozásokból nőszövetségünk különböző szintű rendezvényein. Kevésbé ismert azonban a magánember személyes örömeivel-gondjaival, akinek napjait a társadalmi küldetés mellett az anya, a nagymama szerep teszi teljessé. Családjában a kulturális értékek, az irodalom iránti vonzódás hagyomány, amely nemzedékről nemzedékre szállt, főiskolai tanulmányait mégis a filozófiai fakultás testnevelési tanszékének és a francia nyelv szakának hallgatójaként végezte. Mi volt az indíték, amely erre az elhatározásra késztette, és mi maradt meg mindmáig az egykori sport iránti rajongásból 7 — Valóban azok közé a szerencsés fiatalok közé tartoztam, akik a szép szó tiszteletét és művelését örökségként kapták családjuktól. Anyámtól a verset, melyet határtalan átérzéssel tudott tolmácsolni, és a népdalokat... Hogy mégis a testnevelést választottam, a martini gimnáziumnak köszönhetem, amelynek diákja voltam. A gimnázium pazarul felszerelt tornatermének, a tisoveci uszodának és a hegyeknek körülöttünk, ahol a nagybátyámtól kapott sílécen jártam ki a sízés alapiskoláját. Mégis író, újságíró lettem, de a sportszeretet most is fogva tart. Szívesen síelek, úszom és sokat barangolok a természetben, élvezve a napsugarakat. Meggyőződésem, hogy ez biztosítja számomra azt a frissességet, erőnlétet, hangulatot, amely a helytálláshoz szükséges otthon a családban, és munkahelyemen, a társadalmi, politikai feladatok teljesítésében. Az ifjúkori élmények mindinkább megszépülnek az idő távlatából. Mi az, amire szívesen gondol vissza? — Az egész ifjúságom, de többek közt az Ifjúsági Vasútvonal építése, ahol kemény munka mellett arra is volt erőnk, kedvünk, hogy a kulturális tevékenységben se maradjunk le, hogy egy valóságos kis spartakiádot rendezzünk, egy igazi sportvetélkedővel szinte a semmiből. És a főiskolás sítúrák, amikor „felemás sítalppal", két számmal nagyobb sícipöben indultunk meghódítani a behavazott hegyóriásokat, és sikerült. Mert a lelkesedésünk nem ismert akadályokat... Kiket fogad el barátainak? — Ebben a korban az ember már nem szerez új barátokat. Azokhoz azonban hű marad, akikkel közösek voltak eszményképei. céljai, akikkel buzdítottuk és figyelmeztettük egymást, hogy a cél előtt megállni nem szabad ... De szeretem a fiatalokat is. Találkozásaink során a legtöbb esetben azonnal szót értünk, kölcsönös a vonzódásunk egymáshoz. Természetesen csak azokkal, akik az én életfilozófiámat vallják, azt, hogy az ember mindig egyenes, őszinte legyen ... Szeretem a vidám embereket, az okosakat, a tehetségeseket, akik minden újért lelkesedni tudnak, akik. ha szükséges, kemény önfegyelemmel háttérbe tudják szorítani saját érdekeiket, amikor a másiknak segítségre, megértésre van szüksége ... Három gyermeke van és három unokája ... — Nagyon ragaszkodom hozzájuk. És próbálom őket irányítani, de nem mindig lehet. Mikor az ember ifjú és bohó, azt hiszi, mindig ö kormányozza majd az egész családot. Később rádöbben, hogy sokszor a nagymamának is szófogadónak kell lennie. A gyermekeim mind felnőtt, tanult, önálló emberek. Igyekszem megértő barátjuk lenni, az unokáimnak is. Tizenhárom, tíz- és egyévesek ... Az igényes munkabeosztás, a közéleti tevékenység végzése alaposan jnegkurtítja a szabad időt. Mikor és miként pihen ? — A mi hivatásunk nem ismer szabad időt. Szüntelenül éberen figyelni, gondolkodni, és átadni, amit tapasztalunk, ez a mi feladatunk ... Szeretek aludni és egyedül lenni. Az alkotó embernek pihenésre van szüksége. Persze, az is kikapcsolódás, amikor az unokákkal együtt barangolunk a hegyeinkben ... Az alkotómunka nem ismer korhatárt. Bizonyára sok szép tervet sző az elkövetkező évekre is... — Nagyon sok órára, napra, évre van szükségem ahhoz, hogy papírra vethessem mindazt, amit láttam, tapasztaltam, amivel, úgy érzem, még adósa vagyok olvasóimnak. Persze az iramot kicsit lassítanom kell... Milyen érzés kitüntetettnek lenni ? — Mindenkinek jólesik, ha értékelik a munkásságát, s azt szeretném, hogy az ünneplés, a magas társadalmi elismerés pozitívan segítse elő terveim megvalósítását, amelyek most is, mint mindig, az emberekhez kötődnek, a társadalmi mozgáshoz. előrehaladáshoz . .. Tizennyolc éves koromban az érettségi tablóra készült fényképem hátlapjára azt írtam: Fortes fortuna adjuvatl Bátraké a szerencse! Mindig ehhez tartom magam ... Engedje meg. hogy életének jubileumához és a magas kitüntetéshez szerkesztőségünk is gratuláljon. JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA (nŐ3) /
