Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-15 / 42. szám
Mégsem maradsz magadra Hazalátogatván mindig elhangzik a kérdés : mi újság ? Olyankor aztán számba vesszük, mi történt a faluban, ki költözött el, ki halt meg. ki szült gyermeket, ki házasodott meg. És sok minden teritékre kerül még. Nemrégiben az volt a nagy újság, hogy elkészült az öregek háza. így mondták. Nem szociális otthonnak, nyugdíjasotthonnak. menháznak, hanem az öregek házának. Én voltam takarítani, mondta anyósom, ki tudja, hátha ott kötök ki... Keserűség is volt a hangjában meg egy kis ellen-remény is. mert lett légyen bárhogy, ez a megoldás csak végső menedék lehet... Magam sem vagyok vele másképpen. De vannak emberek, idős emberek, akik nem neveltek gyermeket, vagy magányosan éltek le egy hosszú életet, sőt olyanok is akadnak, akik neveltek gyermekeket, de aztán minden másképpen alakult, mint remélték, várták ... Mari néni például megjárta mind a hat gyermekét, de egyiknél sem tudott két-három hónapnál többet kibírni, hazatért. Ő már csak ott tud élni, ahol kenyere javát megette, az ismerős, barátságos, titkokat őrző falak közt, férje emlékével, kortársai, ismerősei közt. Gyermekei szétszaladtak a világban, írnak, látogatóba is jönnek, de hazaköltözni... Mari néni"maga is érzi, nem olyan könnyű otthagyni az otthont, a munkahelyet, a gyerekeket, az unokákat... Hála és hálátlanság, szülői önzés és önzetlenség, igenek és nemek kemény csatája, el egészen a tudathasadásos állapotokig. Mert — mondjon bárki bármit — az idős kor, az öregség egyformán gond öregnek, fiatalnak. Hiszen hányszor érzi a szülőfalujától elszakadt ember, hogy mennie kéne szeretteihez, de munkája köti; hogy állandóan a közelükben kellene lennie, de már képtelen arra, hogy pályát módosítson ... Mert lassan, de biztosan öregszik ő is. S egyre korosabb lesz a világ. A bűntudat, a lelkiismeret-furdalás képtelen megoldást találni minden ellentmondásra. Azt intézményesen, társadalmi összefogással kell keresni. S keressük is elég régóta. Hogy megtaláljuk-e? A mindenkinek jót, a panaszmenteset soha talán. De néhány emberségesebb kísérlet azért már születőben van. Mint az említett öregek háza is. Abban a nem túl nagy faluban más is épülhetett volna társadalmi összefogással, de azon az éven a pénzt és a munkát erre fordították. Tatarozták, berendezték a házat, társalgó, klub is van benne, meg konyha, fürdő s minden, ami ahhoz kell, hogy emberek élhessenek ott. Napirend? Étkezni olyanok is járnak ide, akik nem bentlakók. Aki pedig éjszakáit is itt tölti, bármikor hazamehet körülnézni, elbeszélgetni a szomszéddal. És a szomszéd is jöhet, társalogni. kártyázni, megbeszélni a világ dolgait. Ennek a háznak a lakói otthon vannak, az ismerőseik, az övéik között. Csak éppen törődnek velük akkor, amikor rászorulnak. Megtarthatják családi házukat, ha bírják, művelhetik a kertjüket, nem kell végleg elszakadniuk senkitől és semmitől. Akik a gondozást vállalják ebben a házban, azok is ismerősök, tudják kinek-kinek gondjátbaját, van miről beszélgetniük. Mert téma itt minden, ami a faluban történik. Nem kísért annak a réme, hogy bezárul az idős emberek közössége, hogy csak az öregség fojtogató gondjával lesznek elfoglalva ezentúl. Azokban, akik kiötlötték, hogy így próbálják meg elviselhetőbbé tenni az idősödő emberek életét, s azokban, akik erre áldásukat adták, meg azokban, akik munkájukat is hozzátették, él a remény; emberséges úton járnak. Nagy tapasztalatokkal persze még nem bírnak, egy-egy város gondozószolgálatos nyugdijasháza példát adhatott ugyan, de tapasztalatokat még nem. Hogy mivel jár az öregek háza? Talán azzal a biztos tudattal, hogy a legrosszabb esetben ide kerülök... Abban a faluban, ahol ez a ház áll, sok mindennel tőrödnek az emberek, a szűk esztendőkben is van gyarapodás. S ezt a szorgos, folytonos munkálkodást éppen az idős emberektől tanulták azok, akik most a falu helyett, a falu fejével gondolkodnak. Talán ezért is rendezik meg minden évben a hatvanévesek találkozóját, amelyre sok száz kilométer távolságból, sőt a határon túlról is eljönnek az itt születettek. Mert szeretik ezt a közösséget, azt a ragaszkodást, amellyel a falu mindenhová elkíséri őket, s ahogy visszatértüket várja. Itt is tartanak minden októberben összejöveteleket, virágot, kedves szót is kapnak a nyugdíjasok... De valamivel többet is, ami már nem illethető a „kampányszerű" jelzővel; ami nem egyetlen hónapig tart. Igazi tiszteletet, megbecsülést, törődést. És a fiatalok sem kapnak kevesebbet; példát minderre. így a falu lakóiban pislákolhat egy kis remény, hogy az öregek házát nem fogják kinőni soha. N. GYURKOVITS RÓZA A Szlovákiai Nöszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Főszerkesztő helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova Címlapunkon: Almaszüret 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Martanovióova 20. Telefon — titkárság: 585-19; Gömörben ~ főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kcs — Külföldi Nagy László felvétele megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlace. 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V„ József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne n. p., 042 67 KoSice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
