Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
Nag)' Zoltán illusztrációja Zs. Nagy Lajos Tőzsér Árpád (1935) (1935) Zs. Nagy Lajos érett költészete egy sokszínű, ám alaphangoltságában és eszmei igényességében, emberi elkötelezettségben egységes és jellegzetes világképet mutat. Kísérletező, újat kereső hajlama és metsző, könyörtelen látásmódja, melyet mindig az élet értékeinek tisztelete, szeretete provokál ítélkezésre, eredmény és ígéret. (...) A költő korábbi naiv, romantikus és egyszerű világát a feje tetejére állította a szemlélet kitágulása: a nyugodt tájak, az egyszerű érzések helyén kaotikusnak tetsző világot találunk, a lírai én azért nem veszti el egyensúlyát, mert kiküzdötte magának az ironikus távolságtartás és a szenvedő részvétel egyfajta harmóniáját. Ironikus és groteszk látásmódja pedig azért ennyire gazdag, mert a természet és a magánélet felületi szemléletét a bonyolult modem világgal való kitárulkozó, mélyre néző és ítélkező szembenézés váltotta fel. Az éles társadalombírálat pedig önbírálattal, öniróniával telítve jelenik meg. (Részletek Görömbei András A csebszlovákiai magy ar irodalom 1945—1980 című könyvéből) Spontán lírai tehetség és nagyfokú költői tudatosság találkozása, keményen megküzdött eredmények egyre tisztább értékei mutatják Tőzsér Árpád költői útját. Emelkedői jól láthatók, hiszen szinte minden vers egy-egy újabb lépcsőfok itt, mert Tőzsér nagyon kevés szavú lírikus. (...) Tőzsér a csehszlovákiai magyar líra egyik legjobb tehetsége, de jelentősége ennél is jóval nagyobb, mert nemcsak lírikus, hanem az irodalom és a társadalom iránt fogékony és felelős közgondolkodó is. Esszéi, tanulmányai, publicisztikai írásai, melyek a régi magyar irodalomtól az első köztársaság szlovákiai magyar hagyományaiig, majd az 1945 utáni irodalom főbb jelentéseinek, a hatvanas években induló fiatalok szervezésének, nevelésének és értékelésének kérdéseiig ívelnek a népi kultúra mai asszimilációjának és a hagyományokra épülő korszerűség követeléséig vezetnek — szintén a csehszlovákiai magyar kultúra utóbbi negyedszázadának egyik legizgalmasabb és legértékesebb fejezete. Szerkesztői és műfordítói munkája hasonlóképpen hozzájárul ahhoz, hogy Tözsért a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb egyéniségének, alkotójának és organizátorának tartsuk. Tőzsér Árpád Leltár Köszöntjük 50. születésnapjukon Tőzsér Árpádot és Zs. Nagy Lajost Zs. Nagy Lajos És majd eltűnők 1 Fejfájós álmaim világgá másztak, egyedül maradtam varjak s jegenyék közt. Jó. hogy a varjak vigasztalnak, kajla csőrükből keringve hullnak fekete szentenciák. „Kár, kár” — mondogatják, gyászba borítván jegenyéim. Pereg a vakolat homlokom faláról. Most kellenének a tintakék egek. Taormina zúgó kagylói meg a tenger! De csak ezek a varjak s jegenyék, szitáló esőben úszó asztalok, fáradt tisztviselők a kopár ágakon. 11 Most meg hajnal van. elmebajos kakasok kiabálnak, Radepurt rágok szívós türelemmel. Elöbb-utóbb úgyis felrobbanok, mint a dinamit. csak azt tudnám, mi lesz akkor varjaimmal, neuraszténiás kakasommal s a nyárfaligettel. A nyárfaligettel, ami nincs is. csak kitaláltam, álmaim helyett, melyek szétmásztak, mint pöttyes bogarak, s most fekszem e hajnali ágyon, eszelős kiabálások közepette, összegömbölyödve, mint egy tányérakna. Ili Tudom már. hogy valamelyik jövő héten lóra kapok, s kivágtatok a zúzmarás mezőkre. Lovam sörényét majd a szél cibálja, s én cserepes szájjal kurjongatok a széles nagyvilágba Barátaim amúgy is elsüllyedtek, csapatom nem lesz, egyedül rontok rá a vándorokra. Senkit meg nem ölök: kifosztom őket. Tarisznyám megrakom színültig szeretettel. s eltűnök a kék sziklák között.őszi színüledékek az ablak mély poharában, zöld meg kármin. sárga meg ében, barna meg ónosszürke, s döbbent kék cafatok — ez az ég volt egykor. A mély rétegben, az utcán, súlyos barnák és feketék kavarognak. E kinti színkeveréket az ablakon innen három szál szegfű tarkítja pirossal. Negyvenhárom év jele itt e három szegfit, s ünnep e színvonulás: zord születésnap. Már nem program az ősz, nem pezsgés. Elzakatolt az idő, el a lázak. Régi versekben hagyományos képek, félretolt csillékben a múlt nyár lombja, fm, ez az ősz már józan leltár, józan és keserű töprengés. Hozza jelentését a felszín. Fáradt villamosokról suttog a kármin. kedvetlen házakról az ónosszürke. s gyászról, önkívületről szól az ében. ősi férfisors: asszony, gyerek és harc — süllyed a költő vissza a mélybe. Négy faI közt gondozza a történelmet. Elvetette a mély metaforákat, el a törvényt. Metrum és rím tartja a vers négy sarkát. Hát hol az ember, az éggel összemosolygó. hol a világot képben rendszerező ész, hol van az Oltárcsillag, a Göncöl megköltője ? Metrum és rím tartja a föld négy sarkát, zöld jelzők és sárga igék markolnak sápadt főneveket s földrészeket egybe. Rend ez is. Véli magáról Görcsös okker ecetfa lóg be az ablak mély poharába. Mozdul az ág. ki-kivág a lombkoronából, s összekavarja a rendet.
