Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-24 / 39. szám

szerint megörültem Garto István mérnök, a Sacai Magtermesztő Állami Gazdaság igazgatója riportban szereplő ama kije­lentésének: „Ha a mi szakszervezetünk­höz tartozna, fedeznénk az összes kiadá­sát.” Mi. a kulturális osztályon szeret­nénk, ha az állami gazdaság csoportjává válna az Ilosvai. A hnb elnökének és az együttes vezetőjének mondtam, hogy szervezzenek meg egy találkozót-tárgya­­lást a hnb, az együttes, az állami gazda­ság és a jnb résztvételével. Ez eddig még nem valósult meg. Hogy miért? Azt hi­szem, a személyes kapcsolatok hiánya miatt. Az együttesben nincsenek fiúk. Remél­jük. átmeneti a probléma. Sajnos, egyre inkább gyakorlattá válik, hogyha valami jól működik, örülünk, tudomásul vesz­­szük. de különösebben nem foglalkozunk vele. csak akkor lesz központi téma. amikor valamilyen nehézségek, netán na­gyobb bajok következtek be. Ekkor már nagyon is foglalkozunk a dologgal, de a gondokat, melyek több év szüleményei, egyik napról a másikra nem tudjuk meg­oldani. Az utánpótlás nevelésének gond­ja nemcsak Nagyidán nehéz. Igaz ugyan, hogy létezik a Kis Ilosvai, viszont az általános iskolában nincs gyerektánc­­csoport. Több évvel ezelőtt tehettek vol­na ez ügyben valamit. A tánccsoportnak a faluban hagyományai vannak, nagy kár lenne, ha egyszer utánpótlás hiánya miatt megszűnne.” A nagyidai fiatalok mostanában nem hallatnak magukról. A SZISZ falusi szer­vezetének tevékenysége nem kielégítő — írtuk a riportban. Mire ez az írás megje­lenik. már új elnöke van a szervezetnek; a riport megjelenésekor nem volt elnöke. A volt elnök, Gyurcso István lemondásá­nak előzményeit így ecsetelte: „Miután SZISZ-elnök lettem, több családi, magánjellegű problémám volt. Igaz. nem dolgoztam úgy, ahogy kellett volna. Az évzáró tagsági gyűlésen megí­gértem, mindent másként fogok csinálni. Az első próbálkozásom kudarcba fulladt. Elküldtem a meghívókat a tagsági gyű­lésre, mely után diszkót terveztem. A plakátok is kint voltak a faluban. Az utolsó pillanatban a hnb titkára, aki a SZISZ vezetőségének is tagja, tudtom nélkül törölte a diszkót a plakátokról. Azelőtt mint SZISZ-tag dolgoztam ren­desen. Az Ilosvaiban táncoltam, közben vezettem a Kis llosvait. az együttes most is képes akármikor szerepelni. A Kis Ilosvaiban gondjaink voltak a ruhák be­szerzésével. A gyerekeknek egy rend ru­hájuk van. fellépésekre mindig kölcsön kellett kérni, természetes én utaztam egyik faluból a másikba. Igaz, lazítottam, de okom is volt rá, és mikor már elkezd­tem dolgozni, magyarázat nélkül mega­kadályozzák. Úgy érzem, személyem el­leni ellenszenvről van szó. Ezért mond­tam le. és elhatároztam, hogy a Kis llosvait sem fogom vezetni. Nem tetszett a hnb vezetőségének, hogy levelet írtam a SZISZ járási bizottságára a mozi bezárá­sával kapcsolatban. Félek, hogy minden kezdeményezésem elé gátat fog majd állítani valaki, ha maradok. Szerettem nagyon mindkét llosvait. és a táncot még jobban." Dusán Makula, a SZISZ Kassa-vidéki Járási Bizottságának titkára: „Sajnálatos, hogy Nagyidán több mint fél év óta nem választottak új elnököt. Mi ezt helyettük nem tehetjük meg. A jelö­lést elsősorban a párt alapszervezetének kell jóváhagynia, s csak utána szólunk hozzá mi. Kár, hogy Gyurcso István lemondott, mert őt egy tevékeny, ügyes, sokoldalú SZiSZ-tagnak ismertem meg. igaz, az utóbbi évben nem dolgozott. Az évzáró tagsági gyűlésen februárban én is részt vettem, ott még a lemondásáról nem esett szó. Nem tudok róla. hogy régebben a SZISZ és a falu vezetősége között komolyabb ellentétek lettek volna. Remélem, a mostani átmeneti helyzet, s talán személyes nézeteltérésről van szó. A mozi bezárásáról is tárgyaltunk. Az érve­ket: csekély látogatottságot, és azt, hogy a terem bérlőjének szüksége van a helyi­ségre s a faluban más megfelelő nincs, el kellett fogadnunk. Elgondolkodtató azonban, hogy erre korábban senki nem gondolt, mert ha távlatilag nézték volna a mozit, rá kellett volna ébredniük, hogy egy korszerűtlen vetítőgéppel a mai igé­nyeket nem elégíthetik ki. Most mást nem tehettek, mint amit tettek, de koráb­ban biztosan... El kell mondanom, sajnos, hogy járá­sunkban még mindig előfordulnak ki­­sebb-nagyobb súrlódások egy-egy falu vezetői és a fiatalok között. Szeretnénk, ha minden faluban, községben lenne if­júsági klub, talán a 8. ötéves tervidőszak alatt ezt el is érjük.” Hétköznapi dolgaink Emberségből jeles Szép. napsütéses nyári idő volt, a stúrovói temálfiirdő megtelt nyaralók­kal. Lányaim alig várták már. hogy a pénztárhoz érjünk. Ötszázassal fizettem, gyorsan ehettem a visszakapott pénzt, s már rohantunk is átöltözni, zuhanyozni, he a vízbe. Jól kifürödtük magunkat, most már jöhet a napozás. De lányaim megéheztek, uzsonnázni akartak. Vet­tünk ezt-azt. amikor kinyitottam a pénz­tárcámat. döbbentem rá. hogy csak száz koronából kaptam vissza a fürdő pénztá­ránál. Lesz ami lesz. visszamegyek a pénztárhoz, hátha közben a pénztárosnő is rájött a tévedésre! Ha nem. csak magamat hibáztathatom .. . Visszamentem, de már másik pénztá­rosad ült az ablaknál (később kiderült, hogy ö a pénztár vezetője). Elmondtam neki a történteket. Kedvesen megnyugta­tott. ha a pénztár zárásákor. az összege­zésnél „kiugrik” ez a többlet, visszaka­pom. ami nekem jár. Elkérte a címemet és a telefonszámomat is. Bizony vegyes érzésekkel telt el az éjszakám. Lesz-e szerencsém? Mert bizonyítani hogy- öt­százassal fizettem, csak a lányaim tudták volna. Ok meg a családtagjaim.. . Másnap megszólalt a telefon, hogy mehetek a pénztárhoz. Olt a Jöpénztáros­­nö várt, s letette elém a négyszáz koronát, elnézést kérve a tévedésen. Nekem me­legség járta át a szívemet. Manapság kihalóban lévő emberi tulajdonságból vizsgázott jelesre az ugvet személyesen intéző pénztárosnő: emberségből. Köszö­nöm neki. SZŰCS MÁRIA Busz-sztori Késő délelőtt, rekkenő hőség, s talán mert már szombat van, a városi közleke­dés erősen lazít. Félóránként jön járgány, s a nép jócskán gyűlik a megál­lókban. A bratislavai Dukla mozinál felszáll egy termetes hölgy kókadozó virágcsokorral, s a kánikula elbutulással fenyegető csendjét pozdorjává töri éles. fülsértő méllatlankodása: — Ez már mégiscsak borzasztó, ennyi ideig váratni az embert, fél óra és sehol semmi, aztán meg tömve van... A hang. úgy látszik, leginkább az előtte ülő úr fejére záporozik, mert türel­metlenül s erélyesen rászól: — Hallgas­son már! Az asszony rá se hederít, nagy lélegze­tet vesz. körülnéz és folytatja: — De kérem, hál már mindent meg lehet csi­nálni az emberrel ? Nem elég, hogy ez a hőség. .. ■ Az úr ismét erélyesen félbeszakítja: — Elhallgasson már! Az asszony most már sürgősen vissza­vág: — Ide figyeljen, ha maga is úgy sietne a krematóriumba, mint én ... Most már minden meg van bocsátva, a hőség, a Jel óra. a fülsértő méltatlanko­dás. A nagyközönség felébred és kaján derűvel kuncog. LÁNG ÉVA Különböző vélemények, különböző szempontok. A fiatalok sem egyformák. Sajnos, hajlamosak vagyunk néhányuk helytelen magatartása alapján értékelni a ma ifjúságát. S így gyakran a másik tábornak, vagyis azoknak a fiataloknak, akik kezdeményezők, szabad idejüket ésszerűen, kedvteléseiknek, a kor adta lehetőségeknek megfelelően szeretnék eltölteni, nincs könnyű dolguk az idősebb korosztállyal szemben. Le kell küzdeniük az előítéleteket, a maradi nézeteket, s ez bizony elég nehéz, mert a fiatalok lelkivilága is érzékeny, egy helytelen megjegyzés, kifogás lehangolja őket, kedvüket szegi. Éppen ezért: felettébb fontos és szükséges, hogy a dicsérő, elismerő szavakat ne sajnáljuk tőlük! MILICKY JOLÁN Tisztelt Olvasók! Szívesen vennénk, ha megírnák tapasztalataikat arról, milyen egy-egy falu idősebb és fiatalabb nemzedéke közötti viszony, miképp segítik a színjátszó vagy- tánccsoportok munkáját, milyen erkölcsi támogatásban részesítik a fiatalokat Bizonyára sok értékes tapasztalatot adhatnánk ily módon közre, melyekből mások is meríthetnének. A SZERKESZTŐSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom