Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-24 / 39. szám

Lapunk 27. számában „Ami nem foglalható határozatba" címmel közöltünk riportot, melyben a nagyidai (Vel'ká Ida) llosvai népi tánccsoport helyzetéről, beilleszkedéséről, a faluhoz, a falu vezetőségéhez és a patronáló magtermesztő állami gazdasághoz való viszonyáról próbáltunk képet adni, miközben nyomatékosan hangsúlyoztuk: nem elsősorban az anyagi támogatás, hanem az erkölcsi elismerés hiányzik nemcsak az llosvai együttes tagjainak, hanem a falu fiatalságának is.

Az írás megjelenése után levelet kaptunk a Nagyidai Helyi Nemzeti Bizottság elnökétől. Soltész Bertalantól, melyben néhány megjegyzéssel, gondolattal toldja meg a riportban közölt információkat. Ügy gondoltuk, a felvetett problémát, a fiatalok és az idősebbek kapcsolatát, az ifjúság erkölcsi támogatását, talán nem lesz fölösleges más szemszögből is megközelíteni, kilépve Nagyidáról járási viszonylatban is elhelyezni. Ellátogattunk még egyszer a faluba, felkerestük a járás illetékeseit és kikértük véleményüket a fiatalság és az idősebb nemzedék viszonyáról együttéléséről.

Elsőként néhány részlet Soltész Bertalan leveléből:

..A cikkíró például azt állítja: A falu vezetősége csupán tudomásul veszi, hogy létezik az llosvai, de többet nem kíván tudni a munkájukról. A tanácsüléseken nem kérik a csoport vezetőjét — aki egyben a hnb titkára is —, hogy számoljon be a csoport terveiről, munkájáról, mondja el. vannak-e nehézségeik, szükségük van-e segítségre. Kérdem én. mire alapozza Milicky Jolán elvtársnő ezt az állítását? Az llosvai együttes a helyi

művelődési központ mellett működik és a tanácsüléseken a művelődési ház igazgatónője rendszeresen és terv szerint számol be a kultúnnunka keretében az Ilosvai együttes működéséről, továbbá a tanács minden évben tárgyalja az együttes költségvetését és működési tervét. Itt meg kell említeni, hogy a hnb titkára — az együttes vezetője — egyúttal tanácstag is. Én mint hnb-elnök minden évben részt veszek a szlovák nemzeti felkelés alkalmából rendezett táncünnepélyen, ahol a választási program teljesítését és az llosvai együttes működését is értékelem. A nyilvános gyűléseken is értékeljük az llosvai munkáját minden alkalommal, ha azt a program természete megkívánja. A folklóregyüttes a községben működik, tehát nagyon jó értesüléseink vannak a munkájáról.

Néhány évvel ezelőtt az együttes még százezer koronás támogatásban részesült évente, a múlt évben hatvanezer és az idén pedig negyvenöt ezer koronával támogatjuk. Már többször .kritizáltak, főleg a sportegyesület tagjai, hogy a hnb túlzott támogatásban részesíti az llosvai együttest. Hiszen csak az együttes vezetője, helyettese és a zenészek évente tizenkilencezer koronát kapnak.

Mint hnb-elnök már négy ízben vettem részt az együttes magyarországi fellépésein, de el lehet-e várni egy hnb-elnöktől. hogy rendszeresen részt vegyen a folklóregyüttes fellépés előtti próbáin, olyan községben, ahol közel háromezer iaköS van, és ezek gondjait, panaszait és a község problémáit kell megoldani. és ahol óriási gondot okoz a környezetszennyeződés.

Én mint hnb-elnök az elmúlt esztendőben az llosvai ügyeinek intézésére a járási nemzeti bizottságon kiharcoltam egy fél munkaerőt, tehát úgy gondolom, hogy az én részemről megvolt a kellő támogatás.”

Iván Sándornak, a Kassa (Kosice)-vidéki Járási Nemzeti Bizottság titkárának hozzászólása:

„Tény, hogy á mai fiatalok más körülmények között élnek, nevelkednek, mint az idősebb nemzedék valaha. Nem kell nélkülözniük, tanulhatnak, dolgozhatnak. a modern világ sok szabadidőt biztosít számukra. Jó, ha ezt célravezetőén használják ki, s ehhez mindenkinek segítséget, támogatást kell nyújtani.

Nem vagyok híve a vendéglátói szórakozásnak, de sajnos, egyre többen választják szabad idejük eltöltésére ezt a formát, pedig biztosan találnának más lehetőséget is. ha keresnének. Nagyidán is. de a járás más községében is. Például különböző szakkörökben, sport- és színjátszó csoportokban, a kertészkedésben, kisállatok tenyésztésében és még sok másban. Az llosvai együttes a járás határain túl is ismert, kedvelt tánccsoport. Sajnos, az állam pénztárából a kultúrtevékenységre egyre kevesebb pénz jut, ezért ezt helyi forrásokból kell kiegészíteni. Országos jelenség, hogy az üzemek csak elvétve váHainak iiyen kisebb csoportokat. mint az llosvai is. Igaz, vannak már kivételek is. A mi járásunkban is hasonló a helyzet, természetesen, vannak elképzeléseink arról, hogyan tovább, de nem könnyű a dolgunk.

Persze az anyagiak, az érem egyik oldala, az erkölcsi támogatás, a másik. Jelen időben ez utóbbi a fontosabb. Építő jellegű bírálatok, hasznos tanácsok, elismerés, köszönet, nyilvánosan, a falu előtt, buzdítást jelent, előleg 3 jövő eredményeiért Meggyőződésem, hogy a vezetők túlnyomó része, sajnos, nem „gazdálkodik” ezekkel az eszközökkel. Fukarul bánunk az elismerés szavaival, bizony

/hiúi a tehofitboi luMctwtctt

^ Könözsi István felvételei

hiányzik a személyes kapcsolat; sok a tennivalónk, nincs rá időnk — szoktuk magyarázni a helyzetet, s inkább levelezünk a végtelenségig.

A fiatalok olyanok, amilyeneknek mi. az idősebb generáció neveljük őket. Biztos, hogy a fiatalok nevelésében, formálásában, kulturális igényeik kielégítésében az elmúlt negyven év alatt járásunkban is sokat tettek. Nagyidán is, de meggyőződésem, hogy nem tettek, nem tettünk meg mindent, és éppen erkölcsi téren, az emberi hang. közelség terén vagyunk adósak.

A jóhiszemű bírálatnak mindig helyt kell adni. Az ember kedve változó, nézetük, véleményük egyazon dologról szintén gyakran különböző. Nézeteltérések az llosvai vezetője és hnb elnöke között régebben is előfordultak. Ott, ahol dolgoznak, kisebb-nagyobb súrlódások is vannak.”

Boda Ferenc, a Kassa-vidéki Jnb kulturális szakosztályának a munkatársa:

„Sajnos, az llosvai évről évre kevesebb anyagi támogatást kaphat a hnb-től. vagyis az állami pénztárból. Én személy