Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-17 / 38. szám
MELBOURNE ÉS AZ ARANY MÉRFÖLD Mielőtt Canberra felépült, Melbourne volt az ausztráliai törvényhozás, a minisztériumok és igy az ország adminisztratív központja. Több mint két és fél millió lakosával akkoriban a földrész legnagyobb városaként tartották számon. Később megelőzte a rohamosan növekvő Sydney, a parlament átköltözött Canberrába, de Viktória állam fővárosa a pénzügyek terén betöltött szerepével még ma is Ausztrália legjelentősebb városának számit. — Miért éppen Melbourneban telepedett le ? — kérdeztem meg egyik ausztráliai ismerősömet, aki azelőtt Sydneyben lakott. — Nézze, egyrészt ide köt a munkám az egyetemen, ahol a könyvtárosi tanszéken adok elő, másrészt, ennek a városnak sokkal élénkebb a kulturális élete, mint Sydneynek. — Hogyhogy, hiszen Sydneyben például gyönyörű operaház van ... — Amelynek nagytermében most talán, kulturális érdeklődés híján, ökölvívás folyik — vágott a szavamba ismerősöm, majd így folytatta: — Ne csodálkozzon. A sydneyiek zömmel kultúrbarbárok. Jobban érdekli őket egy új étterem, vagy egy nagy sportesemény, mint az opera bemutató előadása. Itt Melbourneben — talán a régebbi hagyományoknak köszönhetően is — kultúrára éhesebbek, igényesebbek az emberek. Szimfonikus zenekarunknak nagy a tekintélye Európában is, és operánkban gyakran lép fel hírneves vendégénekes. De más vonatkozásban is érvényes ez. Nemzeti Képtárunk a déli földteke leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik és három, ugyancsak jónevű, patinás egyetemünkre sok külföldi diák is jelentkezik. — Eddig azt hittem, hogy Melbourne főleg az ipar városa! — Az is! Van itt köolajfinomító, vannak hatalmas vegyiüzemek, gépkocsigyárak, mezőgazdasági gépgyárak, textil- és ruhagyárak, és van sok kisebb üzem is. De azért, ahol csak lehet, parkosítanak, és a sugárutakat magas fák sora övezi. A botanikus kert 43, az állatkert 20 hektárja és a város szívében a hatalmas St. Kildai park is része a város tüdejének. Ezt a parkot különben számos szobor és más látványosság díszíti. Itt van a tíz méter átmérőjű híres virágóra, továbbá az állam névadójának. Victória királynőnek emlékműve, valamint egy kör alakú oszlopos-kupolás épület, amelyet az ausztráliai nők jogaiért küzdő Lady Clark emlékére emeltek. Maga a belváros, a „Golden Miile" — az Arany Mérföld — is, amelyet hosszű utcái szabályos négyszögekre tagolnak, a nagyszabású építkezés ellenére — talán éppen a parkoknak köszönhetően — megőrizte sajátos hangulatát. A kedélyes, árkádos sétálóutcák, a kinai negyed éttermei, a számos üzletház és kis cukrászda, mintha Budapestet idézné. Ebben ugyancsak eltér a felhőkarcolókkal túlzsúfolt sydneyi városközponttól. Háborúban, élet és halál között Egy nap kicsit megfájdul a hasam, kisvártatva a fájdalom annyira megerősödik, hogy orvost kell hívni. Minden olyan borzasztó .. . Elvesztettem a gyermekemet. Az orvos azt mondta: „Lehet még gyermeke, ha nagyon óvatos lesz . . ” De én tudom, hogy a testem felépítése a táncosnőé, hosszúra nyúltam, sovány vagyok és olyan fejletlen a medencém, hogy az új élet kihordásához nincs benne elég hely. Összeroppantam Jean mamája megpróbál vigasztalni. Gondosan elzárja a szekrénybe az apró ingecskéket, pici harisnyákat. Majd, mondja. Én azonban tudom azt is, hogy ezzel megszakadt a legerősebb szál. ami Jeanhoz kötött, köztünk vége mindennek. Nem akarok Párizsban maradni, szeretnék valahová nagyon messzire elszökni, s mint az állatok, elrejtőzni, elzárkózni a bánatommal. Szerződést kötök egy újabb turnéra. A házasságunk, két év elteltével, válással végződik. Josephine minden sorscsapást — az amerikai kudarcot, Abatino halálát, gyermeke elvesztését és anyaságának reménytelensegét, a válást — mélyen eltemetett szivében. A világ az ünnepelt, ragyogó csillagot látta. Új, nagyszabású művészi terveit azonban keresztülhúzta a háború. Egyik impresszáriója révén összeköttetésbe kerül Jacques Abtey-vel, a francia titkosszolgálat fiatal tisztjével, akinek az volt a megbízatása, hogy olyan ügynököket toborozzon, akik hazafias lelkesedésből ingyen vállalnák ezt a szolgálatot. Josephine pillanatnyi habozás nélkül vállalta: „Franciaországnak köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki. Ha kell, ezért az országért az életemet is föláldozom." Amikor a fasiszta megszállók betörtek Párizsba, a színházak nézőterei üresen tátongtak Josephine minden házanépével. a szobalányával és kedves állataival kiköltözik nemrég vásárolt birtokára. Les Milandes-ba. Ez a neoromantikus kastély, tornyocskáival, kiszögeiléseivel. erkélyeivel, zegzugos folyosóival és furcsa kis szobáival mintha csak rejtekhelynek épült volna Menedéket találnak itt belga és lengyel menekültek Párizs lerohanása és a vichi kollaboráns kormány megalakulása után a francia titkosszolgálat központja, egy építészeti cég neve alatt Marseille-ben működött. A központ vezetője, Paillole ezredes nagyon bizalmatlan. Semmi szükségünk egy új Mata Harira, mondta. De az ezredest találkozásuk első percében lenyűgözte Josephine rendíthetetlen hite a szövetségesek győzelmében, mérhe-Kl VOLT JOSEPHINE BAKER? tetlen áldozatkészsége, körültekintő, óvatos okossága A találkozás után Josephine újabb turnékra" indul, uj .személyzettel". London, Lisszabon. Madrid (itt a vízumokat közvetlen Franco bátyjától szerzi meg), s mindenütt a határokon a rendőrök, csendőrök, katonák, vámosok csak a csodálatos revücsillagot látják, számtalan bőröndjével, személyzetével. állatseregletével, és ahányan vannak, törik magukat az autogrammért . Es mindig csak Josephine kelt feltűnést, a bűvkörében élő „jelentéktelen emberkék ' pedig fennakadás nélkül átcsúsznak az ellenőrzéseken, fogadásokon. követségeken es nagykövetségeken, a koktélpartikon, es nem tűntek fól a marokkói magánklinikán sem, ahol Josephine a háború alatt jóformán teljes tizenkilenc hónapot töltött ágyhoz láncolva vagy lábadozva És betegszobájában állandóan fogadva tisztelőit, hódolóit, barátait Hiszen a legtermészetesebb dolog volt, hogy a betegeskedő világhírű művésznőt még a legkülönbözőbb országok diplomatái is rendre látogatják. S az, hogy a betegszobában „mindenféle emberek" találkoztak, esetenként „üzenetet" hagytak egymásnak, valóban senkinek sem lehetett feltűnő. Josephine hosszadalmas betegsége (hashártyagyulladás és következményei) még hosszadalmasabb lábadozása idején hűségesen — így is, úgy is folytonos életveszélyben — szolgálta választott hazája ügyét. S nemcsak azt, hanem itt, Észak Afrikában a szövetségesek győzelme után. a maga számára megfogalmazott életcélnak is engedelmeskedett: az amerikai frontharcosok kozott terjesztette a faji megkülönböztetés elleni küzdelem eszméjét, amelynek élete vegéig lelkes hirdetője, cselekvő harcosa volt . ._________ A szövetségesek győzelme után az első „Josephine Baker s Show’’-t Casablancában rendezték meg, a francia nagyvöroskereszt javára. Josephine minden közismert, slágernek számító dalát más-más kosztümben énekelte. A szambát brazil jelmezben, a Mon village-t breton népviseletben, a Ma Tonkinoise-t ázsiai kosztümben és a világszá mot, a J'ai deux amours-t a Párizs színeit — kék-piros — idéző krepp-papírban. Az amerikai haderő egyik parancsnoka, Meyers ezredes, előnyös szerződést kínált fel Josephine-nek, a háború egész időszakára Josephine büszkén vissza utasította ,A Szabad Franciaország katonája vagyok — nem léphetek föl pénzért."_____________ De Gaulle tábornok meg Észak-Afrikában megajándékozta a legmagasabb francia katonai kitüntetés, a Lotharingiai Kereszt arany másával Josephine Baker a francia légierő alnadnagyi rangjával szerelt le. A győzelem ünnepén hősies tetteiért a Becsületrenddel tüntették ki. (folytatjuk) Dr. A. Bárhová felvételei (nŐ9)
