Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
ÚTKERESŐ Figyelj! Beszélik róla, hogy szeret dicsekedni, hogy álmokat kerget. Nem hittem a szóbeszédnek. 1. nap Mivel úgyis együtt járunk úszni, legközelebb már együtt mentünk a városba. Nem volt nehéz megbarátkozni vele. Mindig egyedül jár, különcnek tartják, pedig valójában „normális". Hosszú szőke haja, barna szeme érdekessé teszi. Az öltözködése sem kirívó. Csak ma éppen nem vette észre, hogy hátul tízcentis szakadás van a szoknyáján. Figyelmeztettem. — Igen ? Pedig most voltam otthon, és nem is szóltak. (Az otthon — pár száz kilométerre levő város.) A valutáért árusító üzlet kirakata előtt hoszszasan néz egy arannyal átszőtt pulóvert Magára képzeli. 2. nap Azt mondta, szóljak be, együtt mehetnénk az egyetemre. Diákotthoni szobában nagyobb rendetlenséget még nem láttam. Az ágy melletti utazótáskán, amelyet tegnapelőtt rakott oda, már volt ideje felgyü/emlenie egy nagyobb ruhahegynek. De nem akárhogyan, ruhák kombinéstól, harisnyástól, ahogyan lerángatta őket magáról. Várni kellett rá, amíg elkészül. Kapkodva kihúzta az íróasztal egyik fiókját, ahol a diákembernek általában a könyvei, füzetei, szótárai sorakoznak. Az ő fiókjában púderbe áztatott rúzsdarabkák, az esti arclemosó vatta... — Hol van már megint a szemceruzám ? — Kihúzta a másik fiókot is. Ott volt, a kiso/ló mellett beleragadva a kifolyt parfümbe. Aznap nem volt időnk ebédelni. 3. nap Elmesélte az életét, már amennyit érdemesnek tartott belőle. — A gimnáziumi éveim alatt egy népi együttesben táncoltam. Be volt osztva az egész napom. Reggel úszni jártam, ebéd helyett karate leckéket vettem, iskola után manöken voltam az áruházban, lovagolni tanultam, s ha még maradt időm, verseket fabrikáltam az iskolai újságba, amelyek az iskola irodalmi versenyén is megállták a helyüket. Az irodalomtanárom azt javasolta, hogy adjam ki őket Az Ifjúsági Utazási Iroda idegenvezetője voltam, így minden második héten külföldi csoportot kalauzoltam az országban, nyaranta a bolgár tengerpartra jártam velük. Idén mehetnénk együtt... — Hát — nem is tudtam, mit feleljek hirtelenjében. A gyanú azonban már ébredezett bennem, de ő kitartóan folytatta: — Most várom haza a vőlegényemet A lovardában ismertem meg. Egy külföldi csoport miatt gyorsan meg kellett tanulnom lovagolni. Őt jelölték ki edzőmül, többszörös szlovákiai bajnok volt. Most mérnök egy hajón. A világ minden táját bejárta már ■ ■ ■ Jelenleg Kubában van. — Szóval, egy Belmondo... — Ha hazajön, biztosan sok külföldi cuccot hoz megint. — Mindezt olyan unott hangon jegyezte meg, mint akinek ez jelentéktelen részlet — Akkor lesz az esküvő? — Lesz, ha lesz, még lehet, hogy meggondolom magam. Mindig kinevetem, kitolok vele. ö meg bukik rám, mert fiatal vagyok. Azt mondta, csak én kellek neki. Hát jó, nekem megfelel az ilyen élet, hiszen sosem lesz otthon... Három nap alatt rájöttem, hogy igazuk volt azoknak, akik azt beszélték, a fellegekben jár. Nem is akar leszállni a földre. Minek ? Amíg az anyjának hazahordja a szennyest, a varrnivalót, amíg körülugrálják a fiúk... De mi lesz azután? PLEVA ÉVA Frizura„A hajviselet teszi az embert" — szokták mondani Afrika nyugati részén. Találékonyságban az öregek sem maradnak el a fiatalok mögött. A fulbék és a hauszák egy magas fésűvel szorítják le hajukat. A bambarák a kos szarvához hasonló alakzatot fésülnek belőle, egy másik törzsnél pedig a férfiak frizurája hosszan leomló, különálló tincsekből készül. Az észak-afrikai nomád berberek és tuaregek tevenyereghez hasonló formára fésülik hajukat. Számukra létfontosságú a teve, amelynek szívósságát és igénytelenségét különösen tisztelik. A Kelet-Afrikában élő harcias maszajok tarkójukon hosszú tincsbe fogják össze hajukat, amely hátuk közepén kettéválik, akárcsak a kígyó nyelve. A hajat zsírral vagy sárral tapasztják össze. A gyakorlatias ugandai didingek a gomba kalapjához hasonló frizurát fésülnek maguknak, hogy védjék szemüket a vakító napsugaraktól. Az Elefántcsontparton, Beninben és Nigériában élő népek gyakran nevet is adnak az egyes hajviseletnek, és nem is akármilyet: „bárányzsiger", „párna", „bot, hogy eltángáljam a feleségemet". Szenegálban ismeretes egy frizurafajta, amelyet úgy neveznek, hogy „az ördög bújjon beléd". A fodrászok mindig nagy nézőközönség előtt dolgoznak. Méltóságteljes arccal, gyorsan mozgó kézzel alkotják nagy művüket a piacokon, vagy egyszerűen csak az utcán, egy színes ernyő alatt. Az afrikai nő soha nem hanyagolja el a szépítkezést, akkor sem, ha nem tudja, mit irt Fekete asszony című versében Leopold Sédar Senghor: „hajad árnyékában felizzik vágyam". És melyik nő nem szereti, ha vágyakoznak utána? A parfümöt és a kölnit nem ismerik az afrikai falvakban, de ha ismernék, akkor sem tudnák megfizetni. A falusi szépségek haja azonban mindig kellemes illatot áraszt. Levendulából, szantálfából, szegfűből párolt olajat, az ernyőakácok kérgéből vagy kóladióból készített kivonatot dörzsölnek bele. Rövid hajat általában férjhezmenetelükig viselnek a lányok. A kis copfok száma vidékenként változó, de néhány népnél szigorú szabályok határozzák meg, hogy hány legyen belőlük. Bandiagara, egy híres dogon fodrászmester szokása volt, hogy pontosan nyolc kis copfot fonjon: a legenda szerint a dogonok nyolc szent családból származnak, s ma is nyolc nagyobb csoportra oszlanak. Nehéz lenne felsorolni az Afrikában található valamennyi hajviseletet. A luba nők a hosszú copfokat szeretik. Más vidékeken a nők nem egy, hanem két-három copfot fonnak, s ezek eltérő hosszúságúak. Etiópiában aranyszálat fűznek bele. Kamerun északi szélén az egykori nomád népek utódai a hosszú, vállra omló egyenes hajat kedvelik. Az afrikaiaknál a frizura az önkifejezés egyik eszköze. A guineai koniagák is minden bizonynyal önállóságukat, másoktól eltérő jellemüket akarják bizonyítani különös, kerék formájú frizuráikkal. Fejükre egy abroncsot erősítenek, s ebbe a küllőket saját hajukból fonják. Az abroncsba a termékenységet jelképező kis kagylókat tűznek. Az afrikaiak nemcsak azért törődnek annyit frizurájukkal, mert tetszeni akarnak másoknak, vagy eredetieknek akarnak látszani. A hajviselet a társadalomban elfoglalt hely, az anyagi helyzet kifejezője is. Felső-Voltában a törzsi uralkodók udvarában az ember már rövid idő után a hajviseletek alapján meg tudja állapítani, hogy ki tartozik a kiváltságosok, ki a katonák, ki a szolganép közé. Korunkban kezd megváltozni a hajviselettel kapcsolatos szemlélet. Az európai kultúra hatására a városokban élő afrikaiak igyekeznek kiegyenesíteni göndör hajukat, s minél hoszszabbra akarják megnöveszteni. A saját, az afrikai jelleg azonban elöbb-utóbb mégis győzedelmeskedik, hiszen a nemzeti vonások legtöbbször legyőzik az idegen hatást. ötletek
