Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-22 / 4. szám

TAJOLO KALENDÁRIUM 1775. január 22-én születeti Andre Ma­rie Ampere francia matematikus és fizikus. 1905. január 22-e a pétervári véres vasárnap: az orosz polgári demokra­tikus forradalom kezdete. 125 éve, 1860. január 22-én született Jaroslav Vicék cseh irodalomtörté­nész. 1949. január 24-én alakult meg a KGST. 1885. január 25-én született Ludvik Bradái cseh könyvtervező és könyv­kötő grafikus. 1900. január 25-én született Fekete István író. aki ifjúsági regényei sorá­val — Kele. Vük, Csi, Lutra. Tüske­vár stb. — vált ismertté és kedvelné olvasói körében. 1895. január 25-én született Art túri Ilmari Virtanen Nobel-dijas finn bio­kémikus. 1925. január 25-én született Miloslav Hruskoviő, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagja, a KB titkára. 1950. január 26-án kiáltották ki a független Indiai Köztársaságot. 1910. január 26-án született Elmar Klos cseh filmrendező. 1945. január 27-én szabadította fel a szovjet hadsereg az auschwitzi kon­centrációs tábort. 1945. január 28-án szabadult fel Pop­­rád. s ugyanekkor kezdődtek meg a partizánok harcai a fasisztákkal Ci­­erny Balog megmentéséért. 1860. január 29-én született Anton Pavlovics Csehov orosz próza- és drámaíró. Névnapjukon e héten köszöntjük Zelma. Timót, Pál, Vanda, Angelika. Ká­roly és Karola, valamint Adél nevű kedves olvasóinkat. Még mindig a tél jegyében választunk virágot a megajándékozandónak, bár az üvegházi virágkertészet nyomán már na­gyobb kínálatból kereshetjük a legmegfe­lelőbbet. S erre bizony szükségünk is van, ha a név jelentése szerint ajándékozzuk a virágot, mert e héten ismét sok az előkelő, ..királyi” név naptárunkban. A Zelmák — Zelmácskák. Zelmi(ké)k, Zelmusfkák) — nevét egyesek a német Selma névből származtatják, ez a Salome és az Anselma becézője, mások véleménye szerint a Szalóme arab változatából ered (ennek jelentése Sión békéje). E ritka név viselőinek ajándékozzunk egzotikus virá­got, orchideát. A Timót — becézve: Tim, Tima, Timkó, Timó, Timsa, Timi, Tinkó, Tinsa — a görög Timotheusz név latinos változatból rövidült. Jelentése: Isten becsülője. Aján­dékozzunk a Timótoknak örökzöld cseijét (cserépben) s hozzá egy szép könyvet, a Görög regék és mítoszokat, vagy a Görög mitológiát. A Pál a latin Paulus rövidülése, jelenté­se: kicsi, kis termetű. Becézése is sokféle: Paja, Pajica, Paksa, Paksi, Palcsó. Pacsus. Pali(ka), Palkó, Paló, Pálocska, Pálos, Pa­­lus, Patyó. Pauca. Paucsa. Pauka. Póka, Pósa, Potyi. Potyó. Alacsony növésű futót vagy kaktuszt ajándékozzunk nekik. A Vanda név a lengyel Wandából — (nő is) t egy mondabeli királylány neve — és a német Wendel kezdetű női nevek becézett formájából is eredeztethető. A lengyel név jelentése: vend nő, a német nevek előtagja a vandál népnévvel azonos. A magyar becéző alakok: Vandácska, Vandi, Van­­duska. Ajándékozhatunk nekik pikkelyvi­rágot (Vriesea splendens). Az Angelika a késői latin angelicus melléknév nőnemű alakjából ered. jelenté­se: angyali, angyalhoz hasonló. Becézése: Ági(ka), Angi, Angyalka. Névnapjukon hófehér jácinttal (Hyacintus orientalis) kö­szönthetjük az Angelikákat. A Károly a régi magyar Karuly személy­névből — jelentése: karvaly, turul —, illetve a latin Carolus rövidüléséből kelet­kezett. Ez a germán Kari névből szárma­zik. mely legényt, fiút jelent. Becézhető Karcsinak. Karcsónak, Karesznek, Kari­nak, Karikónak, Károlykának. Katusnak. Kercsónak. A Karola a latin Carolus alak női páija. s becézése Kari/ka/. Karcsika, Karuska lehet. A Karolák névnapi ajándé­kához adjunk egy cserép azáleát a Káro­­lyoknak pedig a szobai pálmafélék közül válasszunk egy sudár „legényeset”. Az Adélt a francia Adéle-ből vettük át, amely a német Adele névből, illetve az arab Adahból ered, s melynek jelentése: felékesített, szép. Becézése Ada, Adélka. Adi, Ádi, Aduci, Adus(ka) lehet. Az ékes­szép Adélok ajándéka lehet (divat)ékszer és vágott virág, de lehet ékes, egzotikus virág pL amarillisz. KÖNYV A szeretet és az indulat szavaival Ajándékba kaptam Illés Endre Meste­reim, barátaim, szerelmeim c. esszégyűj­teményének két vaskos, szép kiállítású kötetét. Bevallom, nem fogtam hozzá rögtön az olvasásához. Itt volt ugyan folyton a kezem ügyében, gyakran meg­járattam tekintetemet a borítókon, a kel­lemesen pedáns Illés ifjú- és időskori fényképén. A végső lökést az elolvasásá­hoz végül is az adta, hogy fiatal költő barátom elárulta: szintén ajándékba kap­ván, ő bizony visszavitte Illést a boltba, és — úgymond — fontosabb, aktuálisabb olvasnivalóra cserélte be. Ezek után — belátható — nem halaszt­­hattam tovább a könyvvel való megis­merkedést. Már csak a megbizonyoso­dás végett sem. S belefeledkeztem. Illés Endre könyvébe ugyanis egyszerűen bele lehet feledkezni. Finom művű esszék, arcképvázlatok, irodalmi elemzések, ta­nulmányok, viták sorjáznak végig a csak­nem 1 300 könyvoldalon. S az embert rabul ejti a mód, ahogy Illés az anyagát megformálja. Semmi okoskodás, szelle­mi akrobatika, de annál közvetlenebb és rokonszenvesebb elbeszélő attitűd, szé­­pirói tónus. A magyar és a világirodalom költői, írói, festők, szobrászok, zeneszerzők, szí­nészek elevenednek meg a könyv lapjain. Van aki 30—40 sorban s van, aki 50 oldalas kimerítő tanulmányban. A pillé­rek — a szeretett és sokat fordított Stendhal, Maupassant, továbbá Móricz, Babits és Kosztolányi — kitetszenek és szilárdan tartják e nagy horizontú érdek­lődés szerteágazó íveit. Néhány írásában gyűjteményes kötetek, válogatások elő- és utószóit ismerjük fel, ami a tárgyalt íróval vagy művel kapcsolatos közvetlen élményen túlmenőleg kiadói, újrafelfede­­zői, értékközvetítői magatartásra utal. Tanulmányaiban, arcképeiben, vitáiban azért olyan gyakori a közvetlen élmény, mert ahogy maga is írja: csak az oxigént adó vérrel, azaz személyes jelenlétével, az elnyomhatatlan érzelmeivel, a szeretet és az indulat szavaival képes megszólal­tatni mindazt és mindazokat, akik a múlt megidézésének csöndes éjszakai óráin a tollára kéredzkednek. Az írások többségében szimpatikus felfedező szenvedély munkál, nem egy esetben nemes indulat is tetten érhető, maximálisan tárgyilagos tudott azonban maradni szerzőjük azokban az irodalmi elemzésekben és vitákban is, melyeket személyes — s nem mindig jó emlékű — vonatkozások szőnek át. Udvariassága Illés könyvének a szervesen illeszkedő és funkcionáló szapora idézetanyag. Vége­zetül még egy észrevétel: ritkán találkoz­ni manapság magyarul író íróval, aki a fogalmazás pontosságában felvehetné vele a versenyt. Bereck József Életmű-sorozatokról Nagyon utána kellene néznem, ha meg akarnám állapítani, hogy a magyaror­szági könyvkiadók az elmúlt tizenöt év­ben hány életmű-sorozatot indítottak, fe­jeztek be, és adnak ki ma. Lezárt életmű­vekről. vagy a még élő, de biztos erőt felmutató írók műveiről van szó. Nem beszélve olyan siker-sorozatokról, mint Tolsztoj, Dosztojevszkij, Thomas Mann, Hemingway stb. összes műveinek kiadá­sa (mely a magyar műfordítás erejét is demonstrálja), vagy a magyar irodalom­ban Ady, Móricz, Móra, Nagy Lajos, Krú­dy. Kodolányi, Karinthy Frigyes, most Kosztolányi, Babits műveinek kiadásával. Korántsem teljes a lista, még akkor sem, ha folytatom a hetvenes években lezárt életművek kiadásával: Déry Tibor, Illyés Gyula, Örkény István, Mesterházi Lajos, vagy a ma élők: Karinthy Ferenc, Szabó Magda, Cseres Tibor müveivel. A könyv­­gyűjtők kapkodhatják a fejüket. Mégis azt kell mondanom, az Összes Művek kiadása jelentős esemény. Az olvasónak különösen az, de az írónak is, a leszárma­zottaknak is — s magának az irodalom­nak is: az irodalom erősségét mutatja. A kiadók részéről pedig a teljességre való törekvést. A válogatások sohasem meg­bízhatók. A csehszlovákiai magyar olvasó nincs valami rózsás helyzetben. Még ha tudo­mást szerez is ezekről a sorozatokról, alig-alig fér hozzájuk. Könyvesboltjaink vezetői nem következetesek: elindítanak egy sorozatot, aztán abbahagyják (gyaní­tom, néhol nem is tudják, hogy sorozatról van szó). Hazai irodalmunk erejét Fábry Zoltán életműve jelzi. Szép kezdeményezés volt a Madách kiadó részéről Összegyűjtött Műveinek kiadása. Ma a negyediknél tar­tanak. A hét-nyolc kötetre tervezett soro­zat kiadása — véleményem szerint — kissé lassú ütemű. Annál is inkább, mert Fábry korábbi müvei — Béke igaza, Euró­pa elrablása, Stószi délelőttök stb. — nem kaphatók könyvesboltjainkban. A napokban elgondolkoztam azon, hogy hazai magyar irodalmunkban még kinek az életművét lehetne Összes Mű­vekké avatni: hát bizony Forbáth Imre az, akinek műve érte kiált! Irodalmunk jelen­tős poétája, írója régen megérett össze­gyűjtött müvei kiadására. A Mikor a néma beszélni kezd, az Eszmék és arcok, a Csodaváró (az utóbbi harminc évben megjelent kötetei) semmiképpen sem te­szik helyére Forbáth irodalmi munkássá­gát; nem teszik azzá, amivé Forbáth válhatna, művei révén igényt tarthatna. Lehetséges, hogy Forbáth Imre összes művei (levelezésével együtt) nem tenné­nek ki többet három vaskosabb kötetnél, nem számít, annál könnyebben le lehet­ne bonyolítani kiadását. Mellette ki még? Felötlött Bábi Tibor neve, bár úgy érzem — éppen irodalmi riportjai olvastán — életműve nem olyan egyenletes színvonalú, mint az előbbi kettőé (de talán azzá lehetne tenni!), viszont annál mindenképpen erősebb és meghatározóbb, hogy csupán válogatá­sokban szerepeljen. Kiadónk és iroda­lomtörténészeink dolga, hogy a műveket számon tartsák, az olvasók kezébe adják, ne hagyjanak porosodni semmilyen érté­ket. Mészáros Károly A Berhof tanya pusztulása Talán sohasem állt még fenn annyira a veszélye egy újabb háború kirobbanásá­nak, mint manapság, századunk nyolcva­nas éveiben, ugyanakkor a világ számos területén háborúk dúlnak: népek függet­lenségi harcai ott, ahol imperialista érde­kek csapnak össze. Valószínű ezért is kanyarodik vissza sok művész — filmmű­vész is — a második világháború esemé­nyeihez. Figyelmeztetni és óva inteni egy újabb háborútól — ezt akarja a filmren­dezők újabb, háború után született gene­rációja is. A Berhof tanya pusztulását — Vladimír Körner azonos című novellája nyomán — vitte filmre Jin Svoboda, aki a háború után született generációhoz tartozik. Az 1973-ban nagy sikert aratott novella, s most annak filmes változata közvetlenül a háború utáni napokban játszódik a lengyel—német—cseh határvidéken, ahol ebben az időben a béke szó még egészen mást, valami messzi, csupárr óhajtott fogalmat takart. A fanatikus — wehrwolfoknak nevezett — nácik marta­lékává vált a Berhof tanya. A tanyára gyűjtött figurák, emberalakok mind-mind külön kis szigetek, amelyekből kiváló jel­lemrajzokat kreáltak az alkotók. Itt él a tanyán a valamikori Berhof tanya és foga­dó tulajdonosa (Ladislav Krivácek), akit feleségének halála valamiféle furcsa ér­zéketlen állapotban találta, serdülő lánya Ulrika (Petra Vanöíková), akit viszont rendkívül mélyen érint anyja elvesztése, aztán egy apáca, Salome (Jana Brejcho­­vá játssza), aki a hit nevében ideig-óráig meg tudja akadályozni a Berhof tanya lakóinak lemészárlását, a tanyán lakik Tylda, a prostituált is (Evelyna Steimaro­­vá), aki tulajdonképpen a város lakóinak gyűlölete elől szökött ide, meg a cseh­szlovák hadsereg hadnagya is (Milan Knazko), aki a békét és rendet volt hiva­tott a tanyán fenntartani. És még sokan mások, akiknek sorsa összefonódott a „béke" első napjaiban. Az egybezárt-fo­­nódott közösségben a drámát a film végére időzítették az alkotók. Jin Svoboda filmjében az emberi kap­csolatok a meghatározók, de helyet kap benne az időn és téren felül álló szerelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom