Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-10 / 37. szám
Kedves 17 éves Aranka! Nézzük hát röviden, mi is a problémád. Fél éve jársz egy fiúvá! akihez mint írod „ragaszkodom, mint még soha senkihez", bár „attól félek, ez nem a szeretem", mert e téren „pesszimista vagyok". A fő problémád — szerinted —, hogy a fiú sokat cigarettázik, s te, a jövendő egészségügyi nővér tisztában vagy vele, hogy mivel járhat ez később, mivé fajulhat milyen betegségek kialakulását segítheti elő a túlzott nikotin fogyasztás. Végezetül azt írod, „annyit tudok, emiatt nem szakítanék vele, ha más ok nincs..." Hát... A dohány keletkezését így írja le egy régi arab kézirat: Mohamed egyik reggeli sétája során dermedt kígyót talált s könyörületességből a mellén melengette meg. Amikor a kígyó feléledt megmarta jótevője kezét Mohamed kiszívta a sebből a mérget és a földre köpte. S azon a helyen egy csodálatos növény nőtt ki, amely egyesítette magában a kígyó mérgét és a próféta könyöru/etességét. Ez a növény a dohány volt Ez a legenda a saját eszközeivel részben ugyanazt fejezi ki, amit a dohányzás ártalmairól szóló tudományos írások, vagy a dohányzás következtében megbetegedettek (vagy elhunytak) statisztikái. Vagyis, hogy a dohányzás árt az egészségnek. De kifejez mást is: azt, hogy ha egyszer szükségletté válik, nehéz leszokni róla. A te fiúdnak se megy (bár megpróbálhatná a dohányzás elleni szaktanácsadót is, ha annyira le akar szokni, mint ahogy ezt neked mondja), s elhiszem, hogy te ezt nehezen viseled el. Nagyon szép tőled, hogy elsősorban a fiúra, az ő egészségére gondolsz. Ez nagy önzetlenségről és felelősségérzetről tanúskodik. Ám a saját és esetleges gyermekeid egészségére is gondolj. .. Forszé ezzel nem azt akarom ajánlani, hogy szakíts a fiúval, hisz egy dohányzó ember lehet nagyon gyöngéd, rendes, becsületes partner, ám vigyázz, nehogy elnéző és megértő magatartásodat más téren is kihasználja. Gondotok itt például az alkoholra ... Kedves Aranka! Erről a kérdésről nem tudok többet mondani, hiszen végül is neked kell eldöntened, mi a fő kritériumod a partnerválasztásnál, s hogy leszámítva a dohányzást, megfelel-e neked a fiú jelleme, többi tulajdonsága, egyetértetek-e fontos dolgokban (és látszólag kevésbé fontosakban), s ha nem, tudtok-e kompromisszumot kötni úgy, hogy egyiktekben se legyen hiányérzet stb. Ám hadd mondjak még valamit. Azt írod, nem vagy biztos benne, hogy szereted a fiút. és pesszimista vagy a szerelmet illetően. Vigyázz. nehogy te is újabban oly sok fiatal lányra jellemzően pánikba essél! Ne hidd, hogy ha tizenhét éves korodig nem voltál szerelmes, akkor már nem is lehetsz, s hogy a magányt elkerülendő bárkit bármilyen fiút el kell fogadnod! Ui. tartok tőle, hogy ez a pesszimizmusod oka, s bár tagadod, ez a fő problémád. S ha csak azért ragaszkodsz a fiúhoz, mert félsz, hogy nála jobbat úgysem találsz, akkor ez valóban nem Szerelem- Egyébként azt hiszem, határozottabbnak, önállóbbnak kell lenned. Hiszen nem dönthet helyetted mindig más. Azt, hogy elmész-e a fiúval kirándulni vagy sem, neked kell eldöntened, hiszen nem én járok vele! S ha valóban olyan, mint amilyennek írod. s ezt édesanyádnak is elmondod, talán neki sem lesz kifogása a közös kirándulás ellen, ahol esetleg sok minden eldőlhet Szeretettel üdvözöl t luSMO.HUV tiÜtoOÓÚCl' Ma vagy mínuszket hónapos, Matyika. Napközben vígan tapicskolsz tavacskáiddal, este és kora hajnalban pedig öklöcskéiddel dörömbölsz a hasamon. Én pluszhuszonhatéves vagyok, ötvennyolc kiló, és boldogan tűröm ezt a mocorgást... Ezt a „plusz-minusz időszámítást" — még gimnazista koromban ötlöttem ki. A mínusz élet kilenc hónapig tart. Az élet csókjával kezdődik, és a születéssel végződik. A születés pillanata a kezdőpontja, a nullája a plusz-életnek. így már könnyen kiszámítható, hogy a szokványos életkorszámítás szerint most vagy héthónapos, azaz két hónap múlva fogsz megszületni. Amikor ezt ismerősöknek is mondom, csodálkozva méregetnek, és megkérdezik, mennyit híztam. Négy kilót. Csak négyet, néznek nagyot, s máris mondják, hogy biztosan nem eszem rendesen, pedig tudhatnám, hogy nekem most kettő helyett kell.., Pedig eszem ágában sincs „fogyókúrázni". De ha az ember annyiszor hallja ugyanazt, s ráadásul tapasztatlan, végül elhiszi, hogy másoknak van igazuk. így én is aggódni kezdtem, és megkérdeztem a kismamatanácsadóban, hogy normális dolog-e ez a négy kiló. Az orvos megnyugtatott, hogy kiválasztod te magadnak, amire szükséged van, s különben sem szabad tíz kilónál többet híznom. Azóta nyugodt vagyok. Főleg mióta már mozogsz is ... Az első moccanásod... Beteg voltam. Lázas. Kezem, lábam, mint a tűz, féltem, hogy megsülsz odabenn ... És ekkor egyik este. amikor egy liter forró tea után magamra húztam a paplant és apád rámterített még egy takarót, valami görgőshez, forduláshoz hasonlót éreztem. Mintha egy nehéz popsi billenne félre a saját súlyánál fogva. Később meg: mintha egy kisegér kaparászna ... Másnap már úszkálni kezdtél, s azóta egyre többet tornászol. Vagyis focizol, ahogy apukád mondja. Mert szerinte fiú vagy, és focista leszel. S azt is mondta, hogy ha mégis lány lennél, ö akkor is Matyinak fog hívni. Nekem mindegy, hogy mi vagy. Bár talán egy icipicit jobban szeretném, hogy lány legyél, mert akkor olyan lennél mint én. Igaz, egy fiú is közel állna hozzám, épp azért, mert más lenne, mint én vagyok. Vagyis tényleg mindegy. Csak az a furcsa, hogy nem tudlak igazából elképzelni. Néha álmodok veled, de sosem téged látlak, hanem a kocsidat és egy fodros fehér kispaplant. Csak akkor tűnsz fel egy pillanatra, amikor az üzletben kezembe veszek egy kisinget, egy rugdalódzót, és beleképzelem a testecskédet. Vagy amikor fogatlan inyű, ujjacskáit mozgató, picinyke öklét figyelő csecsemőt látok. Amúgy megfoghatatlan számomra a létezésed, s már rájöttem, hogy még nem magad miatt szeretlek igazán. Apádat szeretem benned. Csak amikor szédülök, vagy járás közben szúrást érzek, és agyamba vág a felismerés, hogy elveszíthetnélek, csak akkor érzem, mennyire kétségbeesetten ragaszkodom hozzád. Ha arra gondolok, milyen nehéz a születés pillanata, akkor irigylem azokat, akik már megszültek, s akik már megszülettek. De ha semmire sem gondolok, csak élem ezt az állapotot, akkor azt kívánom, bárcsak mindig Így lenne. És ilyenkor mindig meghatódom. A meghatódások hónapjait élem. Reggel üzletbe megyek, az úton patkó alakúvá dermedt halott gilisztát látok — és meghatódom. A szomszéd lány, akinek nincs partnere — mert amikor megtudta, hogy apa lesz, kereket oldott —. meséli, hogy albérletbe költözik, mert ötvenéves apja elhagyta őket egy ötvenéves szerető kedvéért, s ö már ezt nem bírja idegekkel, de nem beszélhet tovább, rohannia kell a bölcsödébe féléves kislányáért, aki már nemcsak az apjának nem kell, de a nagyapjának sem — elérzékenyülök. sírás fojtogat, pedig azelőtt dühöngtem volna. Apád az újságokat rakosgatja az ablak előtt, a szinte fehér nap átsüt az ingén, a háttérben, az ablakon túl egy bólogató fa. Én ülök, nézem — és meghatódom. Naponta százszor tudnék sírni a boldogságtól. MÉSZÁROSNÉ L. ZSUZSANNA egészségűn^ VEDEL-MÉBEK „ Járásunkban az utóbbi időben nagyon elterjedt a japán kristályokkal való gyógyítás. Kérem, írják meg, hogy valóban gyógyhatásúak-e ezek!" „Vargáné" Kérdésére válaszolhatnék egyszerűen igennel vagy nemmel, de az igazság az, hogy a dolgok általában többrétűek, mintsem, hogy egyszerűen fehérként vagy ellenkezőleg, feketeként értékelhetnénk azokat. Kétségtelen tény, hogy az orvostudomány fejlődése az utóbbi néhány évtized során jelentős eredményeket hozott. Sok olyan betegség gyógyítása vált lehetővé, amely korábban végzetes következményekkel járt, s általában elmondható, hogy ma már szinte nincs olyan betegség, amelynek kilátásai ne lennének jobbak, mint akár tíz-húsz esztendővel ezelőtt voltak. Ezek az eredmények minden esetben hosszan tartó, szívós, rendszeres kutatómunka eredményeként jöttek létre, széles körű bevezetésüket minden alkalommal gondos kórházi, klinikai elővizsgálatok előzték meg. Ezzel egyidöben ugyanakkor számos olyan új „csodaszer” is bekerült a köztudatba, amely — nem utolsósorban a nem eléggé körültekintő és szakszerű propaganda következményeként — valótlan reményeket keltett a gyógyulás után vágyakozó betegekben. Ezekről a „csodaszerekről" — s közéjük tartoznak a „japán kristályok", akárcsak a közelmúltban gyors, de korántsem hosszú karriert befutott japán mágneses karkötők is — azután kiderült, hogy teljesen hatástalanok, vagy pedig jobb esetben hatásosságuk csak rendkívül kevés, klinikailag jól körülhatárolt esetben mutatható ki. Érthető, hogy mindnyájan türelmetlenek vagyunk, ha magunk, rokonaink vagy közeli ismerőseink betegségéről van szó. Ilyenkor támaszra vágyva hajlandók vagyunk hinni minden ajánlkozó lehetőségnek — a meztelen igazság azonban az, hogy csodák korábban sem voltak, és napjainkban sem születnek. Az úgynevezett „japán kristályok" titkát ma már ismerjük, Így ésszerű fogyasztásuk ellen sem lehet kifogásunk. A „kristályok" erjesztő baktériumokat — elsősorban a Leukonostoc mesenteroides nevű baktériumot — tartalmaznak. Ezek a répacukorral, és néhány szem mazsolával ízesített vízben a cukrot elbontják. Az ital kellemes savanykás izét az erjedés során keletkező vajsavtól és ecetsavtól nyeri. Hasonló folyamatban — eltérő baktériumok közreműködésével — játszódik le az acidofiltej. illetve a kefir keletkezése során is. Meg kell jegyeznem, hogy a „japán kristályok" nem megfelelő tárolása során fennáll annak a veszélye, hogy más. nemkívánatos baktériumokkal is fertőződnek. Ezért a „kristályok" tárolása és felhasználása során feltétlenül ügyelni kell azok tisztaságára. A Leukonostoc meserrteroides 20—30 °C-on szaporodik optimálisan. Az érés után az italt hűtőszekrényben kell tárolni megelőzendő a túlérést és megtartandó az ital kellemes savanykás izét. Bár a „japán kristályok" semmiféle mérhető gyógyhatásáról nincs tudomásunk. mind ez ideig, nincs bizonyítva azok káros hatása sem. Ezzel kapcsolatos a kérdés másik oldala. Nem titok, hogy a legjobb orvos a legjobb és legújabb, valóban hatásos kezelési módszereket alkalmazva is csak abban az esetben érhet el eredményt, ha a beteg hajlandó hinni azokban, és az utasításokat megtartva mindent elkövet saját gyógyulása érdekében. A gyógyulásba vetett hit fokozottan szükséges a napjainkban oly elterjedt nem szervi — funkcionális, idegi eredetű — megbetegedések esetén. Ha az ilyen beteg az ártalmatlan „japán kristályokat" az orvos kezelési utasításainak pontos követése mellett — és nem azok helyett! — alkalmazza, akkor azok közvetett módon, a gyógyulásba vetett hit erősítése révén alkalmanként még akár hasznosak is lehetnek. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ (nőn)
