Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-10 / 37. szám
TÁJOL0 1890. szeptember 10-én született Franz Werjel prágai német író. 188?. szeptember 10-én született A. I. Palladia szovjet biokémikus. 1885. szeptember 11-én született David Herbert Lawrence angol író és esztéta. 1885. szeptember 13-án született Aquilino Riberio portugál író. 1955. szeptember 14-én hall meg F. C. W'eiskopJ német író. 1920. szeptember 15-én jelent meg a Pravda chudoby első száma. 1685. szeptember 16-ám született John Lay angol költő, a Koldusopera írója. 1745. szeptember 16-án született M. /. Kutuzov. a Napoleon seregeit legyőző orosz hadvezér. 1905. szeptember 16-án született Vladimír llolan cseh költő. 1910. szeptember 16-án született Václav Hamis, cseh operatőr. Szeptember 17-e a csehszlovák légierők napja. Utak Európába Be kell vallanom, nem tudtam, hogy „az első magyar, aki Londonban Shakespeareelöadást lát, és erről írásban beszámol", az az 1750. augusztus 11 -én Nyitra vármegyében, a Vág bal partján elterülő Lukán született Sándor István volt. Hogy ki is ez a hatvanöt évesen pisztollyal öngyilkosságot elkövető férfi, arra bőséges választ kapunk a jeles pécsi Írótól, a tájesszét jellegzetes műfajjá avató Tüskés Tibortól, akinek a Kozmosz Könyvekben megjelent Utak Európába című kötete hazai könyvesboltjainkban is megvásárolható. Finnországtól Olaszorszá-UTAK i EURÓPÁBA gig Párizstól, Svájcon, Ausztrián át Leningrádig barangol, és helyzetképet nyújt a Szlovákiai napok címmel a szlovákiai. Három képeslap Romániából címmel a romániai, A Drávától az Adriáig címmel a jugoszláviai magyarok életéről is. A Szlovákiai napiok némelyik fejezetében tárgyi tévedések találhatók, hiszen Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) nincsen természetrajzi múzeum, és tájvédelmi állomás sincs, ahogy az tudósításából kiderül, s csak remélni lehet, hogy máshonnan tájékoztató írásaiban nincs ilyen tévedés. Magyar Könyvbarátok és Versbarátok Köre sincs már, s még sorolhatnám, mi minden válto(nŐ6) zott meg azóta, hogy nálunk járt. vagyis írásai alól — lévén helyzetjelentések —, hiányolom a dátumot. Persze, Tüskés nemcsak a jót, a szépet, azt, ami összeköt láttatja, hanem azt is, ami aggasztja. Módszere — utalunk csak műemlékvédelmi ihletettségü soraira —, hogy nem magyaráz és érvel, hanem a puszta tények leírásával teszi bírálóvá, számonkérövé hangnemét. így figyelmeztet arra, hogy Európában kulturált nemzetek élnek, akiknek az elvont képzetek fátyla nélkül kellene tisztelniük, becsülniük egymást. Lényegében ezt sugallja a könyv, s természetesen azt még, hogy utazni annyi, mint megismerni. A kötetet záró, Sándor István életpályáját bemutató esszét a szerző utazásról tett vallomásaként is minősíthetjük, annál is inkább, mivel utazásai hasznát és rangját, természetének rejtelmeit ebben magyarázza, igazolását adva annak, hogy a magyar mindenkor utazó, barátkozó ember volt. Nemcsak a huszadik században. Sándor Anna Az utolsó korszak üzenete Az idén ötvenesztendős Tözsér Árpád irta le tavaly decemberben kortársáról, „a gömöri Anteusról" az alábbi sorokat: „A földtörténet jurta-szakaszában tömörülhettek, gyürödhettek igy egymásra a földrétegek, valami földbe zárt óriás mozdulatainak eredményeképpen. Bácskái tájai egyre kitömi vágyakoznak a megadott keretek közül, mint a kelő kenyér a teknőből." A losonci (Lucenec) Nógrádi Galériában október 13-ig nyitva tartó tárlat megtekintését követően az volt az érzésünk, hogy az a „földbe zárt óriás" nem lehet más, mint maga az öt éve halott, legendás munkabírású és zárkózottságé szlovákiai magyar képzőművész, Bácskái Béla. Ugyanis az a dinamizmus, feszesség és feszültség, a táj földrengéses volta, amely különösen utolsó korszakának jellemzője, oly egyedi a magyar tájfestészetben, hogy e tájak mögé, mozgató óriásként senki mást nem feltételezhetünk, csak magát a tájszervezöt: a festőt. Csakhogy Bácskái óríássága nem a meséből, hanem a drámából, pontosabban a tragédiából eredeztethető. Abból az esetében korai halállal végződő ellentétes helyzetből, amelyben gondolkodó és érző emberként Bácskái is kínlódott, s amely úgy keletkezik, hogy az ember a maga sajátos jellegének védelmezőjeként él, miközben vendégszerető szíve az üldözöttek menedéke. a béke szentélye, s minden éltető és lassan gyilkoló idegen érzületnek is szállásadója. Innen eredeztethető a saját meggyőződésének erkölcsi bizonyosságát veszélyeztető fecsegő zűrzavar mellőzése, és a „földrengéses", a „kitömi kívánkozó" témák örökös ismétlődése is. amellyel mintha földcsuszamlásos idők közeledtére hívná föl figyelmüket. Aki Bácskái utolsó alkotói korszakának e remek válogatását — Kubiőko Klára művészettörténész példamutató, mert a korábbi korszakok figurális kompozícióinak értéküknek megfelelő számarányát figyelembe vevő munkáját — nyílt szívvel nézi végig, annak leikébe menthetetlenül beleevödik a barlanglakó ősember elemi erejű hagyatéka is: félelem a természeti s minden kérlelhetetlenül ármányos erőtől. Mindezekből következik, hogy Bácskái nem a szülőföld hű másolója; lényéből sarjadtak e tájak, amelyek igézete ott kezdődik, ahol helyzettudatainkra derítenek megvilágositó fényt, ahol a táj barnái, feketéi, zöldjei, a színek kontrasztja és a forma fegyelme szinte érzékelhetően hozzánk simul, mint a legjobb barát, aki lelkünk legkeservesebb magányának óráján is biztat, bátorít és szeret. Halála — 1980. november 7-e óta ez az első tárlata. Az eltelt öt esztendő nemcsak megerősíti abbéli hitünket. hogy Bácskái Béla a szlovákiai magyar festészet egyik legegyéníbb hangú, egyetemes gondolatokat fölvető halhatatlan művésze, de a választ kutató kérdést is fölteteti velünk: vajon az öregkor küszöbéig jutó ötvenesek nemzedéke fölött feljövő fényjel miért világít oly bizonytalanul? Miért nem hessegetjük a homályt előle ? Szigeti László Útkeresések A fiatal művészek útkereséseiről, elért eredményeiről átfogó képet többnyire közös kiállításaik nyújtanak (individuális bemutatkozásra ritkábban nyílik alkalmuk). A bratislavai Dosztojevszkij-sori kiállitóteremben július 17-én megnyílt Fiatal képzőművészek VI. össz-szlovákiai kiállítására 150 szlovákiai művész nevezett be (születési dátúmuk 1950 és 1965 között mozog). A beküldött müvekből a Képzöművészszövetség komiszsziója által jóváhagyott munkák láthatók. A tárlatot az Ifjúság Nemzetközi Évének és a 12-ik Világifjúsági- és Diáktalálkozónak szentelték. Legszámosabban a festészetet képviselték, de a szobrászatnak, grafikának, az iparművészet, fényképészet, plakáttervezés, színpadkép- és kosztümtervezés, valamint az építészet kategóriájának is jutott hely (igaz e két utóbbinak csak néhány elvétve kiemelt példában). A festmények átlagszínvonala viszonylag magas, habár nem ártana, ha több lenne az elütő stílusjegyekkel biró alkotás. Felfedezhető egy bizonyos, egymáshoz közelítő művészi felfogás, mely korunknak és emberének új minőségű problémáit hivatott kifejezni. Ennek formai megfelelőjét Stefan Polák, Darina Gladisová? Daniel Bidelnica, Éva Misáková és mások többnyire az absztrakt háttérben felbukkanó realisztikus formák különféle változataiban találják meg, gyakran a fényképhatás érvényesülésével. Ettől a „kollektiv" stílustól határozottabban csak néhány kiforrott müvészegyéniség tér el és követi saját útját (mint Uljana Zmetáková, Stanislav Sztankóczy, Frantisek Zajac stb.) A szoborválogatás elég egyoldalú, főleg klasszikus szoborportrékra összpontosul. Néhány sikerültebb kisplasztikától — gondolok itt elsősorban az érmékre (Peter Vrzala különös plasztikus struktúrájú plakettjei) — és szobortól eltekintve (Oto Bachorík márvány Zsuzsannája) a jelen helyzetről nem adhat általános, objektiv számot. A grafikák többsége lírai hangnemet üt meg és a hagyományos grafikai eljárások útját követi. Kivételt talán Marcel Haácic nagyméretű színes kőnyomata képez, mely a fény, idő, tér és súly viszonyait firtatja-. A legsajátosabb és legeredetibb megnyilvánulások az iparművészet területén észlelhetők, a kerámia-, üveg-, textil-, ékszerkészítés és szcénográfia műfajában, melyek a legtehetségesebb és legtermékenyebb fiatal alkotók müvei által képiviseltek. (Michaela Klimanová-Trizuljaková, Sofia Pavleová, Remígia Litwinowiczová-Biskupská. Jana Cervíková, Milan Gáspár, Marcela Korkosová, Katarina Kissóczyová stb.) A fényképészet ugyancsak figyelemreméltó megnyilatkozási formákban a legnevesebb fiatal fényképészek munkáival szerepel (Anton Sládek, Ján Striez, Lubomir Stacho, Jena Simková, Ján Polák és mások). A. Gály Tamara Évadelőzetes A színház a pillanat művészete, mindig éppen affelé a közösség felé kell „közvetítenie", amelyben él; tudatosan számolva annak szellemi és esztétikai szükségleteivel. Ez az elvárás határozza meg a Magyar Területi Színház müsorpolitikáját, művészi eszköztárának skáláját, sajátos arculatát is. Ha figyelemmel kisérjük színházunk dramaturgiai törekvéseit, kitűnik a repertoár gazdagsága. A szlovák és cseh kortárs és klasszikus dráma mellett olykor világirodalom is bemutatásra kerül. Színházunk küldetésének tekinti a hazai magyar nyelvű drámairodalom fejlődésének ügyét is, amely csak akkor léphet előre, ha az elkészült müvek — néha vitatható szerkezeti és nyelvi erényeik ellenére is — színpadra kerülnek. A nyáron színházunknál is az előttünk álló évad előkészületei folytak. Az alkotók, dramaturgok, rendezők, tervezők, színművészek és szervezők újabb feladatok, sikerek reményében láttak feladataikhoz. Az új kinálat ugyanolyan változatos színházi élményeket Ígér, mint az előző. Kertész Ákos Névnap című müvének komáromi (Komámo) próbái már megkezdődtek. A darabot Takáts Ernőd rendezi. Georg Büchner Leonce és Léna című vígjátékát, amely a gazdagok üres. életunt mivoltát figurázza ki. a Thália Színpad mutatja be, ugyanitt várható egy szellemes szlovák szatíra, Vlado Laco Égi látogató című darabjának premierje és Aldo Nicolai Hárman a pádon című vígjátékának színpadra állítása. Hazai magyar szerzőink közül tavasszal Kőszeghy F. László zenés mesejátékának, a Lusta királyságnak tapsolhatott a gyereksereg. A következő évadban Kassán (Kosice) Tolsztoj Aranykulcsocska című klasszikus meséjében gyönyörködhet majd. A komáromi együttes „komoly" feladatot vállalt magára, amikor Shakespeare ritkán játszott tragédiáját, a Coriolanus-t tűzte műsorára. Komáromban stúdióprodukció is várható. Ugo Betti olasz drámaíró egyik legsikeresebb, bűnügyi történeten alapuló drámáját, a Bűntény a Kecskeszigeten-t vállalkozó szellemű alkotóközösség próbálja Holocsy István vezetésével. A repertoárból természetesen nem maradhatott ki a magyar klasszika, amelyet az idén Móricz Zsigmond népszerű darabja, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül képvisel. A kortárs cseh drámairodalomból pedig Oidrich Danék mutatkozik jje a Jelentés N. kórház sebészetéről című alkotásával. Az új évadban is lesz tehát zenés-, mese- és vígjáték, tragédia és szatíra, klasszikus és kortárs dráma, reméljük, közönségünk megelégedésére. Kiss Péntek József
