Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
keteföld, alatta nyirok, kővel vegyesen úgy három, három és fél méterig. Egy réteg fehér homok következik. Az agyagot vöröshomok-iszap takarja le. Fazekasnyelven a legfelső fatytyú, alatta középsöagyag, alsóközépső, alsóagyag — itt, Deresken. Mindenki csak a jobbat kereste. Végsösoron ez határozta meg az edény minőségét. szekeresek szerepét. Több szocialista országba, az NSZK-ba, sőt a tengeren túlra, Amerikába, Kanadába is szállítja. Bajúsz János agyagedényeit is. parasztember legtöbbször gabonával fizetett. Egy ötliteres fazék ára: kétszer megtöltötték gabonával, kukoricával, babbal, vagy ahogy megegyeztek. Igaz, jobban szerették volna pénzért adni, mert teher volt a lovaknak a termést hazahozni, de a népnek nem volt pénze. Manapság a Népművészeti Központ vette át a kedtek egy kicsit, majd tudásukhoz méltán megcsinálták. Megnyerték a fogadást. Gondolom, azóta, ha dereski vetődik Süvetére, mielőtt szóba állnának vele, megkérdik tőle: fazekas-é kend ? És nem fogadnak csak úgy vakon. Ami az én fogadásomat illeti? Hadd takarékoskodjak még egy kicsit... Ma már nem hiszem, hogy megszakadhat a láncszem, hogy kihalnak a fazekasok. Ennek a csodálatos mesterségnek élnie kell. A változatos, teljes embert igénylő, minden darabból élményt is fakasztó fazekas mesterségről készített néhány fotó ízelítőnek is kevés. Ha módomban állna, filmet készítenék az agyag mestereiről. Nemcsak azért, hogy munkájuk ilyen formában megmaradjon az utókor számára. Ez kevés lenne. Jobban azért, hogy odafigyeltessek egy mesterségre. amely sokaknak (merem remélni) hasznos, értelmes életet jelentő tevékenység lehetne. Bajúsz János lánya, fia, menye önállóan dolgozik, tovább viszik a dereski fazekasok mesterségét. Az agyagásáshoz szerencse is kellett, meg erő, meg leleményesség. Valamikor húsz méterig is lementek. Valóságos kutak voltak azok! Abban a mélységben már nem volt oxigén. Egy kötélre felakasztottak egy nagykabátot. Azt rángatták le-fel. Azzal cserélték a levegőt. Az agyag a legfontosabb. A jó fazekas ismeri a talaj összetételét. Bajúsz János kapásból sorolja. Ötven centi fémért az is van a szakmában, ezúttal pecsét nélküli. Hadd áruljam el most már mindenkinek, hogy csak a legrátermettebb fazekas tud korsót mielni (készíteni). Egy ilyen vizeskorsó hét részből tevődik össze (és még két golyócska), nem pedig egy darabból, ahogy ezt én magamtól elképzeltem. És még azt is elárulom, hogy a korsó készítése csuda egyszerű. Saját két szememmel láttam, és most már jómagam is meg tudom csinálni. Akár fogadhatunk is, mint a dereski fazekasok annak idején. Jolsvára (JelSava) mentek a vásárra. Útközben bementek a süvetei (Sivetice) fazekasokhoz. Kíváncsiságból. Megnézik, hogyan dolgoznak, meg aztán ellesni valamit. Idegenek láttán a mesterek még inkább elkezdték csillogtatni tudásukat, ügyességüket. Ezek meg csak úgy félvállról, hát ezt mi is meg tudnánk csinálni. (Itt jegyzem meg, a süveteiek nem tudták, hogy a jövevények szintén fazekasok.) A hazaiak jóízűen kacagtak. Végül fogadás lett a dologból. Sok pálinkában fogadtak. Odaültek a korong mögé. Először ügyetlen-Forog a korong a minden oldalról néhányszor megpofozott maréknyi megtisztított őrölt agyaggal. A fizikai törvények, ész, szív, ujjak harmóniája korsót teremt belőle szemem láttára. Szakasztott olyat, amilyet kint láttam szikkadni a lugas árnyékában, az erkélyen. Pedig se körző, se vonalzó a közelben. A forma a régi. A festes is az. „Igyekszik az ember, hogy egyforma legyen". M. NAGY LÁSZLÓ JjjrA A Ajy %'i kl V / J ~S tnoia;
